Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

À nemzetgyűlés 462. ülése 1925. ezt a szerkezeti berendezkedést, ezt a helyzetet kellően és megfelelően ismernünk kell. Tessék csak megnézni az egyetemi oktatást. Milyen mellékes volt a múltban is mindig a nemzetközi jog tanítása. (Barthos Andor : Ez igaz !) Tessék ezen a téren egészen más rendszert inaugurálni. Magyarország politikáját most már nem Bécsben csinálják ; (Ugy van !) Magyarország külpolitikáját most már itt Magyarországon csinálják. Tessék erre felkészülni. Annyi az egyetemünk és oly kevés a hallgatónk. Miért nem létesitünk megfelelő diplomáciai iskolát, amelybe minden ember, akinek megfelelő képzettsége van, szabadon elmehet, tanulhat és a külföldi rendszereket, a külföldi helyzetet megismerheti? Erre csak volna mód, mert hiszen az egyetemek mai helyzetükben, egy-kettőt kivéve, tulaj donkép en munka nélkül vannak, mert kevés a növendékük. (Györki Imre : Az Eekhardt-féle sajtóakadémia helyett inkább ezt állítanák fel ! — Roíhenstein Mór': Az inkább sajt-akadémia !) A kultuszminister urnák joggal tehetne szemrehányást Kunos Ignác, a Keleti Kereskedelmi Akadémia nagyérdemű igazgatója. Ugy vagyok értesülve, hogy a Balkánon még ma is nagyrabecsülik és elsőrendűnek tartják ennek az Akadémiának a képesítését. Miért szüntették meg ezt az iskolát? Egyáltalában tessék az értékeket átvenni ! A külpolitikában nincsenek politikai különbségek ; minden magyar embernek csak egyetlenegy politikája lehet : tessék az értékeket bevinni és ezen a téren minden értékünket megbecsülni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon örülök annak, hogy a magyar nemzetgyűlés többségi pártja nem cselekedte meg azt, amit itt egyesek akartak, hogy egy olyan kiváló külpolitikus zseninket, mint amilyen Póka-Pivny Béla, azért, mert demokratikus gondolkozást! és mert Rétságon fel mert lépni, megfossza a külügyi társaság titkári hivatalától. Ezért itt, a nemzetgyűlésen hálás elismerésünket nyilvánítom. (Baross János : Helyes !) Ezek azok, amiket előadni kivántam. Ez a hét is, mint a múlt hét, az emlékezések hetei voltak. Széchenyit ünnepelték és én áhítattal hallgattam a szónoklatokat. Méltóztassanak azonban az ünneplő szónokok megengedni, egyik sem mondotta el azt, amiben Széchenyi az én meggyőződésem szerint a legnagyobb volt. Széchenyi istván a magyar főúr, mai fogalmak szerint mérhetetlen vagyonnal és mérhetetlen befolyással rendelkezve nem önmagáért, nem családjáért, nem is egy osztályért, hanem az egész nemzetért dolgozott. (Ugy van! Ugy van! •— Baross János: Sőt más osztályokért. !) Ez a legnagyobb tulajdonsága és én azt szeretném, ha ezt a példát követnék a mai hatalmasok : necsak egy osztályért dolgozzanak, hanem a nemzet összességeért, igazán becsületesen, őszintén, hogy a társadalom minden rétege bizalommal nézhessen jövője elé. A költségvetési javaslat elfogadása bizalmi kérdés. Én őrálló katonája vagyok a demokratikus magyar nemzeti állam gondolatának. A legszentebb nemzeti célok kitűzését az ajkakról már hallottuk, de tettekben sajnos, még nem láttam. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Malasits Géza ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Ki a következő szónok ? Petrovits György Jegyző : Senki sincs feljegyezve ! Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Györki Imre szólásra jelentkezik.) Györki Imre képviselő ur kivan szólni ! Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Maga az a évi november hó 6-án, pénteken. 385 tény, hogy amikor itt költségvetési vita folyik, a kormánypárt soraiból egyetlenegy felszólaló sem akad, a legjobb bizonyíték arra ( Rothenstein Mór : Nincs mondanivalójuk !), hogy ez a nemzetgyűlés elérkezett a csődhöz. Nem arról kellene tanácskoznunk, hogy vájjon meghosszabbitsuk-e ennek a nemzetgyűlésnek az időtartamát, hanem ellenkezőleg, azok után, amik itt történtek, méltán elvárhatnék a ministerelnök úrtól, hogy javaslattal jöjjön ide a nemzetgyűlés elé, amelyben felhatalmazást kér a nemzetgyűlés feloszlatására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon/) Teljesen felesleges, hogy itt együtt legyünk, teljesen felesleges, hogy 8—10—15 ember előtt folyjék a költségvetési vita, döntsünk és mondjunk bírálatot a kormány politikájáról, bíráljuk meg azokat a ténykedéseket, amelyekért a kormány felelős és mondjunk kritikát arról, vájjon a költségvetésbe felvett összegek megfelelnek-e az országos kívánságoknak, igen-e vagy sem. Ha azonban visszagondolunk arra, mi okozta ennek a nemzetgyűlésnek munkaképtelenségét, mi az oka annak, hogy ilyen nagy érdektelenség mellett folytatja a nemzetgyűlés tanácskozásait, akkor ezért a kormánypártra és a kormányra s elsősorban a ministerelnök úrra kell hárítani a felelősséget. Tudjuk, hogy nagyon gyakran megtörtént együttlétünk három éve alatt, hogy a ministerelnök ur taktikája ugy kívánta meg, hogy az egységespárt soraiból senki sem szólaljon fel egyes törvényjavaslatokhoz (Ellenmondások jobbfelől.) s ezért nagyon gyakran megtörtént, hogy letárgyaltunk törvényjavaslatokat anélkül, hogy a túloldalról egyetlenegy felszólalás is történt volna. Természetesnek kell tekintenünk, hogy amikor időnként ez volt a kormánynak s a kormányelnöknek a taktikája, ez a taktika, hogy ugy mondjam, átment az egységespárt tagjainak vérébe és ma már nem kivannak résztvenni a munkában, távolmaradásukkal tüntetnek, egyetlenegy gondolatot nem állítanak az ellenzék elé és hagyják, hogy az ellenzék magára maradva mondja el kritkáját. (Barthos Andor : Ez a vád illeti önöket is !) De ez a vád — nagyon helyesen mondotta igen t. képviselőtársam — nemcsak az egységespártra vonatkozik, bár természetesen elsősorban arra, hanem ezt a vádat joggal emelhetem a baloldalon ülő pártok legtöbbjére is, mert azok sem teljesitik kötelességüket olyan mértékben, mint ahogy ezt tőlük elvárhatjuk és amint a választóknak ezt Ígérték. Ha végigmegyünk az országban (Halász Mórié : A blokk nincs itt, csak a szocialisták ! — Baross János : Mi mindig itt vagyunk !) ha végigmegyünk a faivakon és a városokon, azt látjuk, hogy az emberek mindenütt tele vannak panasszal és sirámokkal ; a megélhetés gondja nehezedik az emberek nagy tömegére. Teljesen meghalt a gazdasági élet, olyan pangás vett erőt az országon, amelyhez foghatót régen el sem tudtunk képzelni és nincs semmi nyoma annak, hogy megkezdődnék a nagy újjászületés. De súlyosak azok a terhek is, amelyek az egyes állampolgárokat sújtják. Amerre megyünk, az országban, a városokban és a falvakban egyaránt tengersok a panasz, az emberek ajkán egyrészt a hatóságok vexaturája ellen emelnek panaszt, másrészt pedig az elviselhetetlen adók miatt neheztelnek és hibáztatják a kormány politikáját. De amint gazdasági téren, politikai téren és a belüg3'i igazgatás terén is a kormány elhibázott és hiányos politikáját látjuk, ugyanúgy ezt kell megállapítanunk külpolitikai téren is. Az elmúlt hetekben voltak a locarnói tanácskozások. Reménykedve vártuk, hogy ezeken a tanácskozásokon Magyarország képviselete is jelen lesz, hogy ezekből a tanácskozásokból és azokból az egyezményekből, amelyeket ott megkötöttek, valami haszna ennek a szerencsétlen Magyarországnak is lesz. Sajnálattal