Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

328 A nemzetgyűlés 460. ülése 1925. amelyét a pcnzügyniinister ur bizalmas rendeletekben es egyéb utasításokban számukra előirt, ezen a köteles buzgóságon túlmenőleg is munkálkodnak, akkor — az én nézetem szerint — odajutunk, hogy az adóalanyok exisztenciájukban lesznek megtámadva és épen a kincstárnak származik ebből, a későbbi időkre vonatkozólag, ,a legnagvobb kára. (Rupert Kezső : Rövidlátás !) Én nem támadom a debreceni pénzügyigazgatóság tisztviselőit azért, hogy talán túlzott lelkiismeretesseggel és mereven jártak el. A rendszert támadom, mert az én nézetem az, hogy a közigazgatásnak, és igy az adóügyi igazgatásnak is, az élethez kell idomulnia. Az a régi, piovinciális rendszer lejárt, amikor a provinciákba egyeseket kiküldöttek, hogy az alatt az idő alatt, amig ott, mint prétorok vagy prokonzulok működnek, irgalmatlanul szedjék az adókat és más egyéb zsákmányolásokat, és a mikor eltávoztak, nem törődtek tovább a provinciával. Az én nézetem szerint a közigazgatásnak ma már az a feladata, hogy idomuljon az élethez és a kényszer alkalmazásánál csakis addig a határig menjen el, amig magának a polgárságnak, jelen esetben az adóalanyoknak, létérdeke veszélyeztetve nincsen. Elismerem, hogy a pénzügyminister ur válaszában engem úgyszólván agyonsújthat több kérdésnek és több számaránynak felemlitésével. Hivatkozhaiik a pénzügyminister ur arra, hogy ez a debreceni pénzügyigazgatóság voltaképen a pénzügyi kormányzattól kapta az utasításokat. Hivatkozhatik arra is, hogy a jövedelmiadó kimutatásokra vonatkozó statisztikai számok aranya szerint Debrecen talán nem is áll oly hátrányosan, mint több más pénzügyigazgatóságok területe. Hivatkozhatik a kényszerkölcsön-megállapitásokra, amelyek a kereseti s forgalmi adó alapján állapíttattak meg. Hivatkozhatik arra, hogy Debrecennek csak 500.000 dollár kölcsönhöz lett volna joga, és 900.000-re kellett felemelni ezt, többre, mint Szegedét és Győrét, igy tehát Szeged és Győr helyzete inkább hátrányos. Ezzel szemben rá kell mutatnom a pénzügyi kormánj^zatnak és egyáltalán a közvéleménynek a debreceni polgári társadalommal szemben való megítéléseinél egy súlyos hibára. Arra a hibára, hogy Debrecenről azt hiszik, mintha annak polgársága dúsgazdag, vagyonos polgárság volna, holott ellenkezőleg van : nagyon is szűkölködnek, nagyon is nehéz helyzetben vannak, és igen kevesen vannak olyanok, akik az adóztatási terheket abban a mértékben, mint ahogy azt ott a helyi hatóságok megállapították, elbírnák. Másfelől hivatkozom arra, amiről Debrecen mindig neveze es volt, hogy Debrecenben igenis élt az adómorál. Most pedig oda jutottunk, hogy legutóbb is az V. kerületi adófelszólamlási bizottság egyszerűen lemond, mert nem akarja a felelősséget " vállalni azért a helyzetért, ami ma megvan, és azért az eljárásért, amelyet a kincstár képviselői folytatnak. Mindebből azt kell megállapítanunk, hogy Debrecenben tényleg olyan abnormis helyzet van, amelyen feltétlenül szükséges segíteni. A kényszerkölcsönök után feleslegek mutatkoztak. Szerintem már a beszedést illetőleg is kíméletesen kellett volna eljárni azoknál az alanyoknál, akiknek a fizetés lekintetében rendkívüli nagy nehézségeik voltak. Adatokat nem hozok, az adatokat a minister urnák majd később rendelkezésére bocsátom. Itt csak egyetlenegy eklatáns példára mutatok rá, a kényszerkölcsön behajtását illetőleg. Egyik debreceni bőrkereskedő igazolta előttem, hogy délelőtt tiz óráig harmincöt vásárló jelent meg nála. Ezek legtöbbnyire kiscipészek és csizmadiák voltak s a harmincötből harmincnégy megmutatta az árverési hirdetményét és hitelben kért évi november hó 4-én, szerdán. árut. A borkereskedő is, ők is kölcsönösen keseregtek közös nyomorúságuk fölött. De rá kell mutatnom arra is, bár ezt már a szanálási bizottságban is megemlítettük és indítványt is tettünk e tekintetben, hogy az általános kereseti adónak ezévi kivetésénél is súlyos hiba mutatkozik. A folyó évi kivetés abból a szempontból is jelentős, mert voltaképen elsőizben most alkalmaztatnak érdekeltségek, de most alkalmaztatnak először más igazgatás terétől odavont tisztviselők is és ez az első kivetés, amely stabil korona alapján történt. Az adókivetésekből épen a Kereskedelmi és Iparkamarának kezeim között levő felterjesztése alapján meg kell állapitanom, hogy az 1925. évre kiszabott általános kereseti adó összege Debrecenben teljesen egyenlő az 1924-re kivetett általános kereseti adó összegével, holott az 1924. évi nemcsak az adóztatás, hanem a szanálással kapcsolatos más nehézségek miatt is súlyosabb mértékben támadta meg az adózó közönséget. Akkor már megkezdődött a magángazdaságok leromlása és ezek az adókivetésnél most tekintetbe véve nincsenek. Súlyos sérelme a kereskedő és iparos társadalomnak az is, hogy a kivetéseknél figyelmen kívül hagyják a bejegyzett cégek vallomásait és a becslési eljárást rájuk is kiterjesztik, hiába csatolják be hiteles könyveiket és veszteségszámlájukat a vallomásnál. Az érdekeltség a városi adóhivatal közegeivel megállapította a kivetési összeget, arányosította s teljesen figyelemmel volt az adózók helyzetére, az állami adóhivatal ellenben ezeket a megállapításokat a legtöbb esetben egyszerűen felrúgja és 100 %-os eltéréseket állapit meg. Erre vonatkozólag indokolás nincs, sőt a végzésben benne van, hogy az érdekeltségek meghallgatásával történtek ezek a megállapítások, holott az érdekeltség tagjai maguk tiltakoztak elsősorban ez ellen a megállapítás ellen. Ezeket akartam az egyenesadó kivetésére vonatkozólag elmondani. A forgalmi adó tekintetében sérelmeztem a debreceni libakertesekkel, az úgynevezett konyhakertészekkel szemben való eljárást, akiknek panaszára vesztemre én hívtam fel elsősorban a pénzügyi hatóságok figyelmét, amikor Debrecenben panaszkodtak nekem a konyhakertészek, hogy tőlük, bár termelöigazolvámryal vannak ellátva és nyilt piacon tisztára saját termeivényeiket árusítják, forgalmi adót követelnek. Ma már általános a panasz idevonatkozólag, hogy ezek a j-zegénj' emberek, akik pár száz négyszögöl rendesen bérbevett hold íöldön gazdálkodnak, 1921. szeptember hó 1-től, tehát a törvény életbeléptétől kezdődőleg 800.000—2,000.000 korona erejéig terjedő birsággal és forgalmi adóval sújtatnak s a pénzügy igazgatóság idevonatkozólag kimondotta az azonnali végrehajtást is. A debreceni iparosságnak súlyos sérelme — ami azt hiszem, az ország összes iparosainak is sérelme — a kötelező könyvvezetés bevezetése. Az iparosok egyfelől nem érnek rá, másfelől nincsenek is abban a helyzetben, hogy könyvet vezessenek s amellett legtöbbször nem is értenek hozzá. Mégis olyan könyvvezetésre kényszeríttetnek, amit ha teljesítenek, tulajdonképen saját kereseti foglalkozásuktól vonatnak el, avagy kénytelenek külön e célra embereket alkalmazni. Ezeknek az volna az óhajtásuk, hogy ezen a hehzeten a pénzügyminister ur az iparosság érdekében lényegesen enyhítsen. Végül rá kell mutatnom a városi kölcsönből folyó súlyos terhekre, hiszen épen én voltam egyike az ellenzéki képviselőknek, aki a magam részéről elismeréssel adóztam e tekintetben a minister urnák. Debrecen 900 000 dollár városi kölcsönt kapott. Ebből 450.000 dollárt már folyósítottak, azonban a 450.000 dollárhói árfolyamveszteség