Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-462
A 'nemzetgyűlés 462. ülése 1925. szempontból nem kielégítő, sőt — ha szabad azt mon tanom — az ország dolgozó társadalmára nézve végtelenül súlyos, s továbbmenve, nemcsak súlyos, de egyes osztályok részére mélyen megalázó is. Ezt beszédem során ki is fogom fejteni, de egyelőre méltóztassanak megengedni, hogy elöljárójában kifogásoljam mindazokat a tételeket, ame' lyek itt be vannak állítva, és felsoroljam mindazokat a kifogásaimat, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ez a költségvetés a kormányzat és a nemzetgyűlés részéről kellő időben javittassék. A költségvetés előterjesztésével párhuzamosan a kormány az egész országot szinte sippal-dobbal elárasztotta azzal a hírrel, hogy a beterjesztendő költségvetéssel kapcsolatosan egyúttal a tisztviselői státusrendezésről szóló javaslatot is be fogja ter j'eszteni. Erről nem tudunk semmit, azonban ugy vagyok értesülve, hogy a kormány azt a Tamássj 7féle tervezetet néhány napon belül rendeleti utón életbe fogja léptetni. Nem tudom, hogy a háború utáni hetedik esztendőben miért van a kormány nak szüksége arra, hogy egy ilyen fonto^ kérdést rendeleti utón intézzen el. Nem tudom megérteni, mi oka van a kormánynak arra, hogy ezt a státusrendezést, amely az egész gazdasági élet ütőere kell hogy legyen, egyszerűen a báborus rendeletek alapján akarja életbeíéptetni. (Erdélyi Aladár: Nem a háborús rendeleiek alapján, hanem a szanálási törvény alapján !) Akár a szanálási törvény, akár más valamilyen jog alapján kívánja is életbeléptetni, én kijelentem, hogy ez ellenkezik a demokrácia és a parlamentarizmus elvével. A kormány részéről helyes és okos politikai magatartás az volna, ha a státusrendezést — csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem is tudom, miért nevezik ezt státusrendezésnek, mert valójában fizetésrendezésnek kellene elnevezni — ha ezt a kérdést gyökeresen intézné el az ország jó hírneve, az ország belső konszolidációja érdekében, s ha ezt a kérdést a parlament, a nemzetgyűlés utján intéznék el. Már előre is kijelenthetem, hogy ez a tervezet nem fogja nyugvópontra vinni a köztisztviselők kívánságait. Ez a státusrendezésnek nevezett fizetési javítási tervezet, amelyet a kormány rendeleti utón léptet életbe, csak ujabb gyujtóanyagot ad a már amúgy is elégedetlenkedő köztisztviselői karnak. ! a ez a fizetésrendezés, ez a státusrendezés azt célozza, hogy végre a köztisztviselők jogos kívánságait honorálják, ha azt célozza, hogy a köztisztviselők határtalan nyomorúságának véget vessenek, s hogy a köztisztviselők lelki, egyéni és polgári szabadsága a béklyók aiól felszabaduljon, s ha azt akarja célozni, hogy a tisztviselői kar egyenlő elbánásban részesüljön az állam más szerveinél alkalmazott tisztviselőkkel: akkor a kormánynak az okosság szempontjából is kötelessége lett volna a nemzetgyűlés elé hozni és a szabad bírálatnak kitenni áz erre vonatkozó törvényjavaslatot, felhasználva mindazt, ami hasznos, üdvös és jó a köztisztviselői kar részére. Azáltal azonban, hogy a kérdést nem hozza ide és nem engedi megvitatni, a kormány nem tesz eleget parlamentáris kötelességének és joggal engedi feltételezni a tisztviselői kar részéről azt, hogy itt ismét olyan rendezés lesz, amely csak porhintés akar lenni, amety azonban messze esik attól a céltól, amely nek szolgálatában kellene, hogy álljon : a becsületes konszolidációtól. Épen azért súlyosan hibáztatom a kormányt ezért a lépéséért, ezért az érthetetlen gondolkozásáért, amelynek következménye a slátusrendezésnek ilyen formában való megvalósítása. De miért is nevezzük mi ezt stálusrendezés nek? Hiszen az volna státusrendezés a célja, — legalább is annak kellene lennie — hogy végre rendeztessék az állami tisztviselői karnak az a lét száma, amely megfelel nemcsak csonka Magyar évi november hó 6-án, pénteken. 395 ország pénzügyi helyzetének, hanem annak az adminisztratív állami ügyvitelnek is, amellyel csonka Magyarország rendelkezik. (Pcsthy Pál i^azságügyiniiiisler : Rendeztetik is !) Mélyen t. igazságügyminister ur, méltóztassék nekem megengedni, hogy kijelentsem azt, hogy kettőnk közül nem én tévedek, hanem a közbeszóló minister ur. Nem tudom, hogy a minister ur mire alapitja közbeszólás alakjában tett ezen állítását. Valószínűen arra alapitja, hogy hiszen a mögötte ülő egységespárti képviselő urak úgysem olvasták el ezt a tervezetet. ( Ellenmondások jobb felől. — Erdélyi Aladár : Én voltam véletlenül az, aki azt A r égigtárgyaltam !) Megállapilom, hogy egy képviselő jelentkezelt, aki azt elolvasta. (Ivády Béla : Többen elolvastuk ! A 33-as bizottság is letárgyalta !) Tudom, majd rátérek a 33-as bizottságra is. A mélyen t. minister ur - mondom — állítását erre alapitja, s méltóztassék megengedni, t. minister ur, hogy én ebben a feltételezésében önnek teljesen igazat adjak. Mert én el sem tudom képzelni azt, hogy ha a nemzetgyűlés többségi pártja, a kormányzó párt elolvasta volna ezt az életbeíéptetendő tervezetet, ne tiltakozott volna ellene, épen a nemzetgyűlés és a köztisztviselők érdekében. (Erdélyi Aladár: Sőt épen annak érdekében csinálták!) Ha i pedig elolvasták ezt a tervezetet és mégis hozzájá| rultak ahhoz, hogy az nagyon csekély, lényegtelen módosítással életbeléptettessék, akkor súlyos bűnt követtek el épen az ellen a tisztviselői kar ellen, (Meskó Zoltán : Amelyet 1918-ban külföldre küldtek!) amely kar érdekeinek istápolását önök állandóan elengedhetetlenül fontos szükségletnek tartják. (Felkiáltások jobbfelől: Annak is farijuk!) Ha meg méltóztatnak engedni, bevallom, hogy én elolvastam és elolvasta itt valamennyi képviselő ezeken a padokon, s épen ezért merjük állítani, hogy ezzel nem szolgálják azt a célt, amelyet önöknek szolgálniuk kellene az ország gépezetének rendes menete érdekében. Nincs senki az önök padsoraiban, aki nyugodt lelkiismerettel azt merné állítani, hogy a státusrendezésnek vagy fizetésrendezésnek nevezett rendelet-tervezet a köztisztviselőket a különböző ministeriumokban meg fogja nyugtatni. (Erdélyi Aladár : A jelenlegi viszonyok között jobbat nem lehet csinálni!) Én koncedálnám a közbeszóló t. képviselő urnák állítását, hogy a mai súlyos viszonyok között mással jönni nem lehet, ha épen e rendelet nem igazolná és nem bizonyítaná pont az ellenkezőjét. En ebből a rendeletből fogom pont az ellenkezőjét bizonyítani annak, amit a t urak a túlsó oldalról velem szemben állítanak. Meg fogom állapítani itt ebből a rendeletből (Temesráry Imre előadó : Halljuk !) — egy kis türelmet kérek — (Meskó Zoltán : Előadó ur, ne tessék zavarni a szónokot !) hogy ha volt — mint ahogy van —- a köztisztviselői kar belső kiejtésében igazságtalanság és az igazságtalanságok miatt elégedetlenség, akkor ez a rendelet, amelyet kiadni szándékoznak és amelyet a 33-as bizottságnak is kiadtak tanácsadás céljából,— mert semmi másért, mint tanácsadás végett terjesztették oda — hatványozott mértékben fogja a tisztviselői kar lelkületét elégedetlenségre szítani. És azért is érthetetlen előttem, miért óhajtja a kormány ezt a státusrendezést rendeleii utón életbeíéptetni. Mi a célja és szándéka ezzel? Mert hogy valami van a íüggönyök mögött, az egészen biztos. (Meskó Zoltán: A függöny mögött mindig van valami ! — B. Podmaniczky Endre : Csak nem szabad fellebbentem !) Én majd megkísérlem fellebbentem, t. képviselőtársam. (Meskó Zoltán : Hulljon le a lepel ! — Derültség. ) A rendelettervezet a következőket állapítja meg: kimutatja az állami alkalmazottak számát 25.293-ban. Ha most a jámbor kormánypárti több, ség tagjai átnézik felületesen ezt a rendeletet és
