Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

A nemzetgyűlés 462. ülése 1925. így van, hanem pont az ellenkezője áll : igaza volt Farkas képviselőtársamnak akkor, amikor megállapította, hogy a helyettes államtitkárok száma harminchárom. Ismét vissza kell térnem arra, amit az imént mondottam, hogy ez a rendelkezés itt nem őszinte, nem világos és meg merem kockáztatni azt az állítást, hogy egyenesen arra van bazirozva, hogy a nagy elfoglaltságu vagy közönyös, vagy egyéb oknál fogva nem érdeklődő nemzetgyűlési tagok egyszerűen csak bele fognak tekinteni s azt fogják látni, hogy a rendelkezés a következőket mondja (olvassa) : »A IV. fizetési osztályba tartozó helyettes államtitkároknak száma 16.« Felsorolja itt ezeket az állásokat. Azután nagyon érdekesen, mindjárt utána feltűnés nélkül megállapítja, hogv a rendkívüli követi, meghatalmazott ministeri, valamint az elsőosztályu főlonzuli állások száma, amelyek közé a külügyministerium államtitkári és helyettes államtikári teendőit ellátó rendkívüli követek, valamint elsőosztályu fökonzulok állása is tartozik, 14-ben állapittatik meg. Teljesen egyenrangú tehát ezekkel az államtitkári állás. Itt pénzről van szó, arról, hogy ez a rendelkezés elősegíti a pénzügyi helyzet egyensúlybahozását. Ez a rendelkezés azonban nem segiti elő. mert a valóságban olyan állások tartatnak fenn,' amelyekre semmi szükség sincs. Nincs szükség a helyettes államtitkári állásokra. Nem volt szükség Nagyrnagyarországon sem, amikor jóval nagyobb volt az egyes ministeriumok ügyforgalma, amikor sokkal nagyobb volt a munkaanyag, mint ma. Mire jó az a helyettes államtitkári állás ? Meg kell állapítanom, hogy ezek a helyettes államtitkár urak. — akiket egyébiránt én végtelenül nagyrabec-ülök és tisztelek, épen kifogástalan előzékenységük miatt, amelyet tanúsítanak akkor, ha számtalan esetben hozzájuk megyek — nem olyan munkakört töltenek be, amelynek betöltése feltétlenül szükséges lenne az állami gépezet reális fentartásához. Ha tehát Magyarország hosszú évtizedek óta, amióta magyar parlamentáris életet élünk, fenn birta magát tartani helyettes államtitkárok nélkül, nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy ebben a mai borzasztó helyzetben — amikor szegények vagyunk, amikor le vagyunk rongyosodva, amikor mindenkinek redukálni kell igényeit, amikor minden fillért, minden krajcárt meg kellene takarítani, amikor a pénzügyminister ur elviteti az utolsó párnát az apró kisiparostól, az apró kisexisztenciáktól — ezeknek a helyettes államtitkári állásoknak megszüntetése nemhogy hasznos, de kötelességszerűen szükséges volna. (Temesváry Imre előadó: Épen ennek a visszafejlesztése tűnik ki a költségvetésből; mert több volt!) Még nagyobb hiba, hogy fentartjuk, végig kellene menni tehát az egész vonalon ! Most rá keli térnem arra, amit beszédem elején mondottam, hogy ez a rendelkezés nem fogja kielégíteni a köztisztviselői kart, nem fog különösen megnyugvást kelteni azok között a köztisztviselők között, akik a különböző hivatalokban a legsúlyosabb, legnehezebb munkát végzik. Nézzünk csak bele egy pillanatra ebbe a rendelkezésbe, miként óhajtják ezt a rendezést megcsinálni? Ebből a rendezésből nagyon érdekes és nagyon tanulságos képet lehet nyerni. Nevezetesen az V. fizetési osztályba bekerül a fogalmazói karból — tehát a jogvégzett lisztviselők közül — 35% ; a magasabb fizetési osztályba kerül tehát az a 35%, amely tulajdonképen csak reprezentál a különböző hivatalokban. (Temesváry Imre előadó : Ki irányítja akkor a hivatalokat, ha nem a fogalmazói osztály?) Ezt értem alatta én, mélyen t. előadó ur ! Ha ön azt kérdezi tőlem, hogy ki irányítja, akkor én viszont azt kérdezem télies tisztelettel, hogy ki végzi el a munka nehezebb részét ? évi november hó 6-án, pénteken. 397 (Temcsyáry Imre előadó : A fogalmazói kar végzi el ! És a felelősségteljesebbet is !) A számvevői osztály az, ametyben a munka nagyobbrészét és nehezebb részét végzik el, ebben egyezzünk meg, t. előadó ur ! (Temesváry Imre előadó : Nem lehet ebben megegyezni!) Ugyanakkor a számvevői osztályban lévőknek, akik "csak érettségit tett emberek, csupán a VI. fizetési osztály jut osztályrészül, az V. már nem. De a VI. fizetési osztályba ezeknek a számvevőségi tisztviselőknek már csak 12%-ajut be, a többi visszamenőleg a legalacsonyabb fizetési osztályig van besorozva. (Teniesváry Imre előadó : Három év előtt a legmagasabb előmenetelük a VII. fizetési osztályig terjedt !) No, de mélyen t. előadó ur csak nem méltóztatik a köztisztviselői karral elhitetni akarni azt, hogy ez tényleg otyan előmenetel, amely rájuk nézve, megnyugtató lehet ? Mert az, hogy a múltban rossz volt, hogy a múltban szintén elviselhetetlen volt a helyzet és ma egy milliméterrel lépünk csak előre, nem jelenti azt, hogy ez megnyugvást fog kelleni. És legyen szabad nekem teljes tisztelettel azt kérdeznem, hogy ha a fogalmazási szakon a köztisztviselők 35 %-a elérheti a legmagasabb fokot, ha egyesek kivételesen elérhetik még a IVet is, akkor a tisztviselőnek épen az a része, amely a legnehezebb munkát végzi, miért csak 12%-ban juthat el a VI. fizetési osztályba ? Mi okozza ezt a nagy eltérést ? Mi az akadálya annak, hogy a számvevőségi tisztviselőnek is megengedjük, hogy felmehessen fokozatosan azon az úton, amely a hosszú szolgálat után félig-meddig biztosítja részére az emberhez méltó életet ? (Temesváry Imre előadó : A pénzügyi hiány !) Mélyen t. előadó ur, még élénkebben feltünteti azt az antiszociális kezelést, amely a kormány részéről a tisztviselőkkel szemben megnyilvánul, az a különbség, amely a kezelési és számvevőségi szakok és a fogalmazási szak között mutatkozik. Amig, mint mondottam, a fogalmazási szakban 35%-a éri el az V. illetőleg IV. fizetési osztályt, a számvevőségi szaknál pedig 12% éri el a legmagasabb osztályt, addig a kezelési osztályon, ahol a tisztviselők a poros akták reggeltől estig való rendezését végzik, ahol ideget és testet ölő munkát végeznek, a rendelet szerint csak 10%-ban érik el a részükre megállapított VIII. fizetési osztályt. Megmondom őszintén, hogy helytelennek, igazságtalannak, jogtalannak tartom ezt a rendelkezést, sót az állam érdekében tartanám szükségesnek, hogy mielőtt ezt a rendelkezést a kormány kiadja, hívjon össze egy bizottságot, amely a mai viszonyoknak megfelelően olyan méri ékben korrigálja, javítja ezt a rendeletet, amely alkalmas arra, hogy az elégedetlenkedő és nyomorgó tisztviselői kar kívánságát teljesítse. Hogy mennyire anliszociális mennyire érzéktelen a lisztviselők alsóbb kategóriái iránt a kormányzat, semmi sem bizonyítja fényesebben, mint a munkaidő szabályozása. Az általam emiitett fogalmazási szakban a munkaidő 5 órában van megállapítva, ezzel szemben a legutóbbi időben azon a címen, hogy rendezni kell a státust, hogy most mindenkinek többet kell dolgozni és hog}' egyedül a munka ez, amely az országot, illetőleg az államháztarlás egyensúlyát helyre tudja állítani, tehát mindenkinek annyit kell dolgozni, amennyit csak elbir, mig a fogalmazási kar munkaideje megmaradt érintetlenül napi öt órában, a nehéz testi és szellemi munkát véiző számvevőségi kar munkaidejét felemelték 8 órára, és a kezelési szakbeliek munkaidejét is felemellék 8 órára. Legyen szabad teljes tisztelettel kérdeznem : ha nemzeti, ha hazafiúi érdek az, hogy mindenki annyit dolgozzék, amenynyit az ország érdeke megkíván, ha fontos nemzeti és közgazdasági érdek az, hogy a számvevőségi és a kezelői szakon naponta nyolc órát dolgozzanak, akkor miért nem nemzeti érdek az is, hogy a NAPLÓ. XXXY. oi