Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

396 A nemzetgyűlés 462. ülése 1,925. külön átböngészik annak azt a részét, ahol az egyes ministeriumok reszortjánál ki van mutatva, hogy mennyi tisztviselő áll állami szolgálatban, akkor azt Fogják mondani, hogy tényleg, a .valóságban csak 25.293 állami alkalmazott van. És ha — ismételten hangsúlyozom — felületesen nézik meg a számokat, akkor megállapíthatják, hogy az egyes ministeriumok a különböző osztályokon tényleg apasztják a tisztviselőket, tehát tényleg megvan a státusrendezés látszata, s ezzel azután a t. egységespárli képviselő urak nyugodt lelkiismerettel napirendre térnek az egész kérdés fölött, és könnyedén, félvállról hallgatják azt a kritikát, amelyet ezzel a rendelettervezettel, ezzel a státusrendezésnek nevezett valamivel szemben gyakorolunk. Megállapítom tehát, hogy maga ez a tervezet nem is őszinte, nem is njilt, pedig ilyennek kellene lennie. Ebben a rendeletben — mint ahogyan mondottam — az állami alkalmazottak létszáma 25.293-nak van feltüntetve. Ezzel szemben ugyanez a rendelet a különböző reszortokban, ministeriumoknál 1089 főnyi apasztást mutat fel, tehát a látszólagos valóság a státusrendezés alapján az, hogy a kormány 1089 tisztviselőt óhajt elbocsátani. A kormánynak e beállítása szerint csonka Magyarországon a régi Magyarországhoz viszonyítva ma csak 1089 felesleges tisztviselő van. Nem tudom, miként képzelte a kormány ezt az apasztást és összeegyeztethetőnek tartja-e ezt a kormányzat azzal az általa sokszor hangoztatott elvvel, hogy az államháztartás pénzügyi helyzetén iparkodni kell minden eszközzel, még a köztisztviselők létszámának apasztásával is javítani. Hát ennek az 1089 tisztviselőnek elbocsátása olyan összeget jelent a mi pénzügji számlánkon, hogy az elősegíti csonka Magyarország pénzügyi helyzetének javulását? De nem is igy áll a helyzet ebben a kérdésben. Nem is 1089 tisztviselőt akar a kormány elbocsátani, mert hiszen ugyan-e szerint a rendelet szerint szaporítja is a kormány a létszámot 325 uj tisztviselővel, (Meskó Zoltán : Legalább csinál valamit !) Amíg tehát az apasztás 1089, addig a szaporítás 325, úgyhogy a valóságban a tényleges apasztás 762, ami azt jelenti, hogy a javaslat szerint két esztendő múlva, 1927. június 30-án a mai állapottal, a mai 25.2.)3 főnyi létszámmal szemben 24.53l-re csökken az itt kimutatott tisztviselők száma. Nem tudom, minek nevezzem ezt a kis ... (Pikier Emil : Szemfényvesztés !) — ezt nem akarom mondani (Meskó Zoltán : Ilyen súlyos kifejezést nem használ!) — ezt a játékot a számokkal, minek nevezzem a kormánynak ezt a beállítását. A valóságban a helyzet egeszén máskép áll, mint ahogyan a kormány a dolgokat kissé hamisan beállítja. (Meskó Zoltán: A kis hamis!) Mert ebben, az állami alkalmazottaknak 25.293 fővel kimutatott létszámában nincs benne a honvédség, a csendőrség, a vámőrség, a folyamőrség, az államrendőrség, a nyugdíjasok, az árvák és özvegyek, a vasutasok és az állami üzpmekben alkalmazottak létszáma. (Meskó Zoltán : És a többi i) Legyen szabad tehát teljes tisztelettel azt kérdeznem az előadó úrtól, hogy amikor itt az állami alkalmazottak létszámát méltóztatik közölni a nemzetgyűléssel, miért méltóztatott az általam az imént felemiitett kategóriákban működő tisztviselők létszámát elhallgatni? (TemesTáry Imre előadó : Nem hallgattam el !) Tudom, mire méltóztatik célozni (^Meskó Zoltán: O tudja!) Arról is fogok beszélni. Ha őszinték akarunk lenni a nemzetgyűléssel szemben, ha nem akarunk titkolódzni és nem akarunk takargatni semmit a függönyök mögött, akkor kötelessége lett voina a t. előadó urnák és a t. kormánynak, hogy a ma.yar állami gépezetben működő összes alkálim.zottak, illetőleg tisztviselők évi november hó 6-án, pénteken. létszámát a nemzetgyűlés elé hozza. (Erdélyi Aladár: Külön füzetben adták ki a költségvetés keretében, ebben pontosan ki van mutatva minden!) Rögtön kérem. Ahogyan az urak ezt elfogadták készpénznek, ugy rem fogadom el én, és épen ezt teszem birálat tárgyává, mert ezt a tervezetet léptetik rendeleti utón életbe és az ebben a tervezetben foglalt intézkedések lesznek mértékadók az állami tisztviselőkre nézve. (Meskó Zoltán : 1918-ban útlevelet is kaptak a tisztviselők, kimehettek a külföldre, ha akartak!) 1918-ban a képviselő urat is is áskép hívták! (Meskó Zoltán: Engem akkor is Meskó Zoltánnak hívtak! De Kunfi ki akarta küldeni a tisztviselőket tanulmányútra !) Megállapíthatom a közbeszóló képviselő úrral szemben, hogy valakinek egyik elszólása nem jog arra, hogy a képviselő ur az 1918. évi állapotokat alkalmazza a mai valóságos állapotra, mert ma nem akarják ugyan, de tényleg csinálják, hogy a tisztviselők nagyrészét kiüldözik ebből az országból. {Ellentmondások jobbfelől. — Meskó Zoltán : Igazán nem panaszkorihatnak a tisztviselők !) Kezdjük a tulajdonképeni tervezeten és nézzük, hogy ez az életbelépő tervezet megfelel-e annak a célnak, amelyet a nemzetgyűlésnek és magának a kormánynak szolgálnia kell. Nézzük meg vájjon ennek a tervezetnek megvalósítása a tisztviselői karnak teljes megnyugvásával jár-e és a különböző ministeriumokban olyan állapotot teremt-e ennek a tervezetnek életbeléptetése, amely a köztisztviselői kar részére lehetővé teszi a kifogástalan munkakedvnek megteremtését és annak az irtózatos nyomornak megszüntetését, amely nyomorral vívja a köztisztviselői kar alacsonyabb osztálya ma is a maga élet-halál harcát. Mert nem mondhatja senki és nem szabad nyugodt lelkiismerettel ebben a teremben senkinek sem azt állítania, hogy a köztisztviselők, az állami alkalmazottak legyenek akár a különböző ministeriumokban, akár kint a vasutnát vagy bármilyen más munkahelyen, munkájukat lelki megnyugvással és nyomortól mentesítve végzik. Azoknak, akik meg mernék kockáztatni ezt az állítást, legyen szabad figyelmükbe ajánlanom a vagyonmentő vásárt. Ne resteljenek az urak elmenni és megnézni a vagyonmentő vásárt, ahová szerényen, egyszerű kendőbe burkolózva megy a tisztviselő felesége és viszi a régi jó idők utolsó maradványát, hogy pénzt kapjon a házhoz és magának, valamint férjének egy-egy becsületes ruhát tudjon venni, amelyben megjelenhetik az emberek előtt. (Meskó Zoltán: Sajnos, ez igy van!) Ha tehát azt akarjuk elérni, hogy a tisztviselői kar mentesítve legyen a nyomortól és biztosítva legyen részére öregebb korára az emberhez méltó megélhetés lehetősége, akkor, ha a t. kormány most végre rendezni óhajtja ezt a kérdést, ezt ugy kell rendezni, hogy a tisztviselői kar lelkében a megnyugvás gyökeret verhessen, (Irády Béla: Ugy kell rendezni, ahogy az adott viszonyok között lehet !) hogy azt a munkát, amelyet azon a helyen, amelyre be van osztva, elvégezni tartozik : nyugodtan, megelégedetten és örömmel végezhesse "el. De kezdjük teljesen elülről, ugy ahogy szól ez a tervezet Tegnap vagy tegnapelőtt Farkas István képviselőtársam felemiitette azt, hogy a helyettes államtitkárok állása felesleges. Helyettes államtitkári állások a békeidőben nem voltak. E szerint a rendelet szerint ki van mutatva tizenhat. Mert Farkas István képviselőtársam harminchármat mondott, erre jónak látta a t. előadó ur közben rögtön megjegyezni, hogy nem harminchárom, hanem tizenhat a helyettes államtitkárok száma. (Temesváry Imre előadó : Ugy is van !) Hát, mélyen t. előadó ur, méltóztassék nekem megengedni és engedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés is, hogy én a t. előadó úrral szemben állítsam, hogy ez nem