Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

330 A nemzetgyűlés 460. ülése 1925. évi november hó 4-én, szerdán. államháztartás egyensúlyának nemcsak erőszakos megoldása, hanem állandó bizositása érdekében két elvnek érvényesítése szükséges: egyrészt nem lehet túlzottan megterhelni az adózókat, nehogy tönkremenjenek az exisztenciák, — másrészt minden irányban, amint lehetséges, tökét kell he vinni a gazdasági életbe, hogy a gazdasági életet megerősítsük. Azt hiszem, ezt nem kellett nekem más otdalról hallanom, én mea sponte jöttem vele. Ig3

r tehát én is kérhetem az igen t. képviselő urat, hogy hallgasson meg engem nyugodtan más irányban is egyéb álláspontomat illetően. Méltóztatott egyes adónemeket felemlíteni. Nem tudom igy hamarosan megállapítani, hogy Debrecen városában mi a helyzet, de egyet le tudok szegezni, azt, hogy a rendelkezésemre álló adatok alapján nem látok ott semmiféle olyan túlzást, ami a pénzügyi hatóságoknak lelketlen eljárására vallana. Az igen t. képviselőtársam hivatkozott bizalmas és nem bizalmas rendeletekre. Én nem szoktam bizalmas rendeletekkel dolgozni. Vannak belső utasítások, amelyek csak a hatóságnak szólnak, de méltóztassék elhinni, ha ezek annyira bizalmasak volnának, nem tudna róluk sem igen t. képviselőtársam, sem senki más. Ezekben a belső utasításokban le vannak fektetve azok az elvek, amelyeket az adókivetésnél figyelembe kell venni, de merem állítani, hogy ha igen t. képviselőtársam belemélyed a kérdésbe és ezeket alaposan áttekinti, átnézi, meg fogja állapítani, hogy én mindig arra törekedtem, hogy mennél több megértéssel és körültekintéssel történjenek az adókivetések, nem pedig arra, hogy exisztenciákat tegyenek tönkre velük. Fia vizsgálom az adatokat, meg kell állapitanom, hogy talán lehetséges, hogy a megosztás tekintetében egyenetlenségek, aránytalanságok vannak, de általánosságban véve nem látok semmit, ami Debrecen városára nézve arra mutatna, hogy ott túlzottabb adóztatás van. Ami pl. a jövedelmi adó kérdését illeti, azt kell konstatálnom, hogy alig van eltérés a múlt évivel szemben. Jól tudom, arra hivatkozott igen t. képviselőtársam, hogy végeredményben a jövedelmek talán megváltoztak, azonban méltóztassék más szempontot is figyelembe venni. A múlt évben a jövedelmi adó kivetésénél négy elvet kellett szem előtt tartani. Az egyik az volt, hogy nem lehetett megengedni — és azt hiszem ez nagyon helyes álláspont volt — a tényleges jövedelem megadóztatását, mert az évnek első fele beleesett a legborzalmasabb koronaromlásba, tehát lehetetlen lett volna a tényleges jövedelem, az aranyértékben kifejezett jövedelem után, megállapítani a jövedelmi adótételeket, mert ez feltétlenül olyan súlyos adóterhet jelentett volna, amit az adózók el nem birtak volna. Az idén azonban ezt a szempontot már nem kellett figyelembe venni, mert közben örvendetes módon bekövetkezett a korona stabilitása, tehát a jövedelem alakulása is ezen törvényszerűség alapján következett be. Összevetve ezt a két tényt, merem állítani, hogy nincs ott aránytalanság, vagy túlzott megadóztatás. Megengedek valamit, és ez az, — e tekintetben megint csak én voltam az első, aki erre rámulattam, — hogy a mi jövedelemadónkban ezidószerint egy hibaforrás van, amelyet szintén ki akarok küszöbölni — és erre kaptam felhatalmazást a jövő naptári évtől kezdődőleg. Nekünk túlsüritett adótételeink -vannak és pedig azért, mert tSOO koronánál már 1% 20Ü.OUÜ koronánál pedig 40%. Ennek megvan természetesen a visszahatása a közép és a kis jövedelmeknél, mert ha ilyen sűrítve és maximálisan mondom ki az adótételt, ebből természetszerűleg a közép és kis jövedelmeknek nagyobb megadóztatása következik. Ezért kértem felhatalmazást a t. Nemzetgyűléstől, hogy a jövőévi jövedelemadónál ezt a maximális adótételt felemelhessem, most nem emlékszem határozottan, de ugy emlékszem, hogy egy millió koronáig 40%-ra. Ennek természetes következménye lesz egy sokkal helyesebb, adóbevallás és ennek alapján egy mérsékeltebb de igazságosabb adótétel alkalmazása és meg vagyok győződve arról, hogy ez a bevételben sem fog komolyabb differenciát jelenteni, csak a jövedelemadónak helyesebb és arányosabb megosztását és megfelelő alkalmazását fogja magával hozni. Ami az adókivetések revízióját illeti, én megmondom azt is egészen nyiltan és őszintén, hogy mi ebben a tekintetben a nézetem. Hiszen én tavaly egész éven át egyebet sem csináltam, mint revideáltam, miután napokon és hónapokon át a küldöttségek hosszú sorát fogadtam. De ennek az eljárásomnak megvolt a maga benső indoka : akkor kezdtük ismét komolyan venni az adóztatást, és egészen természetes, hogy kilengések, eltolódások jobbra balra könnyen bekövetkezhettek, mert tulajdonképen egy rendkívül meredeken lecsúszott érté Kről egyszerre kerültünk át egy stabil értékre. De hozzáteszem, hogy ezt a rendszert nem fogom állandósitaui. Ez a rendszer nem komoly rendszer, ebben, hogy'ugy mondjam, adópolitikai szempontból van valami olyan forradalmi, hogy tulajdonképen amikor megvannak a kijelölt szervek és hatóságok, akkor nem azokon át törekszem az adóztatást megvalósítani, hanem folytonosan revíziókkal, folytonosan kiküldöttekkel stb. dolgozom. Épen ezért történt az, — és azt hiszem az élet igazol sok tekintetben — hogy bevontam a felszólamlási bizottságba, és minden téren, ahol lehetett, az érdekeltségeket, azok ott lesznek januártól kezdve és úgyszólván a különböző érdekeltségekből fognak alakulni ezek a bizottságok. (Helyesles a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már előzetesen beosztottam oda őket és lesz alkalmuk álláspontjukat érvényesíteni. Bizonyos vagyok afelől, hogy ezeken a szerveken át ezek a kérdések, amelyek már annyira kellemetlenül jelenkeztek, egészen igazságosan nyernek megoldást, mert ezek a szervek fogják tudni mérlegelni ugy az állam érdekeit, mint a reájuk bizott egyéb gazdasági érdekeket. Amig én leszek a tárca élén, megnyugtathatom a képviselő urat, semmiféle pártpolitikát az adózásba bevinni nem fogok, s amint eddig igy jártam el, igy fogok eljárni a jövőben is. (Esztergályos János : Adja ki a minister ur ezt az utasítást a pénzügyigazgatóknak is 1) Ha ez reám vonatkozik, akkor a pénzügyigazgatókra is vonatkozik. Ami most már, továbbmenőleg, a kényszerkölcsön kérdését illeti, megengedem, hogy egyesekre nézve a kényszerkölcsön megfizetése talán most már súlyos probléma. Azt hiszem, t. képviselőtársam igazat fog adni nekem, ha arra a példára fogok hivatkozni, amelyet ő iskolapéldának hozott fel. Én nem ismerem annak a bőrkereskedőnek anyagi viszonyait, de ha bőrkereskedő és komoly bőrkereskedő, kizártnak tartom, hogy ne tudta volna megfizetni a maga kényszerkölcsönét akkor, amikor kisemberek, tisztviselők, munkások, azt lehet mondani, majdnem a megélhetésüket sem biztosító jövedelmükből kellett, hogy kényszerkölcsönt fizessenek : mondom, kizártnak tartom, hogy akkor ennek az igen t. bőrkereskedőnek ne lett volna meg a lehetősége arra, hogy megfizesse a kényszerkölesönt; A háborús időszak alatt és a későbbi időszak alatt volt egy bevezetett szisztéma, az, hogy aki valamehy kötelezettségének eleget tett, az rosszul járt, aki, pedig nem tett eleget, az mindentől szabadult. Én természetesen nem azt a konzekvenciát vonom le, hogy ha valakinek az anyagi helyzete, anyagi ereje valóban nem çngedi meg, hogy teljesítse kötelezettségét, ezzel ne tegyenek kivételt, hanem azért adtam ki