Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

390 A nemzetgyűlés 462. ülése 1925. a következő év folyamán mi mindent kíván alkotni, teremteni és mindezt az ország javának érdekében^ a nép érdekében és pártkülönbség nélkül. De ha az igen tisztelt kormánypárt csak őrszemeket küld ki, abból a célból, hogy vigyázzanak, nehogy itt valami baj történjék, de véleményüket, hogy mi is a tulajdonképeni leifogásuk a kormány tervezeteivei szemben, nem nyilvánítják, akkor kivel vitatkozzék az ellenzék ? Nem elegendő az, hogy az ellenzék elmondja panaszait és sérelmeit, hogy csak az ellenzék ellenőrizze azt, amit a kormány tervez és amit csmálni akar, hanem vitatkozni is kellene. Mondják meg nekünk az igen t. kormánypárton ülő képviselő urak, hogy miért támogatják a kormány által beterjesztett javaslatokat Azt hiszik talán, m nem vesszük észre ezeknek a javaslatoknak jó oldalait ? Ha ezt hiszik, akkor hiviák fel ók a mi figyelmünkéi, azokra és talán meg tudnak bennünket győzni. Hiszen voltak itt olyan javaslatok már, amelyekel, bái voltak ellenük kifogásaink, mégis elfogadtunk, mert hát olyanoknak tartottuk őket, hogy azok mégis elfogadhatók voltak. Ha tehát itt ez mind hiányzik, akkor nekem azt kell mondanom, hogy hasonló parlament nincs a világon. Ha rá tudok mutálni arra, hogy amikor az ellenzék nem volt itt fenn a parlamentben, kormánypárti oldalról milyen szép szónoklatokat tudtak elmondani, akkor nem tudom megérteni, hogy miért nem halljuk most is ezeket a hangokat (Felkiáltások jobbfelől : Türelem! Türelem!) Itt tehát másutt van a baj. A kormánypárt — ugy Játszik a kormány sugalmazz sa folytán — ugy véli, hogy nem lesz elegendő a házszabályok által biztosi ott negyven nap, amely ;i költségvetési vitára meg van szabva, s így tehát ők még arra is hivatkozhatnak, hogy az ellenzékkel szemben jóindulattal viseltetnek, mert átengedik nekik a teret, ők pedig idebent csak hallgatnak s majd utólag el fogják olvasni a naplót, ha ugyan egyáltalán elolvassák, hogy mit is mondott az clícnzék. (Felkiáltások bal/elől: Dehogy olvassák!) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A ministerelnök ur valamelyik pártvacsorán azt mondotta, hogy ebben az országban nincsen nyomor. (Podmaniczkj Endre báró : Ki mondotta ezt ? Én nem hallottam!) Arról én nem tehetek, ha a képviselő ur nem hallotta. Abban a társaságban, amelyben a ministerelnök ur ezt mondotta, tényleg nem igen lehet nyomorról beszélni, viszont azonban mikor az ellenzék részéről szó esett erről a nyomorról itt, a napirendi vita alkalmával, akkor a ministerelnök ur azzal feleit, hogy ez csak olcsó frázis, tehát ismételte azt, amit azon a nevezetes vacsorán mondott. Az ország első tisztviselője nem akarja elismerni, hogy ebben az országban igazán nem minden arany, ami fénylik, pedig ha látni akarja va aki, akkor tényleg láthatja, hogy nálunk valóban nagy nyomor uralkodik. Egy olyan országban, ahol a munkanélküliség ilyen nagyarányú . . . (Gróf Hoyos Miksa : Angliában nagyobb munkanélküliség van !) Nem lehet azt mondani, hogy Angliában több a munkanélküli, mert hisz Magyarország, ez a kis pont, nem mutathat ki annyi munkanélkülit, mint Anglia, (Gróf Hoyos Miksa: Százalékokban! Viszonylag!) de nálunk nemcsak ez a szociális nyomor a baj, nálunk az is baj, hogy azonkívül, hogy munkát nem tudunk adni a dolgozni akaróknak, nem adunk nekik szabadságot sem. Természetesen nem mi, hanem az igen 1. kormány. Hol vannak Magyarországon azok a közszabadságok, amelyekért elődeink már 1848-ban véreztek, és amikor mindenütt másutt, igen kevés országot kivéve, a közszabadságok, mint a gyülekezési jog, a sajtószabadság, az egyesülési jog stb. magától évi november hó 6-án, pénteken. értetődően megvannak, nálunk ezekről még mindig nem lehet beszélni. Nem fogok belemenni ennél a tárgynál a részletekben, hiszen Kabók képviselő társam és mások beszédjeikben bemutatták már a szolgabirák és főispánok szellemességeit; nem ismételem, hogy milyen módon tiltják be a gyűléseket vagy tagadják meg azok engedélyezését, hanem általánosságban csak arról akarok beszélni, hogy amikor például egy alapszabályokkal biró egyesület, amelynek alapszabályait a belügyminister jóváhagyta, alapszabályszerü jogánál fogva közgyűlést akar tartani, akkor miért kell azt a rendőrségnél bejelentenie, és miért van csak akkor joga közgyűlést tartani, ha azt a fővárosban a rendőrség, vidéken pedig a főszolgabíró engedélyezte? Mert ha a rendőrség nem engedélyezi a gyűlést, akkor az az egyesület nem tud alapszabályszerűen működni, nem tud az alapszabályoknak eleget tenni és alapszabályellenes dolgot követ el, ha pedig emiatt feljelentik, a belügyminister, amilyen szellemes ember, az illető egyesületet, minthogy alapszabáiyellenesen járt cl, feloszlatja. Ez történhetik Magyarországon. Ez a helyzet nálunk, mert sajnos ilyen okos emberek kerülnek az exponált helyekre, akik mindaddig, amig ott vannak, sohasem tudják eltalálni azt, hogy mi a helyes és mi nem. Az egyesülési joghoz minden tekintetben hasonló a sajtószabadság is. A ministerelnök ur már több izben alkalmat vett magának arra, hog}

7 kijelentse, hogy a sajtószabadság Magyarországon helyre van állítva. Ha ez a kijelentés" helytálló, akkor teljes tisztelettel kérem a minbterelnök úrtól, mirevaló az a rendelkezés, hogy ha valaki uj lapot akar indítani, legyen az napilap, hetilap, politikai vagy nem politikai lap, erre külön ministerelnöki engedélyre van szüksége. Sajtószabadság ilyen megkötöttséggel non-sens, abszurdum, mert hiszen a mindenkori ministerelnök kénye-kedvétől függ, — és a gyakorlatban látjuk, hogy így is van — hog}

7 a neki nem tetsző egyéneknek vagy pártoknak adjon-e vagy sem engedélyt a lap kiadására. Említettem már egy izben felszólalásom alkalmával, hogy az építőmunkások, akiknek magyar és német szaklapjuk volt, a háború után a német szaklapot egy időre beszüntették, mert a német vidékeket elvágták az anyaországtól és azt hitték, hogy német lapra nem lesz szükség. Később — legközelebbi közgyűlésükön — azonban mégis elegendő számmal voltak németajkú kiküldöttek, akik azt követeltek a vezetőségtől, hogy a német szaklapot újból indítsák meg. Meg is akarták indítani, az első számot ki is adták, de a második szám már nem jelenhetett meg, mert a ministerelnök ur erre nem adt i meg az engedélyt. Pedig ez olyan lap volt, amely annak idején már megjelent és csupán szaklapról volt szó. De mivel az építőmunkások a ministerelnök ur előtt, ugy látszik, nem valami kedveltek, a lap megindítására az engedélyt nem adta meg. Minden egyébtől eltekintve, ebben a kérdésben németajkú magyar állampolgárokról volt szó, tehát a kisebbség védelmei ől amiért a niag}

7

ar kormány és annak exponense nemrégiben is Genfben olyan nagyon sikra szállt. Ebben az esetben azonban, amikor a saját országunkban lévő kisebbségről volt szó, nem igen láthatjuk, hogy a kormány a kisebbségek érdekeinek megfelelően járt volna el. A sajtószabadság körül azonban nemcsak a ministerelnöki engedély miatt van baj. További rendelkezés is mutatja, mennyire nem szabad nálunk a sajtó. Ahhoz pl., hogy valaki Magyarországon valamely lapnak felelős szerkesztője lehessen, szükséges, hogy erkölcsi bizonyítványt tudjon felmutatni, mert a nélkül helyét nem foglalhatja el. De az erkölcsi bizonyítványok kiadása elé is olyan nagy akadályokat gördítenek a hatóságok, hogy az