Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-460

322 'A nemzetgyűlés 460, ülése 1925. meg mi egyebek elhagyassanak. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezáram, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzet­gyűlés ! Azt hiszem, hogy mindenféle szöveg többé­kevésbé izlés dolga. Hozhatnánk ide nagyon sok­féle szöveget és mindig merülhetne fel az ellen ki­fogás egyik vagy másik képviselő ur részéről, ha az ő Ízlésének a szöveg nem felel meg. Azt hiszem, az a körülmény, hogy a szöveg rövid, egyszerű és kerüli a szóvirágokat, inkább a szöveg javára szól, mint ellene. A rövid és a szóvirágokat kerülő szöveg nézetem szerint nagyobberejü, mint hogyha floszkulusokkal és sok indokolással akarunk egy­két paragrafust bevezetni. Magam részéről nem ragaszkodom ugyan feltétlenül ehhez a szöveghez, mert hisz, amint mondtam, ez izlés dolga, azonban az előterjesztett szöveggel szemben mégis inkább az eredetit fogadnám el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom ; következik a határozathozatal. (Östör József szólásra jelentkezik. — Szakács Andor : Östör feliratkozott a jegyzőnél ! — Felkiáltások a baloldalon : Feliratkozott !) Kérem, ne méltóztas­sék e tekintetben vitatkozni. Én a Ház nyilt ülésén kérdeztem, hogy ki következik szólásra. Miután senki sem volt feljegyezve, kérdeztem, hogy kiván-e valaki szólani ? Nem jelentkezett senki. Ekkor a vitát bezártam s a ministerelnök ur a vita bezárása után szólalt fel. Legnagyobb sajná­latomra nem áll módomban a ház szabályszerű keretek között a képviselő urnák alkalmat adni arra, hogy utólagosan felszólalhasson. Következik a határozathozatal. A törvény­javaslat eredeti szövegével szemben áll Rupert Rezső képviselő ur szövege. A kérdést ugy teszem fel, hogy méltóztatnak-e a bevezetésnek a bizottság által javasolt eredeti szövegét elfogadni, szemben Rupert Rezső képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, hogy szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében fogadta el, Rupert Rezső képvi­selő ur módosítását tehát mellőzte. • Következik az 1. §. tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy az 1. §. szövegét felolvasni szí­veskedjék. Forgács Miklós jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Bár kevés reményem van arra, hogy azt a jóakaratú kezde­ményezést a t. Nemzetgyűlés honorálni akarja, hogj r a javasolt helyett szerencsésebb, kifejezőbb szöveg vétessék törvénybe, mégis a már megkez­dett utón tovább haladok és javaslom, hogy a törvényjavaslat 1. §-a helyett a következő szöveg vétessék fel. (Olvassa) : »A magyar nemzet hálás szivvel és büszke emlékezéssel iktatja törvénybe, hogy gróf Széchenyi Istvánt méltán nevezi a történelem a legnagyobb magyarnak«. Ha az igen t. ministerelnök ur erre is azt fogja mondani, hogy flosculus, ezt én nagyon sajnálom, azonban mégis azt hiszem, megfelelőbb, méltóbb azt a szobrot, amelyet a történelem Széchenyiről megalkotott, a törvény érdemleges szövegébe beállítani, mint­sem belopni a címbe, mint ahogyan némi jóvá­tételképen az egyik igen t. képviselőtársam igen jó nagy akarattal' az erre vonatkozó indítványával előbb megtette. Dicsérem a szándékát, hogy már a címben is kifejezésre akarta juttatni azt, hogy a legnagyobb magyar emlékének akarunk áldozni, de ha már a címben is szerepel a »legnagyobb évi november hó 4-én, szerdán. niagyar« megjelölés, akkor nagyon helyes volna, bogy a törvényhozás a törvény erejével és tekin­télyével magában a szövegben is elismerő hódo­lattal és hálás szivvel emlékezzék meg erről és mint ahogyan a Karok és Rendek 1807-ben szó­lottak, amikor gróf Széchenyi Ferenc emlékét törvénybe iktatták, szintén hálás szivvel elismerné a törvényhozás ebben a törvényben is, hogy Szé­chenyi Istvánt méltán nevezi a történelem a leg­nagyobb magyarnak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólani ? (Senkisem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. A ministerelnök ur kivan szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzet­gyűlés ! Ismétlem, százféle szöveget lehetne az eredeti szöveg helyett előterjeszteni. A t. képvi­selő ur akár rögtön ezután még két szöveget ter­jeszthetne elő és mind a két szöveg épen olyan indokolt lenne, mint amaz. Én tehát a magam részéről ismételten csak az eredeti szöveghez akarok ragaszkodni, mert különben százféle módosítással lehetne előállni. (Nagy Vince : Száraz embernek száraz szöveg !) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyil­vánitom. Következik a határozathozatal. A javas­lat eredeti szövegével szemben áll Rupert képviselő ur javaslata, amelyben ellentétes szöveg felvételét indítványozza. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy méltóztatnak-e a törvényjavaslat 1. §-át eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Rupert kép­viselő ur javaslatával, igen vagy nem? (Igen! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az 1. §-t eredeti szövegében fogadják el, szíveskedje­nek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az 1. § eredeti szövegében fogadtatott el és így Rupert képviselő ur ellentétes indítványa elesik. Következik a 2. § feletti tanácskozás. Kérem a jegyző urat szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 2. §-t) Rupert Rezső ! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! A törvény­javaslat szürke szövegével szemben indítványozom, hogy a következő uj 2. § iktassák törvénybe. (Olvassa) : »Minden gondolatával és tettével a nemzet javát és az emberszeretet ügyét szolgálta. x\z ország újjászületésének és messze jövendőjének nagy munkájából a legnagyobb és legnehezebb részt ő kérte és ő végezte el. Élete nagy alkotások magasztos útja, a hazáért való önfeláldozás nagy­szerű ténye volt«. Igaz, hogy szöveg és szöveg közt lehet különböztetni és lehet egyiket vagy mási­kat elfogadni. Ez tényleg izlés dolga. Lehet, hogy nekem — és azt hiszem igen sokaknak — nincs Ízlésünk a törvényjavaslat egészen száraz és lapos fogalmazását elfogadni, de viszont mert nem vezet bennünket semmi más cél, mint az,^ amit igen t. barátom, östör József képviselőtársam is mondott, hogy a törvény egy kissé lendületesebb, ünnepélyesebb 'legyen, mi ebben az irányban kívánjuk kötelességünket megtenni és szolgála­tainkat felajánlani. Ismételten kijelentem azonban, hogy ha valaki szerencsésebb fogalmazást, még lendülete­sebb, még szebb szöveget hoz ide, — mert lehet idehozni, lehetett volna akár az Akadémiától is kérni ilyen szöveget, lehet valamely kiváló tollú férfiúval megíratni — ismétlem, ha ehelyett szebb szöveget hoz ide valaki, azt én szívesen elfogadom ; itt csak arról van szó, hogy a törvényjavaslat szövege egyrészt nincs magyar nyelven irva, más­részt pedig lapos és szürke ahhoz képest, akinek emlékét megünnepelni akarjuk. Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Östör József ! Östör József : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel indítványozom, hogy a 2. §-nak »emlékezete tör­vénybe iktattatik« szövege helyett »emlékezetét

Next

/
Thumbnails
Contents