Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-448

26 A nemzetgyűlés MS. ülése 1925. mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és ehhez képest Dénes Ist/án nemzetgyűlési képviselő ur mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségével vádolt Esztergályos János képviselő 838. sorszámú mentelmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Esztergályos János nemzetgyűlési képviselő Szolnokon, 1*924 március 23-án, az ottani munkásotthonban tartott népgyűlésen a m. kir. kormány sérelmére az 1914. én XLI. te. 1. §-ába ütköző, a 3. § 1. és 2. pontja szerint minősülő és a 8. § 1. bekezdése értelmében felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségét követte el, miértis a szolnoki kir. törvényszék ellene büntető eljárást inditott, a budapesti kir. főügyészség pedig kéri emiatt az ő mentelmi jogának felfüggesztését. A mentelmi bizottság nevezett képviselő urat meghallgatta és meghallgatása után megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, a bűncselekmény jelenségei megvannak, a személyes összefüggés nem vitás, zaklatás esete fenn nem forog s ennek alapján javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Esztergályos János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Abban a sorozatban, amelynek tárgyalása itt következik, utolsó próba, utolsó kísérlet ehhez a jelentéshez való hozzászólásom abból a célból, hogy az igen t. Házat rábírjam arra, hogy most, amikor emberek szabadságáról és alkotmányos jogok védelméről van itt szó, lelkiismeretes munkát végezzen. Ez a jelentés is teljesen azonos azzal az előbbi jelentéssel, amelyet megtámadtam. Nem tár elénk tényállást, nem mutatja meg, hogy milyen az a tényállás, amelynek aiapján a t. előadó ur jelentése fenforgónak látja a büntetendő cselekményt. Ennélfogva nekem ez ellen a jelentés ellen is tiltakoznom kell és meg kell tennem ugyanazokat az észrevételeket, amelyeket megtettem a t. előadó ur egyik előbbi jelentésével szemben. A t. előadó ur attól a helyes, lelkiismeretes, becsületes, alkotmányos és házszabályszerü munka végzésétől, amely illik, mikor emberek szabadságáról van szó, azzal tartotta vissza a t. többségi oldalt, hogy azt igyekezett előtte bizonyítani, mintha a mentelmi bizottság döntése, javaslata, állásfoglalása után a Háznak nem volna joga ahhoz, hogy az ügyben határozzon, vagy pláne a mentelmi bizottsággal ellenkező határozatot hozzon. Sőt megkockáztatta azt a kijelentést is, hogy a nemzetgyűlésnek ehhez nincs semmi köze és nem feladata az, hogy elbírálja a bűncselekményt. Nem vonom kétségbe a t. előadó ur jóhiszeműségét. Csak tapasztalatlanságára és a jogban való járatlanságára vezethetem vissza, hogy az országgyűlés megalkotása és a mentelmi jog fontosságának felismerése óta előfordult mindazokkal a precedensekkel, mindazzal az egyöntetű gyakorlattal szemben, ami különben a természet rendjének is megfelel s ami nélkül elképzelni sem lehet a mentelmi ügyek tárgyalását, ő szembehelyezkedett. Az előadó ur félreérti az egész kérdést és különösen annak jogi részét, mikor azt állítja, hogy a nemzetgyűlésnek s a mentelmi bizottságnak ez nem lehet feladata, nem avatkozhatik bele abba, hogy valamit bizonyítottnak lásson, vagy ne lásson, mert mindez a bíróság dolga. Pedig hogy az a tényállás, amelyet elénk terjesztenek, teoretice, elméletileg magában foglalja-e valamely bűncselekmény tényálladékát, ahhoz nekünk köH'i október hó 15-én, csütörtökön. zünk van. Nemcsak közünk van hozzá, hanem lelkiismereti és alkotmányos kötelességünk is megnézni, hogy abban a tényállásban elvileg van-e bűncselekmény? Máskülönben ugyanis nem tudjuk elbírálni, hogy vájjon nem forog-e fenn zaklatás esete, hogy vájjon a tényállás és a képviselő személye között megvan-e az összefüggés. Itt azonban nem ismerjük a tényállást, az előadói jelentés nem tárta elénk, hogy az az Esztergályos János vagy pedig egy másik képviselő mit cselekedett. Ilyen körülmények között hogyan tudjuk az összefüggést megállapítani a két cselekmény között ? Azért mégegyszer, annak ellenére, hogy a t. Nemzetgyűlés az előbb a magyar országgyűlés és a nemzetgyűlések precedenseivel, a jogfelfogással, joghelyzettel, jogrendszerrel, de az alkotmánnyal is ellenkező határozatot hozott, appellálok a nemzetgyűlés lelkiismeretére, hogy t. i. akkor, amikor emberek szabadságáról van szó, méltóztassék legalább azt a legprimitivebb feltételt megkövetelni a mentelmi bizottsági jelentésektől, hogy azokban előadassék a tényállás, amelynek alapján aztán határozatot hozhatunk. Pillanatnyi indiszpoziciónak tartom azt, amit különben megdöbbentőnek kellene tartanom, hogy az előbb a t. Nemzetgyűlésnek túloldala ellene szavazott annak az indítványnak, amelyet minden pártpolitikától eltekintve egyedül lehet helyesnek tartani, hogy t. i. ne döntsünk most az ügy érdemi sorsa felett, hanem adjuk vissza abból a célból, hogy jobban informáljanak bennünket s majd aztán döntsünk. Felül kellene emelkednie most a t. Nemzetgyűlésnek azon a hiúsági szemponton is, hogy az előbb másként határozott, és az alkotmány védelme érdekében, kötelességéhez híven, az emberi becsület és a lelkiismeret parancsa szerint, is meg kellene követelnie a tényállást, hogy tudják, miről határoznak, hogy tudják, hogy a bűncselekmény tényálladékai megvannak-e, vagy pedig csupán kritikát gyakorolt-e az a képviselő. Ezért mégegyszer felkérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt az indítványt elfogadni, hogy a jelentés visszaadassék a mentelmi bizottságnak uj jelentés előterjesztése céljából. Nincs itt arról szó, hogy egy képviselőt ne adjunk ki, csak a képviselők védelméről, csak arról van szó, hogy a rosszul vagy egyáltalában nem informált nemzetgyűlés appellál a jól informált és tájékozott bizottsághoz. Én azt szeretném, hogy a túloldalnak időközben beérkezett vagy már előzőleg is itt volt jogásztagjai, akik az első pillanatban nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, vagy talán figyelmüket elkerülte az, avagy szórakozottságból nem ismerték fel ennek a kérdésnek nagy horderejét : méltóztatnának most szintén hozzászólni ehhez a kérdéshez, s nem hiszem, hogy a túloldalon akadjon bárki is, — jogász és olyan, aki ismeri alkotmányunkat —- aki vállalkozzék arra a lelkiismeretlenségre, hogy helyesnek tartsa azt, hogy nem informált helyzetben is döntsünk egy képviselő szabadságáról. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagy Emil következik !) Az előadó urak bármikor szólhatnak és az előadó ur ezen jogával él, amikor szólni kíván. Nánássy Andor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Hivatkozással a régi gyakorlatra, szemben Rupert képviselő urnák azzal a kijelentésével, hogy tájékozatlan és tapasztalatlan vagyok, méltóztassék megengedni, hogy felhívására azokat a bizonyos felvilágosításokat, amelyekre kíváncsi volt, megadjam. Nevezett képviselő urat a mentelmi bizottság személyesen meghallgatta és személyes meghallgatása "alkalmával elébe tárta nemcsak a rendőri