Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

A nemzetgyűlés 460. ülése 1925. népek későbben szivárogtak be Magyarországba, nem pedig őslakosai voltak hazánknak. Csak egy példát említek. Kz Akadémia tudósai bebizonyították, hogy a honfoglalás idején a Dunántúl szláv birodalom volt, Privina és Kocil birodalma, tehát maguknak vindikálhatnák a szlávok a Dunántúlt is. Az ellenkező tudományos bizonyításnak, melyre derék magyar tudósok vállalkoztak, sohasem adott helyet az Akadémia,, ezek kénytelenek voltak könyveiket magánkiadásokban közzétenni és az Akadémia mégcsak bírálatban sem részesítette ezeket a munkákat. De nem akarok ennél a kérdésnél továbbidőzni. A Magyar Tudományos Akadémiának is megvan a szent feladata az ország újjáépítésében, amelyben minden más tényezőnek is ki kell vennie a maga részét. Az Akadémiának szellemi téren kell a maga munkáját elvégeznie s ha arra az útra lép, amelyet t. képviselőtársam igen helyesen kijelölt, ha közeledik az élethez, az élet problémáihoz, ahol a tudománynak kell az első világosságot derítenie, ha a nemzeti érzés nem lesz mostoha a falai között, ha az igazi nemes, objektív igazság magaslatára emelkedik, akkor a következő száz esztendőben még nagyobb sikerrel és nagyobb dicsőséggel fogja feladatát betölteni. A benyújtott törvényjavaslatot, minthogy a tudományok istápolása mindeneknél előbbrevaló, kész örömest megszavazom. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az idő előrehaladván, a tanácskozást félbeszakítom. Napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, november hó 5-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napon letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasása. A Magyar Tudományos Akadémia érdemeinek törvénybeiktatásáról és rendes állami támogatásának felemeléséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ezenkívül a pengő-érték megállapításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, utána pedig az 1925/26. évi állami költségvetés tárgyalása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A házszabályok 212. §-ának negyedik bekezdése szerint a költségvetés tárgyalásának tartamára az ülés ideje napi 8 órában van megállapitva. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy holnaptól kezdve, amennyiben a költségvetés tárgyalására 2 óra előtt sor kerülne, nyolcórás ülések keretében délelőtt 10 órától délután 6 óráig folytassuk tanácskozásainkat ? (Igen ! — Szakács Andor : Talán még holnap nem ? — Zaj a baloldalon.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Az első interpelláló Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa) : »Interpelláció a pénzügyminister úrhoz. : Debrecen város adózó társadalmának minden rétegéből, kereskedők, gazdák, iparosok és szellemi foglalkozást űzők részéről egyaránt azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy a pénzügyminister ur előtt a nemzetgyűlésben szóvátegyem a debreceni adóztatásból folyó nyomorúságukat. Az adózó közönség nem birja az adókat s súlyossá teszi helyzetét a debreceni pénzügyigazgatóságnak merev, szivnélküli eljárása, amely eljárásnak következménye, hogy az adóalanyok évi november hó 4-én, szerdán. 32? exisztenciájukban lettek veszedelmesen megtámadva. Különösen súlyos a panasz a kényszerkölcsönhátralékok behajtása körül. Száz-számra tűzik ki az árveréseket, bútorokat és párnákat árvereztetnek el. Ugyancsak súlyos panaszok merültek fel a pénzügyi hatóságoknak az általános kereseti adó kivetése körül követett eljárásánál, ahol a vallomásokat a legtöbbször teljesen figyelmen kivül hagyják, az érdekeltek közremüködéáénék bevonása csak arra volt jó, hogy indokolásul szolgáljon a téves kivetésekre is s az ódiumot reázuditják az érdekeltekre még abban az esetben is, ha a kivetés a javaslattól el is tért. A forgalmi adóztatásnál is hasonló jelenségek mutatkoznak. A debreceni konyhakertészeket, kik alig egy pár száz ölön, s legtöbbmnre haszonbérelt földön gazdálkodnak, termeivényeik után forgalmi adóval és bir ággal sújtják a törvény életbeléptetésétől kezdve. Súlyos panasz van az iparosság körében ama pénzügyi rendelet ellen is, mely a kötelező könyvvezetést ujabban megszorítani kívánja. A városi kölcsönnek is súlyos kihatásai mutatkoznak. 900 000 dollár kölcsönösszeg lett a városra nézve megállapitva. Ebből most kiutaltak 450.000 dollárt, melyből rögtön különböző cimeken levonásba került közel 104.010 doJlár ; a súlyos feltételek pedig húsz éven keresztül megmaradnak. Interpelláció : 1. Hajlandó-e a pénzüg3miinister ur a debreceni pénzügyigazgatóságnak a polgári adóztatások körül követett eljárását felügyeleti vizsgálat tárgyává tétetni s az eredményhez képest az adózók részére több kiméletet biztosítani ? 2. Hajlandó-e a pénzügyminister ur a debreceni konyhakertészet forga.mi adó és birsága ügyében hozott s fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható pénzügyigazgatósági határozatoknak végrehajtását a közigazgatási bíróság döntéséig fölfüggesztetni ? 3. Hajlandó e a pénzügyminister ur az iparosságot kötelező könyvvezetés tekintetében lényeges enyhítéseket nyújtani '? 4. Hajlandó-e a pénzügyminister ura városok kölcsönére s a levonásokra vonatkozólag felvilágosítást nyújtani és oly irányban eljárni, hogy a kölcsön visszafizetésénél könnjitések történjenek".' Budapest 1925 október 24. Hegymegi-Kiss Pál s. k.< Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgjnülés! (Halljuk! Halljuk!} Mivel ennyi sok kérdés összefoglalásakor, amelyek a debreceni nyomorúságról szólnak, összesen egynegyed órám van az indokolásra, s minthogy nem akarom a Nemzetgyűlés türelmét túlhosszasan igénybevenni és ezért igyekszem tárgyilagos stílusban előadni idevonatkozó álláspontom. Először is bátorkodom azt megindokolni a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy miért hoztam én a debreceni adózók nyomorúságát ide, a nemzetgyűlésre. (Rupert Rezső : Mindenütt igy van ! — Esztergályos János : Az egész országban igy van ! Pécsett is igy van !) Egyfelől a polgárság nyomása, másfelől pedig a miatt a rendszer miatt hoztam ezt a kérdést ide, amely a debreceni adóztatás körül fennáll. Elismerem, hogy a szanálás rendkívüli terheket ró a polgárságra ; tudom azt is, hogy ezek a terhek annyira behajtattak, hogy még bizonyos feleslegek is állottak elő. (Rupert Rezső : Hatvan millió aranykorona ! Horribilis összeg !) Ha az illetékes végrehajtó szervek azon a köteles buzgóságon felül, NAPLÓ. XXXV. h\