Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-462

384 A nemzetgyűlés 462. ülése 1925. megfelőleg megoldva még nincsen. Hiszen ez a mostani költségvetés is két irányban ró ki súlyos megpróbáltatásokat, az egyik irányban a polgárságra az adókkal, másik irányban a tisztviselőkre, amikor azoknak fizetési igényeit, amelyek a megélhetéshez szükségesek, kénytelen az államháztartás érdekében a minimumra leredukálni. Ellensége voltam mindig annak a létszámcsökkentési rendszernek, amelyet kormányunk inaugurált, amikor B. listázott és a szellemi proletároknak tömegét teremtette meg, akik ma állás és munkalehetőség nélkül pénz után futkosnak. Vallom ma is, és ezt itt a költségvetés tárgyalásánál is sürgetem, hogy a jövőre nézve ezt a kérdést, csak az igazgatásnak gyökeres átalakításával lehet rendezni. A bürokráciát és "minden egyéb sallangot meg kell szüntetni, be kell hozni a egyszerű, gyors és olcsó közigazgatást szolgálati pragmatikával, a munkaerőnek jó kihasználásával, és emberséges fizetéssel. Szeretném már, ha ezeket nem csak mindig itt modanánk, és ajánlom ezt a kérdést a nemzetgyűlés tisztviselő tagjainak figyelmébe, akik igen sokszor más szempontokat helyeznek előtérbe, mint pl. a választójognál a tisztviselőknek képviselővé való választhatóságát, holott a • tisztviselőknek nem ez a fontos, hanem a szolgálati pragmatika és a jó fizetés. Szeretném, ha ezt a kérdést nem csak itt hangoztatnánk mindig, mert hiszen a magyar tisztviselői karnak ez a követelése már az 50 éves jubileumát is elérte. Wekerle és Teleszky, mielőtt pénzügyministerek lettek, lelkes szószólói voltak a tisztviselői kérdéseknek. És csodálatos, ez a kérdés még ma is ugyanabban a stádiumban van, ebben a tekintetben egy lépéssel sem haladtunk előre és a tisztviselői kar ma sem egyéb, mint a hatalomnak egyszerű függvénye. Ezzel kapcsolatban a belügyminister úrhoz is volna kérésem, aki annyi ambícióval foglalta el a belügyministeri széket, és mint vérbeli közigazgatási ember a közigazgatás rendezése terén oly nagy hivatást érzett magában. Sokszor megismételtem ezt a kérdést már itt a nemzetgyűlésen, de felemlítem ma is, mert hiszen nem sokára következik az ezzel kapcsolatos felsőházi törvény tárgyalása. Legyen szives a belügyminister ur nekünk megmondani, mi lesz ezekkel a szükségrendelet alapján az örökkévalóságig működő vidéki törvényhatóságokkal ? Lehetetlen az a helyzet, amiben ezen a téren vagyunk, hogy 15 esztendővel ezelőtt kapott megbizatás alapján intézzenek el fontos, az összességet érdeklő vagyoni kérdéseket. És még egy szavam volna ehhez nekem, mint vidéki képviselőnek. Nem csak Budapestből áll Magyarország. Amint az ország fővárosának joga van autonómiához, ugy joga van ehhez az ország minden törvényhatóságának is és lehetetlen állapot az, hogy a vidéki törvényhatóságok immár három év óta szükségrendelet alapján a kormány kényéből és kedvéből működjenek. Hiszen a minister ur javaslata is készen van. Mi ezzel a javaslattal valami nagyon eltelve nem vagyunk, igy nem is kérünk többet, mint ami az 1886 : XXI. és XXII. teikkben van. Régi kívánságunkat, hogy a magyar közigazgatást demokratikussá kell tenni, majd elérjük más időkben. Tessék most csak e törvények alapján választatni, még az idén, hogy a törvényhatóságnak legalább a választott részében meg legyen a kapcsolat közte és a lakosság között. Azt az eljárást pedig feltétlenül államcsínynek kell tekintenem, hogy a felsőházat a kormány a szükségrendelet alapján működő törvényhatóságok kiküldötteiből kivan ja megalkotni. Csodálatos rendszer az, ami nálunk uralkodik, Igazgatásunknak rendőri része túlteng. Ha megfigyeljük a közigazgatási közlönyöket, látjuk, hogy napról-napra rendeletek jelennek meg arról, mi a évi november hó 6-án, pénteken. hatóságnak joga, de arra nézve, hogy a polgárnak mi a joga és a közszabadságok a polgárok számára miként biztosittatnak, megfelelő rendelkezések nincsenek. Lehetetlen a magyar közigazgatást rendőrködésre kisajátítani. A magyar közigazgatásnak a múltja tiltakozik ez ellen. A magyar közigazgatás a nép érdekében dolgozó közigazgatás kell, hogy legyen, tehát ennek nemcsak a rendőri, hanem az autonom részét is méltóztassék fejleszteni, erősíteni és törvényes alapra helyezni. (Helyeslés baljelöl.) Bár módomban lesz a tárcák szerinti tárgyalás alkalmával az egyes kérdésekhez hozzászólni, eggyel már most, az általános vita rendjén kívánok foglalkozni és ez a külpolitikai képviseletünknek kérdése. Két okból szeretnék ezzel foglalkozni. Az egyik az a reám nézve is felemelő és szép kül ügyi vita, amit a napokban itt a nemzetgyűlése mélységes sajnálkozással hallottunk, mert a kül politikában való erőtlenségünket, kicsinységünket, gyengeségünket láttuk benne. A másik ok pedig az a cikk, amelyben egy félretett jeles külpolitikusunk, Praznovszky Iván a Pesti Hírlapnak azt hiszem vasárnapi számában bizonyos fokú támadást intéz a magyar közvélemény ellen. Azt mondja ugyanis a követ ur — akinek egyébként igen sok egészséges ideája van ebben a cikkben, — hogy mi idengenkedünk a külön képviseletnek egyes államokban való felállításától, és nem vesszük észre, mennyire fontos a jól megszervezett és kellő összeköttetésekkel rendelkező diplomáciai testület. Először is, mi nem idegenkedünk ettől, mert a kisentente példája igenis parancsolóan követeli, hogy utána menjünk, és minden egyes országban, ahol annak szüksége mutatkozik, külön képviseletet állítsunk fel. E tekintetben tehát téves a követ ur álláspontja. Azt is tudjuk, mennyire fontos a felkészült diplomáciai testület. Benesnek és Titulescunak ezen a téren elért sikerei kétségtelenül kell, hogy meggyőzzenek bennünket arról. "Az is fontos, hogy a sajtó ebben az irányban megszervezve legyen. A részletes tárgyalás során erre a kérdésre még külön is rámutatok, most csak annyit mondok, hogy ahelyett, hogy a vidéken egy-egy városban gombamódra 3—4 lapot is alapítanak, jobb volna, ha inkább a külföldet tájékoztatnák megfelelőképen a mi helyzetünkről. De mi mást értünk felkészültség alatt a diplomáciai testületet illetően. Nem az estélyek rendezésében és a látogatások alkalmával való reprezentatív szereplésben mutatkozó felkészültséget, hanem ellenkezően az érveknek a zöldasztalnál való kellő felkészültségét és a szakértelemmel való felkészültséget tartjuk szükségesnek. Mi a magyar diplomáciai testületet magyarnak és demokratikusnak kívánjuk és nekünk a diplomáciai testületben a bécsi Ballplatz hagyományaira ma már szükségünk nincs. Nincs szükségűnk az osztrákmagyar állampolgárokra sem. A brüsszeli egyezménynél elkövetett baklövések, amelyekre vonatkozóan én a volt külügyminister úrtól soha itt a nemzetgyűlésen választ nem kaptam, valamint a legújabb értesülésünk szerint a telepes-kérdésben történt kisiklások mind azt bizonyítják, hogy nekünk a diplomáciai testület megszervezésében feltétlenül uj irányt és más alapra való fektetést kell kérnünk. Ebből, mint nemzetgyűlés, magunkat sem vehetjük ki. Teleki Pál t. képviselőtársam általános érdeklődés közepette ismertette itt a Népszövetség szerkezetét és a Népszövetségnek a nagykövetek tanácsához való viszonyát. Mint uj dolgot, általános érdeklődéssel hallgatta a nemzetgyűlés legnagyobb része, holott nekünk, csonka Magyarország politikusainak és egyáltalában csonka Magyarország minden gondolkozó fejének