Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-448
A nemzetgyűlés 448. ülése 1925. évi október hó 15-én, csütörtökön. 35 fogadják el, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kisebbség !) Méltóztassanak megengedni, de a mai ülésen ismételten megszámoltattam már a jelenlévő képviselő urakat. Az elnök csak kétség esetén köteles megszámoltatni a jelenlevőket. E kétség pedig ebben az esetben nem forog fenn. Kimondom, hogy a Ház elfogadta az elnöki napirendi javaslatot. Áttérünk már most az Írásbeli válaszok felolvasására. Következik a belügyminister ur Írásbeli válaszának felolvasása Kiss Menyhért képviselő urnák a tabi főszolgabiró választási túlkapása tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a belügyminister" ur válaszát felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa) : »T. Nemzetgyűlés ! Kiss Menyhért képviselő ur a tabi főszolgabíró választási túlkapása tárgyában a következő interpellációt intézte hozzám : »A főszolgabiró megakadályozza a képviselőket abban, hogy a vendéglőben vacsorázzanak és választóikkal beszélgessenek.« Az interpellációra válaszomat a tényállás ismertetése mellett a következőkben \an szerencsém megtenni : F. évi június hó 21-én este fél kilenc órakor a tabi járás főszolgabiró ja arról értesült, hogy Tahón, a vasúti vendéglőben a keresztény ellenzék képviselőjelöltjének pártja gyűlést tart. Minthogy a vármegye központi választmány 3 97.327. 1925. B. M. számú rendeletem alapján e választókerületben a választás nyugodt lefolyásának biztosítására június 20-tól kezdőelőleg általános gyűlési tilalmat rendelt el, a főszolgabiró szükségesnek tartotta, hogy a tényállásról meggyőződést szerezzen. A főszolgabiró a vasúti vendéglő előtt az utcán 40—50 fő emberből álló csoportot, magában a vendéglő termében pedig ember-ember hátán szorongó tömeget talált, hol az asztal mellől egy előtte ismeretlen egyén az egybegyűltekhez beszédet intézett. A terem ajtaja az utcára nyitva \olt. Minthogy tehát ez az. összejövetel a gyüiésezés minden kritériumát magán viselte, a főszolgabiró a gyűlési tilalomra utalással a jelenlevőket oszlásra hivta fei. Erre a szintén jelenlévő Zsirkay János nemzetgyűlési képviselő öklével az asztalt verve kijelentette, hogy a gyűlést mégis meg fogja tartani. Erre a főszolgabíró kénytelen volt a csendőrjárőrnek adni megfelelő utasításokat a gyűlés megtartásának megakadályozása végett. Megjegyzendő, hogy a csendőrök csupán a vendéglő előtt ácsorgó "egyéneket és az étteremben álldogáló hallgatóságot távolították el, az asztaloknál ülőket azonban egyáltalán nem zavarták. A tabi járás főszolgabírója az engedély nélkül tartott gyűlés megakadályozásánál kötelességszerűen és a szabályoknak megfelelően járt el. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1925. évi július hó 15-én. Rakovszky s. k.« Elnök : Kivan az interpelláló képviselő ur szólani? (Kiss Menyhért : Igen !) Tessék ! Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. belügyminister ur írásban adta meg válaszát elhangzott interpellációmra. Én tulaj donképen nem is nagyon vártam ezt a választ, de szép tőle, hogy a házszabályoknak megfelelően megtette ezt a nyilatkozatát és válaszolt. Most azért szólalok fel, hogy rámutassak és felhívjam az igen t. minister ur figyelmét arra, hogy az a tényállás, amelyet a tabi főszolgabiró előadott és amelynek alapján megszerkesztette válaszát, nem felel meg a valóságnak. Két eleven nemzetgyűlési képviselőre hivatkozom, az egyik Lendvai István, a másik Zsirkay János képviselőtársam, akik ott voltak és saját szemtikkel látták, hogy a 40—50 főből álló tömeg, amely a minister ur állítása szerint kint a vendéglő előtt felsorakozott volna, nem állott többől két-három emberből. Mi ott nem tartottunk gyűlést, ez hamis beállítás, csak vacsoráztunk s ha a ministerelnök urnák és Vass minister urnák a Déli vasúti étteremben lehet vacsorát tartani és erre nem kérnek engedélyt a rendőrségtől, azt ugyanazon egyenjogúság alapján nem lehet elvitatni az ellenzéki képviselőktől sem. Elvégre, ha a ministerelnök urnák, a belügyminister urnák és társainak lehet vacsorázni, akkor ezt a jogot még egyelőre ne méltóztassék megvonni az ellenzéki képviselőktől sem. (Derültség.) Ami pedig a dolog másik részét illeti, mi erkölcsileg akkor teljesen fölébe kerültünk a hatásköri túlkapásban szenvedő főszolgabiró urnák, mert annak ellenére, hogy kijelentette, hogy nem enged vacsorázni, mi ott maradtunk, a teremből egyetlen ember sem távozott el, sőt maga a csendőrség és rendőrség, amelyet ő a tömeg feloszlatására utasított, nem tett eleget annak, mert látták, hogy békésen vacsorázó emberek társaságáról van szó, akik pohárköszöntőket is mondanak, ilyen esetben pedig nem szokás bevezényelni feltűzött szuronyu csendőrséget, hogy szétzavarja a társaságot. Minthogy a jelentés, melynek alapján a minister ur válaszát megfogalmazta, olyan referencián alapszik, amely a tényállást nem igaz megvilágításban tünteti fel s a minister ur ezt igy hozza ide a nemzetgyűlés elé, nem vagyok abban a helyzetben, hogy válaszát tudomásul vehessem. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kérdem a t. Házat : méltóztatik-e a belügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügyminister ur válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminister ur írásbeli válaszának felolvasása Farkas Tibor képviselő urnák a községi és vármegyei háztartások rendezése ügyében előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a belügj^minister ur válaszát felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): T. Nemzetgyűlés! Farkas Tibor nemzetgyűlési képviselő ur a következő interpellációt intézte hozzám és a pénzügyminister úrhoz : Hajlandó-e a minister ur a nemzetgyűlést arról tájékoztatni, hogy minő módon óhajtja a községi és vármegyei háztartások rendezésénél az érvényben lévő jogszabályokat és a tényleges szükségleteket összhangba hozni? Az interpellációra válaszomat a pénzügyminister úrral együtt a következőkben van szerencsém megadni. A kis- és nagyközségek háztartásáról szóló 177.200/1924. B. M. sz. körrendelet 50°/o-ban maximálta a községi pótadókulcsot. A pótadókulcs ilyen megállapításánál alapul szolgáltak 1. a m. kir. Központi Statisztikai Hivatal által 1913-ban a »Magyarország Községeinek Háztartása 1908. évben« cím alatt kiadott közlemény hivatalos adatai. E mű szerint az 1886. évi XXII. te. 130. §-a alapján három érdekcsoport szerint kivetett országos átlag a következőkben állapítható meg : a) a község minden lakosát érdeklő kiadásoknál 92*2°/ 0 , b) a földbirtok érdekében tett kiadásoknál 25-7%, c) belrendőrségi kiadásoknál 27'3°/ 0 . Ezek átlaga 484%-ot tesz ki, vagyis 1908-ban a.községi pótadó^zázalékok átlaga az 50%-on alul maradt. További szempont volt 2. hogy a községek az átengedett a) általános kereseti adóban, b) a bor- és husfogyasztási adobam c) a sör- és szeszfogyasztási adópótlékban, d) az italmérési illetékben s szeszitalforgalmi illetékben, e) a forgalmi adókezelés után engedélyezett kezelési pótlékban, f) és a vagyonátruházási községi illeték szedésére való feljogosításban tetemes olyan bévé-
