Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

À nemzetgyűlés 460. ütése Î925. törvénybe iktatja« szöveg tétessék. Azt hiszem, ezt a javaslatomat a magyarság szempontjából nem kell bővebben megindokolnom. Elnök : Szólásra következik? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Östör József képviselő ur indítványához hozzájárulok. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. A kérdést aképen fogom feltenni, hogy elsősorban felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni az indítványozott két módosítással szemben. Amennyiben a nemzetgyűlés az eredeti szöveget nem fogadná el, fel fogom tenni a kérdést a hozzá közelebb álló módositványra, amelyet szembe állítok Rupert képviselő urnák az egész szakaszt módosító javaslatával. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni szemben Östör és Rupert képviselő urak módosításával, igen vagy nem? (Nem !) A Ház az eredeti szöveget nem fogadta el. Kérdem, méltóztatnak-e a 2. §-t Östör képviselő ur szövegezésével elfogadni, szemben Rupert képviselő ur módosításával? (Igen •' Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a szöveget Östör képviselő ur fogalmazásával fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a 2. §-t Östör képviselő ur fogalmazásában fogadta el és igy Rupert képviselő ur módositása elesik. (Propper Sándor : A magyar nyelv kiforgattatik !) Jelentem a t. Háznak, hogy Rupert képviselő ur uj 3. §-t kivan a törvényjavaslathoz indítványozni. A szó a képviselő urat megilleti. "Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Minden indokolás nélkül a következő uj 3. § felvételét javaslom (olvassa) : »Mindezért nemzete elismeréssel adózik érdemeinek, hódolattal hajol meg hazafiúi és emberi nagysága előtt, el nem múlható hálával néz fel alkotásaira. Nevének emlékezetét és dicséretét pedig ünnepélyesen becikkelyezi, hogy ami a történelem és legendák könyvében már úgyis örök, az ország törvényeiben is minden időkre fenmaradjon«. Elnök : Kíván valaki szólani ? Ha senki szólni nem kivan a vitát bezárom. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Az imént elfogadott 2. § után ez az uj bekezdés teljesen felesleges és felvételének semmi értelme sem volna. Ennekfolytán kérem az indítvány mellőzését. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Rupert képviselő ur által javasolt uj 3. §-t elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az uj szakaszt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A javaslatot a Ház nem fogadta el. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak indítványt előterjeszteni. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminister ur kíván szólni. Pesthy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Törvényjavaslatot nyújtok be a pénztartozások késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről szóló 1923 : XXXIX. te. hatályának meghosszabbításáról és a végrehajtási eljárásban az előterjesztés halasztó hatáévi november hó 4-én, szerdán. 323 lyáról. Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök : A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni s előzetes együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik az igazságügyi és a pénzügyi bizottságnak. Napirend szerint következik a Magyar Tudományos Akadémia érdemeinek törvénybe iktatásáról és állami támogatásának felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Bejelentem a t. Háznak, hogy a közoktatásügyi minister ur váratlanul közbejött elfoglaltsága miatt őt a pénzügyminister ur fogja a tárgyalás során helyettesíteni. Az előadó urat illeti a szó. Erdélyi Aladár előadó : T. Nemzetgyűlés S (Halljuk ! Halljuk !) Amidőn a Magyar Tudományos Akadémia érdemeinek törvénybe iktatásáról és állami támogatásának felemeléséről szóló törvényjavaslatot előterjesztem, méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezt a törvényjavaslatot csak egész röviden indokoljam. Hiszen szerénytelenség volna részemről a mai napon az Akadémia érdemeinek kiemelése és méltatása akkor, amikor épen tegnap az Akadémia nagytermében nemcsak legnagyobb, legkiválóbb államférfiaink, tudósaink és a társadalom minden osztályának legkiválóbbjai ezeket kellőképen méltatták, hanem amikor mindnyájan magunk is át vagyunk hatva attól a magasztos céltól és azoktól az eredményektől, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia ezen száz év alatt elért. Ha kellőkép akarnám méltatni a Tudományos Akadémia érdemeit, akkor történelmileg elő kellene adnom azt, hogy az a Tudományos Akadémia, amely eredetileg csak egy nyelvművelő társaságnak készült, miként haladt át azon az utón, amelyen legelsősorban is, — hogy az akkori kor nyelvén fejezzem ki magamat — nyelvünket kipallérozta és elérkezett oda, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai között nemcsak tagjainak, hanem a magyar nemzet minden tudományágának s egyúttal a külföldnek is minden tudományos, értékes műve megjelent. Ha a további érdemeket akarnám felsorolni, akkor fel kellene vonultatnom mindazokat, akik a reformkorszaktól elkezdve a mai napig mint a Tudományos Akadémia tagjai nemcsak ennek az országnak, de büszkén mondhatjuk az egész európai műveltségnek kiváló, tündöklő csillagai voltak. Kissé részletesebben csak a javaslat második részét kívánom indokolni, vagyis azt, miért kívánjuk támogatni az Akadémiát. Mindnyájan tudjuk azt, hogy Európa tudományos akadémiái közül talán csak egyetlenegy, vagy egész bizonyosan az egyedüli akadémia volt, amelyet nem kormányok, nem fejedelmek létesítettek, hanem amelyet kizárólagosan a magyar társadalom áldozatkészsége alapított, tartott fenn és növelt naggyá. (Ugy van ! Ugy van!) Hiszen mindnyájunknak vissza kellene idéznünk emlékezetünkbe azt a gyönyörű jelenetet, amely 1825 november 30-án a kerületi táblán történt. Felállott Széchenyi István és kijelentette, hogy bár ő nem tagja annak a táblának, mégis felajánlja egyévi jövedelmét. Ez a buzdító szó hatott oda, hogy nemcsak ő, hanem egyúttal társadalmi osztályának többi nagyjai is —- közöttük Vay Ábrahám, Károlyi György, Andrássy Györgj^ és később Batthyány János is — felállottak, áldozatot hoztak és megalapították a Magyar Tudományos Akadémiát. És amint megalapításában résztvett a magyar társadalom, ugy fentartásában és nagyranövelésében is mindenkor csak az áldozott. Ezt könnyű megértetnünk, ha ismerjük azt a kort, ha ismerjük