Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

3öö. A nemzetgyűlés 46 L ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. programmal szemben körülbelül 10%-os visszaesést jelent. Sokan lesznek talán, akik az egyenesadóknak ebben az alakulásában bizonyos kedvezőtlen jelenséget vélnek látni (Propper Sándor : Sed avenam non ! Zabot pedig nem !), ez azonban élénk bizonysága annak, hogy válságos időkben egyedül csak a közvetett adók a legbiztosabb támasztékai az államháztartásnak, mivel könnyű behajthatóságuk következtében legkönnyebben tudnak a változott viszonyokhoz hozzásimulni. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Én azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, mindannyiunk előtt ismeretes, hogy nemcsak a legyőzött államokban, de az összes győző államokban is kénytelenek voltak közvetett adókkal operálni s a közvetett adók minden más államban, minden győző államban ma is megvannak és még hosszú ideig meg is lesznek. (Dénes István : Nem olyan aránytalan vagyon- és jövedelem-megoszlás mellett, mint itt ! ^— Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Temesváry Imre előadó : Méltóztassék, t. képviselőtársam elmondani ezt majd az általános vitánál, lesz akkor alkalma erre ; szíveskedjék megengedni, hogy én most pártatlanul elmondjam előadói beszédemet. ( Rothenstein Mór: Nem lehet ezt csendesen hallgatni ! —• Erdélyi Aladár : Hangosan hallgatni lehel ? — Derültség.) De épen ezért előreláthatóan csak az általános gazdasági helyzet erősbödésével fognak ezek további jelentékeny javulást mutatni. A jövedelem- és vagyonadó kimunkálása hosszabb időt kivan és stabilisabb gazdasági viszonyok között eredményesebben is hajtható be, amihez kétségtelenül meg lesz adva a mód a pénzügyi adminisztráció folyamatban levő reformja által és igy az egyenes adókban is jelentékeny emelkedést fogunk majd látni a jövőben. Áttérve, az államháztartás pénzügyi egyensúlya szempontjából felette fontos állami üzemek mérlegének ismertetésére, itt a helyzet a következő. A szanálási terv szerint az 1925/26. költségvetési évben még 25 millió aranykorona hiány volt előirányozva. Ezzel szemben azonban már az 1924/25. évi költségvetésben csak 20 millió aranykorona deficit mutatkozott és most az 1925/26. évi költségvetésben csak 10 millió aranykorona deficit van előirányozva, azonban ez a 10 millió aranykorona hiány is csak látszólagos, amennyiben ez csupán az üzemek beruházási költségeiből áll elő. Beruházások nélkül az összes állami üzemek kivétel nélkül mind aktivok, sőt az összes állami üzemek mérlege 17 millió aranykorona bevételi többletet mutat. Nem szükséges ennek nagy horderejét bővebben ismételnem akkor, amikor valamennyien tudjuk, hogy még alig egy-két esztendővel ezelőtt milyen válságos helyzetben voltak az állami üzemek, amikor az egy évtizeden át elmaradt állami beruházások következtében az állami üzemek alappillérjükben voltak megingatva, s amikor tudjuk azt, hogy a súlyos válságok egymásután következtek. A kormánynak az üzemek jövedelmezősége tekintetében minden alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy az üzemek beruházását fokozza és az üzemek berendezését tökéletesbitse. És ez az oka annak, hogy ebben a költségvetésben 27 millió aranykorona van felvéve üzemi beruházásokra. Ebből a 27 millió aranykoronából azonban 17 millió aranykorona megtérül az üzemi bevételek többletéből és csak 10 millió aranykorona az, amit a közigazgatás bevételéből kell majd fedezni. A költségvetés alaki része tekintetében ismétlések elkerülése végett utalok a költségvetés általános indokolására és az egyes tárcák költségvetésének ismertetését az illetékes költségvetési előadó urakra bizva, én itt csak egyetlenegy körülményre kivánok még reámutatni,' t. il arra, hogy a honvédelmi tárca dologi kiadásainál eléggé jelentékeny, mintegy 12 millió aranykorona, vagyis 33%-os megtakarítást értünk el. Bár a tárca személyi járandóságainál a fizetéseknek a háború előttiekhez való viszonya és, a jelenlegi árnivó különbsége következtében szintén nem lehetett eltérni attól, hogy a szanálási programmba erre a célra megállapított összegen felül, bizonyos fizetésjavitást eszközöljünk. A dologi kiadásoknál azonban az ezévben kilátásba vett ujabb erős megtakarítás ékesen dokumentálja, hogy Magyarország minden rosszakaratú rágalmazással szemben a reálpolitika utján halad és az adott helyzet által nyújtott lehetőségek kellő felhasználásával, a békés fejlődésben, termelőmunkában, gazdasági rekonstrukcióban s a kulturális értékek kifejlesztésében kivánja újjászületését megalapozni. Bárminő önmegtagadásunkba kerüljön is ez az elszenvedett igazságtalanságok hatása alatt, az ország ezen az utón férfias önfegyelemmel, törhetetlen kitartással fog megmaradni és én meg vagyok róla győződve, hogy ez az ut, ha tántoríthatatlanul kitartunk mellette, el is fog bennünket vezetni ahhoz a célhoz, amely kell, hogy mindannyiunk szeme előtt lebegjen s amely abban áll, hogy Magyarország ismét elfoglalja azt a helyét a népek társadalmában, amely őt ezeréves múltja következtében méltán megilleti. Én ennek a célnak letéteményesét látom ebben a költségvetésben és ennek következtében tisztelettel kérem, méltóztassék azt ugy általánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző* : Farkas István ! Farkas István :' T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur nagyon megdicsérte ezt a költségvetést és iparkodott kimutatni, hogy az helyes számoszlopokat tartalmaz, hogy ez a költségvetés reális, hogy ez a költségvetés azt jelenti, hogy a gazdasági viszonyokat szanálták ebben az országban. Többek között megemlítette azt, hogy a fogyasztóképesség megerősödött, mondván és indokolván ezt azzal, hogy hiszen a fogyasztási adók növekedtek, tehát természetes dolog, hogy a fogyasztóképesség növekedett. (Dénes István : Sánta logika !) Aki ezt a tételt felállítja, az alig jár az életben (Temesváry Imre : Olvasni kell tudni a költségvetést !), aligha jár a földön, alighanem csak a bürók dohos levegőjében él, mert ha szétnéz az életben, akkor egészen inast lát, nem azt, hogy a fogyasztóképesség megnövekedett, hanem ellenkezően azt, hogy a fogyasztóképesség ebben az országban igen nagy arányban csökkent. (Temesváry Imre előadó : Tagadom !) Tagadja ? Tessék elmenni a husiparosokhoz, tessék megnézni a főváros statisztikai kimutatásait ; tessék megnézni a szigorú számadatokat, menjen el a vásárcsarnokba, és akkor megállapíthatja, hogy a kenyér- és húsfogyasztás csökkent, csökkent tehát a legszükségesebb élelmiszerek fogyasztása, hogy kevesebbet fogyasztanak az emberek. Ez tehát nem azt jelenti, hogy a fogyasztás emelkedett, amint ön, előadó ur azt beállította. A csődök, a tönkremenések, kényszeregyességek,mind azt jelentik talán, hogy Magyarországon a gazdasági élet szanálódott? Dehogyis ezt jelenti, hanem azt, hogy a kormány annakidején olyan törvényeket fogadtatott el és" a szanálási felhatalmazási törvény alapján olyan rendeleteket bocsátott ki, amelyekkel agyonterhelték adóval a ofgyasztókat, agyonterhelték az ipart, a kereskedelmet, és még az a rendszer is, amelyet itt bevezettek, hogy t. i. a fogyasztási adót 1 %-kal csökkentették, azt mutatja, hogy humbug, frázis az egész, mert a valóságban a kisipar sokkal nagyobb mértékben meg van adóztatva, mint eddig volt. Ezelőtt ugyanis, amig munkamenet