Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

Ä nemzetgyűlés 460. ülése 1925. címén levontak 81.000 dollárt, fizetési törlesztés és kamat címén 21.500 dollárt, kötvénynyomtatási költségek címén 675 dollárt és más egyéb számi­tások alapján összesen 104.000 dollárt, ami súlyos milliárdokát tesz ki. Elismerem, igaza van a pénz­ügyminister urnák, előrelátható volt, hogy ilyen súlyos levonások történnek. Elismerem, hogy még ma is az a 13—14%-os kamat, (Bud János pénzügy­minister: 12!) az a 12—13%-os kamat, amit fizet­niök kell a városoknak, a mai viszonyok között nem is nagyon.magas. De már most figyelmébe ajánlom a pénzügy­minister urnák azt, hogy ez a helyzet húsz eszten­deig fog fennállni, és amint értesülve vagyok, a Speyer bankházzal megkötött szerződés szerint a városnak öt esztendeig nem is lesz módjában uj kölcsönt felvenni, hogy ezt a tartozását esetleg egy más, olcsóbb kölcsönnel fedezhesse. Sőt ugy vagyok értesülve, hogy ennek a banknak hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a város kölcsönt vehessen fel. Arra kérném a pénzügyminister ural, méltóz­tatnék ennek visszafizetési lehetőségein olyan enyhí­téseket eszközölni, hogy ezek a terhek, amikor tényleg súlyossá válnak, amikor már olcsóbb kamat mellett is lehet pénzt szerezni, visszafizethetek legyenek, talán olyan módon, hogy a rendkívüli visszafizetésre szánt kötvények ne kisorsolás utján fizettethessenek vissza, hogy igy a város megsze­rezvén olcsóbb áron ezeket a kötvényeket, a köl­csönöket árfolyamveszteség és a stornódij meg­takarításával rövid időn belül vissz i lehessen fizetni. Ezeket akartam röviden elmondani. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédidejéből még csak egy perc van hátra. Hegymegi-Kiss Pál : Magam részéről tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, hogy az interpel­lációmban foglaltakat méltóztassék lelkiismeretes gondolkodás tárgyává tenni, mert nézetem az, hogy ha egy túlságosan sújtott polgárságnak érdekeit védjük és nyomorúságán segítünk, ezzel egyszer­smind a jövőt illetőleg szolgáljuk a kincstár érde­keit is. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólani ! Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, alig van könnyebb dolog, mint ndófe­szállitásokat és adómérsékléseket kívánni. Azért könnyű dolog ez, mert egyrészt népszerű (Ellen­mondások a baloldalon.), másrészt politikailag is háládatos. A kérdés másik részét nem mérlegelik azonban azok, akik abban az irányban mozognak, hogy az adófizetés — és méltóztassék ezt ]ól meg­jegyezni, — sok tekintetben, sőt merem állítani, elsősorban azoknak javára történik, akik az adót fizetik. Ebben van a nagy túlzás, de aki objektíve fogja megvizsgálni az utóbbi évek eseményeit, akár nálunk, akár más államokban, igazat fog nekem adni. Kérdem, hogy vájjon abból kifolyóan, hogy államháztartások nem voltak egyensúlyban és a kormányoknak a folytonos inflációkhoz kellett hozzányúlniuk, nem azokat érte-e a legnagyobb veszteség, akik vagyonnal rendelkeztek, akiknek vagyonból származó jövedelmük volt? ! (Rotkençtein Mór : Akinek nincs vagyona, nem veszíthet !) Épen ezért figyelmeztetem a képviselő urat arra. hogy méltóztassék ezeket a kívánalmakat mindig mérle­gelni ebből a szempontból is, mert ha még egyszer megzavarodik az államháztartás egyensúlya, akkor sokkal nagyobb áldozatokkal lehetne csak a hely­zetet megoldani és akkor azok fogják megfizetni ennek az árát, akik mindenáron és indokolatlanul adómérsékléseket és adóleszállitásokat kivannak. (Rupert Rezső : Nem bírják fizetni ! — Baross János : A magángazdaság egyensúlya is fontos !) A magán­gazdaság egyensúlya is fontos, de merem állítani, hogy ha azt a politikát folytatnám csak három napig, amit az igen t. képviselő ur kivan, felborit­nám véglegesen a magánháztartások egyensúlyát. évi november hó 4-én, szerdán. 329 Ez lehet népszerű politikum, de nem lehet komoly felelősség tudatában megfontolt kívánság. (Eszter­gályos János : Lehet Kovács Péter foltozó vargát 10 millióval megbüntetni ?) Elnök : Csendet kérek. Bud János pénzügyminister : Természetesen más kérdés, hogy a terhek megoszlása egyenletes és igazságos leg\en. Ebben találkozom minden­kivel, és azt hiszem, igen t. képviselőtársam sem kívánt az interpellációjában mást, minthogy ennek az elvnek az érvényesítésére törekedjem anélkül, hogy a kérdés lénj^egét bármily módon veszélyez­tetnék. (Rupert Rezső : Addig fel kell függeszteni az eljárást, amig megvizsgálják a kérdést !) Elnök : Csendet kérek. (Esztergályos János : közbeszól.) Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Bud János pénzügyminister : Programmonsba vettem az adók igazságos és egyenletes megosz­tását, de egész nyíltan és őszintén megmondottam nem egyszer és megmondom ma is, hogy ez nem olyan kérdés, amely huszonnégy óra alatt meg­oldható. Eveknek hosszú, fáradságos munkájába telik ez. Ne méltóztassanak azt hinni hogy nálunk speciális helyzet van ebből a szempontból. Mél­tóztassanak végignézni egész Európán, mindenütt ugyanazok a panaszok, mindenütt ugyanazok a sérelmek vannak az adópolitikával szemben. De ez egészen természetes dolog is, mert hiszen a kor­mányzat akkor is adópanaszokkal áll szemben, amikor rendkívül mérsékelt adótételekkel dolgo­zik. Amikor a teória azt fejtegette, hogy 5%-n.ál mindenki nyugodtan fizeti az adóját, de 8, vagy 10%-nál már majdnem lehetetlen terhet,kell visel­nie, ugy egészen kétségtelen, hogy ha akkor nehéz­séggel küzdöttek meg, mennyi nehézséggel kell megküzdeni a mai időben, amikor azt látjuk, hogy túlságos nagy terhekkel lehet csak a problé­mákat megoldani, amikor rendkívüli áldozatokat kíván az államháztartás egyensúlyának megterem­tése. (Rupert Rezső: Hatvanmilliói plus van.) Méltóztatnak foryton hivatkozni a plusra. Tel­jesen igaza van a képviselő urnák, megvolt ez a plus. Ez megvolt, de nem látjuk előre, hogyan fog kialakulni az ország pénzügyi helyreállítására nézve felállított terv értelmében az állam bevétele. De nem én voltam e az első, -— kérdem az igen t. kép­viselő urat, — amikor a képviselő ur még nem is tudta azt, hogy itt plusról van szó, — aki már költségvetési beszédemben jeleztem, hogy nem fo­gom tartani tudni ezeket a terheket, mert nekem az az érzésem, hogy gazdasági életünk túlságosan megvan terhelve és anélkül, hogy le tudnám ma­gamat szegezni, ha tényleg igazam volna ebben a feltevésemben és ha a programmban megállapított bevételek többet hoznának, én leszek az első, aki ide fogok jönni a nemzetgyűlés elé az adók mér­sékléseért. Ezt megtettem és nem is vonhatja két­ségbe az igen t. képviselő ur, mert végeredmény­ben az idei költségvetésben 80 millióval le tudtuk szállítani ebből az irányelvből kiindulva a bevéte­leket és már most jelzem, hogy a következő évi költségvetésben, — amely nagy kereteiben már el­készült és legkésőbb február folyamán benyújtom a nemzetgyűlés elé, hogy egyszer letárgyaljuk és rendes időben végezzünk a költségvetéssel, — min­den körülmények között és feltétlenül el akarok tüntetni egy adónemet, még pedig a házhaszon­részesedést, amely oly igazságtalanul nehezedik épen a legszegényebb néposztály okra. Nem lehet azt állítani rólam, hogy nincs ben­nem érzék az ország túlságos megterhelésével szemben, nem lehet azt állítani, hogy nem én vol­tam az,-.aki a legnyomatékosabban hívtam fel a figyelmet, aki felhasználtam minden alkalmat és minden tényezőnél megtettem előterjesztésemet, hogy az ország érdekében, de továbbmenően az 51

Next

/
Thumbnails
Contents