Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

S54 A nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. Emiitettem, hogy az egyesülési és gyülekezési jogot a belügyminist er alkalmazza a maga szájaize szerint. Ennek az alkalmazásnak azután nincsen ize, egészen Ízetlen, és még a magyar viszonyok között is olyan szokatlan, hogy senki meg nem érti. Senki sem tudja, miért van az, hogy Magyarországon a belügyminister elzárkózik minden nem kormánypárti társadalmi réteg kívánságainak feszegetésetől, megtárgyalásától s miért van az, hogy Magyarországon a belügyminister úrtól függ az, hogy egyes hatóságok kinek engedélyeznek gyűlést, kinek engedélyeznek egyesületet." Senki sem tudja megérteni, különösen a Nyugaton, hogy miért van az, hogy egy ministernek ennyi jogot adnak és ha már adnak, akkor lehetőség legyen arra, hogy ugy éljen vele vissza, mint ahogy a belügyminister ur ezzel visszaél. Nem akarok egyebet íelemliteni, csak azt, hogy az egész világon az egyesületeket sehol sem ellenőrzik, Magyarországon pedig az egyesületek is a maguk gyűléseit csak rendőri felügyelet, rendőri ellenőrzés mellett tarthatják. (Horváth Zoltán : Még az Akadémia is I) Rendőr nélkül itt megmozdulni sem lehet. (Zaj.) Valahányszor idejön egy külföldi ember és lát egy gyűlést, az mindig kétségbe van esve és nem tudja megérteni, mi az oka annak, hogy annyi rendőr van azon a gyűlésen. De ez még nem minden ám ! Hogy valaki odáig jusson, hogy gyűlést tarthasson, meg kell birkóznia a magyar közigazgatással, meg kell birkóznia azzal, hogy vájjon lehetséges-e az, hogy megtartsák ezt a gyűlést, mert hogy összejöjjenek, hogy gyűlést tartsanak, ahhoz rendőrhatósági engedély kell. (Horváth Zoltán : És négy elszánt ember !) És a mi kitűnően megalkotott közigazgatási és rendőri hatóságaink gondoskodnak arról, hogy az ő kényelmüket ez ne zavarja. Egészen fura dolog ez ! Fura dolog alkotmányos szempontból, hogy egy gyűlés megtartása attól függ, hogy a szolgabíró urnák kedve van-e most engedélyezni azt, vagy el akar-e menni vadászni, mert ha vadászni megy, ha vadászatra készül és közben gyűlést jelentenek be, ne adj' Isten, hogy ott gyűlés legyen. S ha a gyűlés betiltására jogcímet ő maga nem találna, a belügyminister ur ad neki : közbiztonság, közrend, stb. mind. ott szerepelnek a gyülésbetiltásokban. Nagyon érdekes dolgokat hozhatnék ide, amilyeneket már többször bemutattunk. Most csak kettőt mutatok be, amelyek jellemzik, hogy a mi hatóságaink hogyan értelmezik az egyesülési jogot, s hogy mennyire Csáky-szalmája itt a polgárok vágya, szabadsága. Lábbal taposhatja ezt mindenki, csinálhat, ami neki jólesik, elbánhatik akárkivel, hiszen azért, mert valakinek egyéni mozgását, szabadságát megakadályozta, bántódása ebben az országban senkinek sincs, sőt bizonyos körülmények között előléptetésre ad alkalmat. (Propper Sándor : Ez érdem ma !) így pl. a ceglédi rendőrkapitány a következőket irja (olvassa) ; »Nem enge dél yezheti az előadást, mert a szocialista pártszervezet, mint politikai párt, nem foglalkozhatik politikai tárgyú előadásokkal.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) Tessék elképzelni, a szociáldemokrata-párt, mint politikai párt, nem tarthat politikai előadásokat. Nem is gyűlésről volt szó, hanem csak előadásról, s ez a végzés még azt is betiltotta. Tessék most a művelt Nyugat elé állítani ezt a végzést kitenni a kirakatba, és elvinni Genfbe, annak illusztrálására, hogy ilyen a magyar demokrácia. Nagyon jól tenné Bethlen ministerelnök úr, ha a kirakatába tenné az ilyen végzést, amely azt mondja : »A szociáldemokrata-párt nem tarthat előadást, mert politikai párt.« Egész sora van a hasonló megokolásoknak. Azt mondja pl. az egyik : »Szervezeteiket nem engedélyezhetem, mert politikai pártot alkotnak, mert a szociáldemokrata-pártnak van parlamenti képviselete, nem engedélyezhetem tehát, hogy itt is politizáljanak, hanem politizáljanak a parlamentben.« (Derültség a baloldalon.) Vagy ilyesmikkel okolják meg a betiltásokat : mert alacsony a helyiség, mert magas a helyiség, mert a közbiztonság igy kívánja, stb. Még annyi időt sem vesznek maguknak, hogy legalább valami jó indokolást keressenek. Itt van egy nagyon érdekes dolog. A salgótarjáni szolgabíró, illetőleg rendőrkapitány nem engedélyezte, hogy nőgyülést tartsanak. (Malasits Géza : A szolgabirák a szabadság bajnokai mind ! — Horváth Zoltán : Saját szabadságuk bajnokai ! — Urbanits Kálmán : Jó szolgabíró áldás egy járásra !) Azt mondja ez a rendőrkapitány (olvassa) : »... mert a természettől amúgy is érzékeny női kedélyek felizgatása a közhangulatra feltétlenül ártalmas lehet«. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Urbanies Kálmán : Igaz ! Ez csak jó indok ?) Nagyon jó indok ; nagyon szellemes a rendőrkapitány ur, amikor ezt megállapítja ; valóban szellemes, csak azt csodálom, hogy nem léptetik elő, mert feltétlenül rászolgált arra, hogy előléptessék. Nyilvánvalóan nagy bölcsesség lakozik ezekben a végzésekben. Azonkívül olyan szép magyarsággal vannak megszerkesztve, hogy az elemi iskolások és középiskolások feltétlenül szégyenlenek magukat, ha ilyen módon fogalmaznák meg feladványaikat, mint ahogyan ezeket a végzéseket megszerkesztik. A magyar nyelvnek kitekerik a nyakát a magyar hivatalos iratokban ; jó volna, ha azok az urak először megtanulnák a magyar nyelvet és azután kezdenének igy vitatkozni. De a közszabadság nem csak ezen, hanem más téren is igy van. Hivatkozom arra, hogy ebben az országban a csendőr, rendőr, a finánc, a folyamőr, vámőr, az mind igen nagy ur, ezeket ugy kell tekinteni, mint olyan fenséges hatóságokat, amelyek ellen véteni semmit sem szabad s amelyeknek alá kell vetnie magát mindenkinek. Itt van Hont község ügye. Hont községben a vámőrség miatt elkövetett becsületsértésért elitélték az egész elöljáróságot. A vámőrök ebben a községben bementek az engedélyezett helyiségbe, kiverték az ottani parasztlegényeket, földmiveseket, akik ott összejöttek és ez ellen tiltakoztak, s a vámőrök a községben állandóan zavart csináltak, mire a községi képviselőtestület hozott egy határozatot. Ezt a határozatot, szükségesnek tartom felolvasni azért, mert hü képe annak, hogy miképen bánnak a magyar faluval, a magyar néppel. A határozat igy szól (olvassa) : »A közgyűlés a legnagyobb megbotránkozással és megdöbbenéssel veszi tudomásul a községi bíró által kellő részletességgel beterjesztett sérelmet. Ezért egyhangú határozattal kimondja a közgyűlés, hogy a vámőrség részéről a községi birót saját személyében ért durva, brutális sérelmeket Hont községe mindenben magáévá teszi, amiből szinte önként következik, hogy a biró felfogása, javaslata és indítványa egyhangú határozatként minden változtatás nélkül fogadtatott el. Tisztelettel kérelmezi a képviselőtestület az illetékes hatóságot : 1. hogy a vámőrség rendészeti teendők önálló elvégzésével ne bizassék meg a jövőben ; 2. a zavargást felidéző vámőr a községből azonnal távolittassék el ; 3. a községi bíróval és személyében a földmives-társadalmi osztállyal szemben elkövetett sérelmekért elégtétel nyujtassék ; 4. a legénység ugy szolgálati, mint társadalmi illem szempontjából iskoláztatásban részesittessék ; 5. a bűnös vámőrlegénységnek komoly és megnyugvást keltő megbüntetését. Igy kellett határozni, mert az adott és ezúttal