Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-461

À nemzetgyűlés 461. ülése 1925. évi november hó 5-én, csütörtökön. 319 kölcsön megfelelő részletének igénybevétele mellett sem tudta volna eltüntetni az államháztartásból a deficitet ? Hiába állítják tehát, hogy az állam magángazdasági élete nem erősödött meg. Ebből a költségvetésből, igenis, fényesen igazolódik, hogy az egész magángazdasági életben mindenütt erősbödést látunk. (Nagy Vince : Az adóvégrehajtások az ellenkezőjét igazolják ! — Dénes István : A magángazdaság az ellenpróbája ennek !) Még nagyobbnak látjuk ennek az államháztartási feleslegnek jelentőségét akkor, ha visszagondolunk arra, hogy hosszú évtizedek óta ez az első állami költségvetés, amely reálisan számit arra, hogy az állam a kiadásokat a bevételekből fogja fedezni anélkül, hogy a külföldi kölcsönhöz kellene folyamodnia. (Dénes István : Az ország soha rosszabb helyzetben nem volt még, mint ma ! — Renezes János : Ez nem igaz ! — Propper Sándor : Ugy látszik, maga nagyon jó helyzetben van ! — Zaj.) Ha az ország területén végig megyünk és figyelembe vesszük a polgárság mai helyzetét, ugy egyáltalán nem állhatja meg a helyét az az állítás, amely az előbb elhangzott. (Dénes István : Az előadó ur elfelejti, hogy az ország 70%-a munkásság !) Épen a munkásság helyzete erősödött azáltal, hogy a kormány a beruházásokkal, valamint a városi kölcsönök kihasználásával, a mezőgazdasági hitelek megteremtésével munkaalkalmakat teremtett. (Dénes István : Miért nem adtak a munkásoknak kölcsönt ? Miért csak a földbirtokosoknak ? — Propper Sándor : Csúfolódni még sem illik a nyomorúsággal !) Azt hiszem, hogy maga a képviselő ur sem hiszi ezt el. Amint már bátor voltam említeni, az 1925/26. évi költségvetés feleslege 27 és fél millió aranykorona. Ez a felesleg azonban nem fog bentmaradni az állam kasszájában, hanem ezt az összeget kivánja a kormány az állami tisztviselők fizetésének emelésére fordítani, amire az 1925. évi XXIII. te. 1. §-ában már a nemzetgyűléstől előzetesen megkapta a felhatalmazást. Az összes bruttó kiadások közel 186 millió aranykoronával, a bevételek több mint 313 millió aranykoronával haladják meg az 1924/25. évi költségvetés végösszegét. A bruttó kiadásokból és bevételekből mintegy 575 millió aranykorona kiadás és közel 613 millió aranykorona bevétel esik az állami közigazgatásra (Dénes István : Éljen a csendőrség !) és 367 millió aranykorona kiadás, illetőleg 357 millió aranykorona bevétel, vagyis 10 millió aranykorona deficit az állami üzemekre. Ezekben az összegekben azonban természetszerűleg nem foglaltatnak benne azok a hasznos beruházási összegek, amelyekre az 1925. évi XXXIII. te. 1. §-a értelmében egyelőre a múlt évi költségvetési feleslegből fennmaradó 63 millió aranykorona, ezenkívül pedig a népszövetségi kölcsönből fel nem vett összegből 30 millió aranykorona, összesen tehát 93 millió aranykorona fordittatik. Az 1924. évi IV. tc.-hez mellékelt költségvetési előirányzattal való összehasonlítás céljából e költségvetés nettó rendszerébe csoportosítva a költségvetés számadatait, azt találjuk, hogy az állami költségvetés nettó kiadásai — a fuvarozási illetékek levonása után — kereken 450 millió aranykoronát tesznek ki, amely összeg 64 millió aranykoronával haladja meg a szanálási programm megfelelő tételeit. Minthogy azonban az üzemek hiánya az ott preliminált 25 millió aranykorona helyett most már csak 10 millió aranykoronát tesz ki, a közszolgáltatásokból fedezendő összes nettókiadás már csak 49 millió aranykoronával több az 1924. évi IV. tc.-hez mellékelt költségvetési előirányzat megfelelő kiadási tételénél. Ha már most ehhez a többlethez hozzávesszük a tisztviselői fizetések emelésére fordítandó 27 és fél millió aranykorona összeget, a nettókiadások többlete körülbelül meg fog felelni annak az eltolódási arányszámnak, amely a papírkorona aranykorona értékében időközben beállott, ami pedig azt jelenti, hogy tulaj donképen a költségvetés körülbelül ugyanezt a papírkorona összeget kivánja felhasználni, amekkora papírkorona összeget a szanálási programm nettó kiadásainak végösszege a szanálás kezdetével mutat. A közszolgáltatások előirányzati összege, a dohány- és sójövedék feleslegét számítva, nettó 487*4 millió aranykorona, szemben a szanálási programm 360*45 millió aranykorona hitelével. (Dénes István : Szóval túltettünk a szanálási programmon is az adóbehajtásoknál !) Ez teszi azután lehetővé, hogy a kiadások emelkedése dacára is a szanálási programm szerint arra az időszakra még igénybevehető 50 millió aranykorona számításba vétele nélkül az 1925/26. évi költségvetés még 27 és fél millió aranykorona többlettel zárul. (Propper Sándor : Nyolc kormánypárti képviselő hallgatja az előadó urat ! — Bartnos Andor : Talán önök többen vannak ? — Dénes István : Mi nem vagyunk többség ! — Nagy Vince : Megbuknék a kormány, ha többen volnánk ! — Derültség. — Szabóky Jenő : Mégis csak kegyes az ellenzék !) Az egyes közszolgáltatások előirányzata, az egyenesadőkat kivéve, mindenütt meghaladja a szanálási programm megfelelő végösszegeit. Legnagyobb a többlet a vámbevételeknél, amelyek az előirányzott 32 millió aranykorona helyett, 85'8 millióval szerepelnek ; tehát ez az összeg több mint két és félszerese annak, mint amilyen összeg a szanálási programmban erre a célra előirányoztatott. (Dénes István : Ez jellemzi a kormány szociális politikáját !) Ez a többlet mindenesetre a kereskedelmi szerződések megkötésének hiányára vezethető vissza és ez az összeg feltétlen kevesebb lesz abban a pillanatban, amint a kereskedelmi szerződések érvénybe lépnek és azok alapján fognak a vámok beszedetni. (Dénes István : Majd kitalálnak akkor valamit, hogy emelkedjenek !) A forgalmi adótétel leszállítása ellenére is 65 millió aranykorona előirányzott összeggel szemben 1036 millió aranykoronát vár a pénzügyi kormányzat a forgalmi adóból. A forgalmi adónak ez a növekedése mindenesetre — mikép már előzőleg említettem — az időközben előfordult áremelkedésekre vezethető vissza, de legfőképen a gazdasági helyzet erősödésére (Ellenmondások a baloldalon.), amiáltal a fogyasztóképesség növekedése következtében nagyobb összegű forgalmi adó folyhatik be az állam kasszájába. (Propper Sándor : Egy harapás kenj^ér hat kézen megy keresztül és hatszor forgalmiadózzák ! — Zaj.) Ugyanez a bevételi emelkedés mutatkozik ugy abszolút számokban, mint percentualiter a dohányjövedéknél, a fogyasztási adóknál és az illetékeknél is. (Dénes István : Sajnos, minden fogyasztási adónál Î) Az egyenesadók kevésbé kedvező alakulását elsősorban a házhaszonrészesedés 50%-os leszállításában kell keresnünk. De hozzájárul ehhez még az is, hogy a múlt esztendei rossz termés következtében az egyenes adók nem folytak be olyan mértékben, mint amilyen mértékben arra számítottunk és így a jövedelem- és vagyonadóból a következő évre reálisan nem lehetett többet, mint 45 millió aranykoronát előirányozni. Ezzel szemben azonban százalékszerüen eléggé jelentékeny többlet mutatkozik a házadóban, ami természetszerűleg a házbérek fokozatos emelésének következménye, mig a földadó többlete, mivel annak papirkoronas összege változatlanul fentartatott, csupán a korona időközi javulását juttatja kifejezésre. Az egyenes adók igy összesen 127-7 milliót tesznek ki, ami a szanálási