Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-459

304 A nemzetgyűlés 459. ülése 1925. évi november hó 3-án, kedden. Ez egy intő vagy vigasztaló momentum lett volna arra nézve, hogy nem fog egy uj drágulási folyamat megindulni. Ezenkívül ezt a javaslatot meg kellett volna előznie — hogy igy fejezzem ki magam — bizonyos szociálpolitikai 'védőkészülé­keknek. Védőkészülékekkel kellett volna ellátni a dolgozó társadalmat arranézve, hogy ennek a törvényjavaslatnak a számláját nem rajta fogják bevasalni, mert az eddigi tapasztalat szerint akármi történt, a számlát a cechet mindig a dolgozó társa­dalom fizette meg és itt nemcsak a munkásokra értein, hanem mindenkire, aki a tőkével, a kapita­lizmussal szemben függő helyzetben van. Ezek mind ott lesznek a számlafizetésnél és egészen bizonyos, hogy a kapitalizmus ennek is hasznát fogja látni. Ez az egyik oka, hogy oly nagy öröm­mel üdvözli ezt a javaslatot. T. Nemzetgyűlés ! Még egyet akarok meg­jegyezni. Fel keli hívnom a t. Nemzetgyűlés és a t. kormány figyelmét arra — még akkor is meg­teszem ezt — ha tudom, hogy hiába teszem — hogy a dolgozó társadalomnak nincs már mit adnia. Amije volt, mindent odaadott az elmúlt 11 esztendő folyamán. 1914 július 28-ikától a mai napig, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk, mindig csak áldozatot kértek tőle, mindent odaadott, mindig csúszott az életnívója lefelé és ma már oly katasztrofális szint alá sülyedt, amely nagyon alaposan megfontolandó ugy nemzeti, mint nemzet­fentartói szempontból, mert ma az a helyzet, hogy a dolgozó társadalom szép lassan az életerejét fogyasztja és félő, hogy ezt olyan mértékben fogja elfogyasztani, amely azután majd az egész államra, az egész társadalomra, de magára a kapitalizmusra is igen kellemetlen hatásokkal fog járni. Azt hiszem, kötelességet telj esitettem, amidőn ezekre a szempontokra a pénzügyi kormány figyel­mét felhívtam, mert ma még van idő, még a pecsé­tet nem ütötték reá, ez még nem törvény, tehát lehet bele olyan pótló rendelkezéseket felvenni, amelyek a veszélyeket elhárítják, vagy legalább ha nincsenek veszélyek, ha nekünk van igazunk, de legalább a közönséget, a közvéleményt ez meg­nyugtatja. Erre feltétlenül szükség van, ha azt akarják, hogy ez a javaslat törvény alakjában majdan megfeleljen a maga hivatásának és a magyar pénzt valóban olyan alapra helyezze, milyenre a javaslat kívánja helyezni. Javaslatokat esetleg majd a részletes vita folyamán fogok benyújtani s most csak megnyug­tatást kérek. Ha a" pénzügyminist er ur vagy az előadó ur érdemesnek és szükségesnek tartják, legyenek szívesek itt, a nemzetgyűlés előtt a köz­vélemény számára azokat a megnyugtató kijelen­téseket megtenni, amelyek alkalmasak arra, hogy a zökkenésektől megóvhassák a gazdasági életet és a társadalmat. Tessék tehát legelsősorban arra nézve megnyugtató kijelentéseket tenni, hogy maga a kormány nem fog drágitó tendenciát bele­vinni a maga közszolgáltatásaiba, nem fog felfelé kikerekíteni. Ez az első kijelentés, amire szükség van. Méltóztassék arra nézve is megnyugtató kijelentéseket tenni, hogy a munkabérek, fix kere­setek és fizetések szinvonalat nem óhajtja rontani és nem akarja ezzel az osztószámmal leszorítani és ahol ilyen tendencia felmerül, ott a kormány a maga erejével és hatalmával közbe fog lépni, hogy ez be ne következzél*;. Méltóztassék kijelen­téseket tenni arra nézve, hogy végre nyélbe fogják ütni a munkabéregyeztető hivatalokat, amelyek ebben a pillanatban a mai hatalmi megoszlás, a mai konjunktúrák mellett az egyedüli fórum, amely a munkaerőt még meg tudja védelmezni. Nyugtassa meg a közvéleményt, hogy ezt a hiva­talt életre fogja hivni, ugy bogy az a maga hiva­tásának megfeleljen. Mi az egész idő alatt, amóta itt vagyunk a nemzetgyűlésben, amióta résztveszünk a törvény­hozásban, állandóan jóslásokkal foglalkozunk. Be­jósoltunk dolgokat és küzdöttünk, hogy a jóslások be ne következzenek. Ez a mi becsületes szándé­kunkat és törekvésünket mutatja. Sajnos, minden jóslásunk bevált, de egyetlen igyekezetünk sem járt sikerrel, hogy a bevált jóslások kellemetlen­ségeit elháritb ássuk, mert a kérdést hatalmi szem­pontból kezelték. Most ismét jósolunk. Megjósoljuk, hogy emiatt a törvényjavaslat miatt a dolgozó társadalom és végeredményben az egész gazdasági élet nagy meg­rázkódtatásokat fog szenvedni. Küzdünk ez ellen, hogy ez be ne következzék. Megtettük javaslatainkat s kérjük, méltóztassék ezeket honorálni. Miután magában a javaslatban erre biztosíték nincsen, a javaslatot nem fogadhatom el. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György Jegyző : Senki sincs fel­iratkozva. Elnök : Kivan valaki szólni ? (Rákóczi Ferenc szólásra jelentkezik.) A napirenden lévő tárgyhoz kíván a képviselő ur szólni ? (Rákóczi Ferenc« : Mentelmi bejelentést kívánok tenni a házszabályok 182. §-ának 2. pontja alapján.) Megállapítom, hogy a napirenden lévő tárgy­hoz senki sem kivan szólni. A vitát bezárom. Bejelentem a t. Háznak, hogy Rákóczi Fe­renc képviselő ur a házszabályok 182. §-ának 2. pontja alapján mentelmi bejelentést kivan tenni. A szó a képviselő urat megilleti ! Rákóczi Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az ócsai kir. járásbíróság 1925 október 16-ikára tanukép idézett meg, amely napon egyéb elfoglaltságom miatt nem jelenhettem meg. Emiek­folytán a királyi járásbíróság engem 100.000 ko­rona pénzbüntetésre büntetett, amely büntetés behajthatatlanság esetén egynapi elzárásra vál­toztatható át. (Propper Sándor : Mi az Vanczák hat hónapjához képest ? -— Zaj a baloldalon.) Én a kir. járásbíróság ezen határozatában mentelmi jogom megsértését látom fenforogni, miért is a házszabályok 182. §-a értelmében ezt a t. Nemzetgyűlésnek ezennel bejelentem. Elnök : A mentelmi bejelentés a házszabályok 182. §-ának második bekezdése értelmében vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasittatik. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Erdélyi Aladár képviselő ur, mint a közok­tatásügyi és a pénzügyi bizottság együttes elő­adója kivan jelentést tenni. Erdélyi Aladár előadó : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottság együttes jelentését beterjeszteni a Ma­gyar Tudományos Akadémia érdemeinek törvény­beiktatásáról és állami támogatásának felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem, méltóz­tassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzni. Egyben indítványozom, hogy méltóztassék a törvényjavaslat tárgyalására vo­natkozólag a sürgősséget kimondani. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Most kérdem a t. Nemzetgyűlést : mél­tóztatik-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni ? (Igen í) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A pénzügyminister ur kíván szólani. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk i Halljuk ÍJ Annyit foglalkoztam már a I napirenden lévő kérdéssel, hogy azt hiszem, szűk-

Next

/
Thumbnails
Contents