Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

A nemzetgyűlés 461. ütése 1925. évi november hó 5-én, csütöftöhÖn. 355 már ismétlődő esetekből minden kétséget kizáró megbizonyosodásként megállapítható, hogy a vámőrség nem áll hivatása magaslatán, nem rendelkezik olyan fokú intelligenciával, amely múlhatatlanul feltételezendő lenne rendészeti teendők önálló ellátására hivatott szervnél.« Nagy pénzeket adnak ki a vámőrség, a csendőrség fentartására. A polgárok tartják fenn az adóból a közön, az államon keresztül, és igy bánnak a polgárokkal, tapossák, rugdossák őket, és amikor ezek elégtételt kérnek, akkor nem a községi elöljáróság, nem a megsértett polgárok kapnak elégtételt, hanem ellenkezőleg őket perelik be és őket Ítélik el. Azt gondolom, ennél fényesebb bizonyíték nem kell arra, hogy itt milyen állapotok vannak. De ha továbbmegyünk a szabadságjogok terén, azt fogjuk látni, hogy más téren sem állunk másképen. Itt van a sajtószabadság kérdése. Ez is a belügyminister úrtól függ. Nagy ur a belügyminister ur Magyarországon, a világon nincs olyan nagyúr, akinek akkora jogköre lenne, nincsen király a világon, akinek olyan hatalma lenne, mint Magyarországon a beJügyministernek. (Györki Imre : Csak a szolgabiráké nagyobb !) Azt a lapot tiltja be, amelyiket akarja, mert erre alkalmat könnyű találni. Látjuk az egész vonalon, hogy a vidéken minden ellenzéki lapot betiltottak, mint pl. Szegeden, Miskolcon, és minden lapot térdre kényszerit a kormány. A kormánynak — amint felolvastam — van sajtóalapja, s igy van bőven az állam pénzéből arra, hogy a kormány pártpolitikát csináljon és a maga életét meghosszabbítsa. Látjuk, hogyha nem tudják megvenni pénzzel a sajtót, akkor erőszakkal térdre kényszeritik. (Felkiáltások jobbfelól : Hol ?) Felemiitettem a szegedi és a miskolci lapot. (Kószó István: Ott van Szegeden a »Délmagyarország«, az liberális lap. — Györki Imre: De a »Szeged«-et betiltották! — Kószó István: Ez is ugyanaz, csak a címe más.) Azelőtt kormánypárti volt, most pedig ellenzéki. (Kószó István : Ne mondjon ilyent \) Miért tiltották be ? (Zaj. —• Elnök csenget.) Az államtitkár urat értem, ő ott van abban a ministeriumban, ahol a szabadságjogokat lábbal tapossák. Őt tehát értem, ha ilyen — hogy ugy mondjam —• mentalitással itéli meg a közszabadságokat és a sajtót ; ellenben tessék elhinni, ön nem. az ország és nem az ország gondolkozói közé tartozik, ön nem az ország gondolkodó népe, amely gondolkodik is azon, hogy van-e itt közszabadság, törvény, vagy pedig lábbal taposnak mindent, ami a kormányzatnak nem tetszik. Lehetséges-e, hogy sajtótermékeket a belügyminister ur az ő kívánsága szerint — ha valami neki nem tetszik —• betiltson ? S ő ezt egyszerű ártatlan kritikákért csinálja, sőt kijelentette : megtettem az intézkedést, hogy ez ellen a sajtóorgánum ellen, a törvényes eljárást az ügyészség megindítsa. Hol vagyunk ? A Bakonyban vagyunk? Ha a belügyminister urnák joga van arra, hogy ő indítson sajtópert valamely lap ellen, ha a belügyminister ur mgerenciát gyakorol az ügyészségre ! Hát az igazságügyminister mit gyakorol akkor ? Minden ministernek joga van arra, hogy azt csinálja, ami neki jól esik ? Ez lehetetlen és képtelen állapot. Ne beszéljenek közszabadságról, alkotmányos berendezkedésről, alkotmányos államról és ne ünnepeljék Széchenyit, azokat a régi emlékeket, amelyeket önök nem tisztelnek, amelyekre fütyülnek, és amelyek intézményesen semmi vonatkozásban sincsenek a mai állami kormányzattal. A Népszavát nagyszerűen üldözik. Annyi sajtópert inditanak ellene, annyi büntetést szabnak ki reá és Ítéletet hoznak ellene, amennyi csak jól esik a belügyminister urnák, vagy a másik minister urnák, vagy az ügyészségnek, vagy a bíróságnak, mert ugy látszik, mindenki csinálhatja ezt a dolgot. A Népszava egy esztendeje ki van tiltva az utcáról. Kifejezetten megmondotta a kormány, amikor passzivitásba mentünk, hogy azért tiltotta be ezt a lapot, hogy ezzel megbosszulja azt, hogy a szociáldemokrata párt passzivitásba ment. Boszszuból tehát betiltotta a párt lapját és azóta a lap utcai terjesztésére még nem adta vissza az engedélyt. Ennek a hónapnak végén innen-onnan egy esztendeje, hogy ez alap be van tiltva és nem jelenhetik meg az utcán. De azonkívül a pörök légióit kapja és többször elkobozták. Például november 4-én szintén elkobozták egy cikke miatt. Én felolvasom ezt a cikket, ítéljenek önök, mint politikusok. Nem is kell nagyon objektívnek lenni, nem is kérek objektivitást. Minden pártelfogultsággal meg lehet állapítani, hogy ezért a cikkért lehet-e elkobozni egy lapot vagy sem. A cikk a következő. (Propper Sándor : Nem is cikk, szimpla adatok !) Szószerint olvasom (olvassa) : »Adatok, amelyeket ismernie kell minden munkásnak.« — Ez a cím. — »A Népszava sajtópereinek száma 1924 januártól 1925 novemberéig 158.« — Ez alcím. »A bíróság felmentő Ítéletet hozott három esetben, permegszüntetéssel végződött az eljárás 2 esetben, marasztaló Ítéletet hoztak 21 esetben, jogerős ítélettel volt befejezve 7 per, fellebbezés alatt áll 14 per, a vizsgálat stádiumában lévő perek száma 137. A kiszabott szabadságvesztések és pénzbírságok : 21 esetben az elzárásbüntetés összesen 4 év, 6 hónap és 27 nap, 21 esetben a kiszabott pénzbüntetés 69,800.000 korona. Az Ítéletekből jogerős 7 Ítélet 1 év, 11 hónap és 28 nappal. Az Ítéletekből jogerős 5,500.000 korona pénzbüntetés. Ujabb elsőfokú ítéletek : Szeptember 15-én 1 hónap és 6 millió korona, szeptember 19-én 1,300.000 korona, szeptember 24-én 6,200.00 korona, szeptember 26-án 14 millió korona, október 20-án 8 millió korona, október 10-én 14 nap és 3 millió korona, október 16-án 6 hónap és 20 millió korona október 20-án 8 millió korona, október 22-én 10 hónap és 30 millió korona, október 27-én 6 hét és 6 millió korona. Régi jogerős Ítéletek alapján szabadságvesztésbüntetésüket töltik Ruszcsák Lajos 4 évre ítélve, ül harmadik éve, Barabás Gyula 1 évre ítélve, Vanczák János 6 hónapra ítélve. Elkobozták a Népszavát 1925 február 6-án, április 8-án és június 7-én, betiltották megjelenését április 27-én és 28-án, árusítási engedélyét visszavonták 1924 november 23-án. A Népszava árusítási engedélyét november 23-án délelőtt 10 órakor vonták vissza és azért, mert a város különböző részein az újságárusoknál Népszavát találtak, a Népszavát 1,400.000 koronára Ítélték. A jelszó pedig marad a régi : Csak azért is.« (Malasits Géza: Hol itt a bűntett feldicsérése'?) iVz ügyészség bűntett feldicsérése címén kobozta el ezt a lapot. (Propper Sándor : Csak pillanatnyi elmezavar okozhatta !) Ez az eljárás tehát azt jelenti, hogy nem szabad megmondani azt sem, hogy a hatóság mit csinál. Nincs az a sötét reakció, nem volt az a Bach-korszak, amely a lapot ezért a cikkért elkoboztatta volna. Nem volt az a cenzúra a háború alatt vagy azelőtt, a Bach-korszak alatt sem, amely ilyen száraz tények felemlitéséért (Györki Imre : Való tények !) ilyen üldözést csináljon, mint amilyet most. csinálnak. Nem tudom, mit akar a kormány ezzel ? Nem tudom, mit akar, hogy a sajtószabadságot igy kezeli, hogy egyáltalán az egész munkáskérdést igy itéli meg : ' csak el kell nyomni a véleményt, csak lehetetlenné kell tenni az összejövetelt, csak üldözni kell a sajtót, be kell tiltani a lapokat, és azután minden jó lesz. Ez lehet módszer, de korántsem - '