Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

À nemzetgyűlés 461. ülése 1925. êvi november hó 5-én, csütörtökön. 351 volt, arra törekedtek az iparosok és kiskereskedők, hogy átalányt fizessenek. Most ennek az átalánynak alapján kivetették rájuk a forgalmi adót, de ugyanolyan arányban, mint amikor 3—4 munkásuk volt. Ma maguk vagy egy tanonccal dolgoznak, de azért ugyanannyi átalányt fizetnek forgalmiadóban, mint amennyit fizettek akkor, amikor a munkamenetben 3—4 segéddel dolgoztak. Hol van itt a fogyasztóképesség növekedése? Miből állapitja meg ezt a t. előadó ur? Ismétlem, tessék megnézni a vásárcsarnok statisztikai adatait, kérje be a fővárosi statisztikai hivatal havi és heti jelentéseit és ezekből meg fogja állapithatni, hogy a fogyasztás Budapesten és az egész országban is nagymértékben csökkent. (Dénes István : Nincs pénz, nincs jövedelem és munkaalkalom !) Olyan helyzet ez, mint amikor a rabló valaki mellének szegezi a revolvert, hogy adja oda a pénzét és amikor megkapta, el kezd a megtámadottnak mesélni, hogy tessék csak nézni, milyen szépen mosolyog ez a pénz, ami a zsebemben van és meg lehet elégedve, hogy nem bántottam az életét. Itt is ugyanez a helyzet, mert azt mondja az előadó ur, abból látszik a fogj^asztóképesség emelkedése, hogy a fogyasztási adóbevételek emelkedtek. így nem lehet beállitani a kérdést, mert az ellenkezője áll annak, amit az előadó ur emiitett. Az egész pangás és a nagy munkanélküliség mind azért következett be, mert a kormánynak annyira méltóztatott szanálni, annyira srófolta az adókat, annyira fokozta a közvetett és egyenes adókat, hogy ezek az emberek már nem birják el, Az a nagy adóteher, ami az iparra és kereskedelemre, különösen a városi népességre ránehezedik, teljesen tönkreteszi nemcsak az ipart és kereskedelmet, de elsősorban a fogyasztóképességet, mert mindenki a szájától kénytelen elvonni azt, amit adóban be kell szolgáltatnia. (Temesváry Imre előadó : Tiz év alatt nem volt annyi építkezés, mint ebben az évben !) Nagyon téved az előadó ur . . . (Dénes István : Világháború volt e tiz év alatt !) mert ez sem jelentene semmit, minthogy a számadatok nagyon csalnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Az sem jelentene semmit, ha igy volna, de nincs igy. Tudjuk jól, hogy az épitkezések milyen nagy erőfeszítéssel történnek, milyen keserves ezeket az építkezéseket megvalósítani. Az állam és város támogatásával építkeznek, mert az állam nagy kölcsönöket adott arra, hogy építsenek. Nem reális, nem a gazdasági élet normális vérkeringéséből kialakult, hanem mesterséges segítőeszközökkel előmozdított építkezési rendszer áll itt fenn, mert másképen az építkezést megindítani nem lehetett. Az a szempont tehát, amit az előadó ur itt hangoztatott, egyáltalán nem fedi a valóságot és nagyon szomorú dolog, hogy innen, az ország házából a költségvetés általános előadója azt a szempontot hangoztatja, hogy azért emelkedett a forgalmi adó, vagy általában a közvetett adóbevétel, mert a fogyasztóképesség emelkedett. Bocsánatot kérek, ez hazugság (Zaj jobbjelöl.) és hazugságot, ferde tényeket innen az ország házából ne vigyünk szét, ne terjesszünk az országban ilyen hitet, nehogy teljesen bizalmatlanul tekintsenek ide az ország házára (Ellentmondások jobb jelöl.), minthogy itt nem kapnak mást, mint elferdített, kificamított mondatokat, amelyek a gyakorlatban meg nem állanak és amelyek nem fedik a való tényeket. (Pctrovácz Gyula : Hazugságot itt nem szabad mondani !) Azt mondom én is. ( Malasits Géza : Önök emelték erénnyé a hazugságot ! Létalapjuk a hazugság ! — Petrováez 'Gyula : Ezt szegezzük le !) A képviselő ur nem mondhat ellent annak, amit én állítottam, hogy a fogyasztóképesség csökkent. EzL nem fogja megcáfolni, mert épen olyan jól tudja, mint én, hogy csökkent. Ezért kell ezt, mint tényt megállapítani, mert nagyon furcsa volna ez ország törvényhozása és a kormányzása, ha innen az ország törvényhozásának házából a költségvetés egyik tételét olyasmivel indokolnák, ami nem fedi a valóságot. Ezért kellett ezt a tényt m egállapitanom. A költségvetés egyébként hű tükre annak az egyoldalú, népellenes kormányzatnak, amelyet ez a kormány állandóan folytat. A költségvetés arra az igazságtalan adórendszerre van felépítve, amelyet az ellenforradalmi kormányzat termelt ki. Ez az igazságtalan adórendszer, amelyen ez a költségvetés felépül, legelsősorban és legnagyobb mértékben a legszegényebb embereket siijtja, azután a dolgozó iparos- és kereskedőosztályt, sújtja mindazokat, akik munkával keresik meg kenyerüket, akik fizetésért, fixbérért dolgoznak és sújtja azokat a kispolgári és. középpolgári rétegeket, amelyek mint a társadalomnak önálló exisztenciái keresik meg kenyerüket. A költségvetésnek ez a képe azonban nemcsak magán a költségvetésen, hanem az előadó ur beszédén is visszatükröződik, mert hiszen máskülönben nem lehetne a tényeket ugy beállítani, mint ahogyan itt be voltak áilitva. Ez a költségvetés sújtja azokat a szegény rétegeket, amelyeket a kormánynak segíteni, istápolni kellene és amely rétegeknek megélhetését elősegíteni, fogyasztóképességét növelni kellene. De nem ez történik, hanem épen az ellenkezője. Az adózás Magyarországon általában igen nagyarányú. Az adófizetés elérte azt a terhet, amelyet csak elérhetett. Még a Nemzetek Szövetségének főbiztosa is megállapítja legutóbbi, szeptemberi jelentésében, hogy a városi lakosság különösképen meg van adóztatva és noha Magyarországon az adóteher százaiékos arányban általában nem magasabb, mint Európa egy-két államaiban, azért Magyarország elérte az adóterhek teljesítésének legnagyobb mértékét ugy, hogy nagyobb adóterhet viselni már nem képes. Smith főbiztos ebben a jelentésében megállapítja azt, hogy ma már sokkal nagyobb az adó, mint volt a békében. Megállapítja azt, hogy a városi népesség különösképen meg van adóztatva. Sajnos, Smithnek ebben a jelentésében is ugyanaz az egyoldalúság domborodik ki, amely kidomborodott az előadó ur szavaiból, hogy nem mutatja ki pontosan a főbiztos ur a fogyasztási adó nagymérvű emelkedését ; a jelentéséből azért mégis kitűnik, hogy a vagyon utáni bevételek, az egyenesadóbevételek csökkentek, ellenben a fogyasztási adóbevételek emelkedtek. De általában is a teher óriási mértékben növekszik. Azt mondja jelentésében (olvassa) : »Ha tekintettel akarunk lenni a számításnál netalán előforduló hibákra, azt biztosnak lehet venni, hogy az összes adók összege Magyarországon a nemzeti jövedelem 14—17%-a között lévő valamely összegnek felel meg, míg a háboruelotti adóztatás a nemzeti jövedelemnek 13—14%-ka között mozgott«. Nyilvánvaló tehát az, hogy az adózás általában magas. De ez az adózás különösképen magas a dolgozó népességnél, mert hiszen ez a dolgozó népesség az, amely viseli a közterheket, amely adja a fogyasztás révén azokat a nagy összegeket, amelyekre"az előadó ur hivatkozott. Nem akarok ismételni, nem akarok itt rátérni azokra a kimutatásokra, amelyekből ez kitűnik, csak konstatálni akarnám, hogy a földadó emelkedése 4%-kal van tervbe véve, a forgalmi adóé 11%-kal, a fogyasztási adókból 27%-kal, a vámjövedékből 150%-kal, a dohány- és sójövedékből 28%-kal irányoz elő többet a kormány annál, amennyi az előző költségvetésben volt. Kétségtelen tehát, hogy a kormány megint csak a fogyasztási adókkal operál, a kormány a bevételi többletet, azt a 27 és fél