Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-459
 nemzetgyűlés459. ülése 1925. évi november hó 3-án, kedden. 305 ségtelen, hogy túlságosan részleteibe menjek bele a törvényjavaslatnak. Ha azt kutatom, hogy a legutóbb felszólalt ellenzéki képviselőtársaim közül ki fogta meg helyesen a kérdést, azt találom, hogy egyedül Malasits Géza t. képviselőtársam. Ő jól fogta meg a kérdést, mert azt mondta, hogy egy célra kell törekedni : hogy az uj pénz jó fizetési eszköz és jó értékmérő legyen. Ez a lényege a problémának, és aki megérti a probléma mélységét, tisztába van azzal, hogy ennél a kérdésnél csak ezt az egyet kell szemelőtt tartani. De amilyen pregnánsan fejezte ki Malasits Géza igen t. képviselőtársam a kérdésnek ezt a részét, sajnálom, hogy más vonatkozásban nem tudta ilyen helyesen megfogni a kérdést. Én már annyiszor rámutattam arra, hogy mi tulaj donképen egy aranyértéken álló pénzrendszerben vagyunk, s itt arról van szó, hogy ezt tovább megrögzítsük egy kisebb egység megteremtésével. Ez jellemzi végleges jellegét a megoldásnak, ebből a tekintetből tehát e kérdésben senkinek semmiféle kételye nem lehet. Nem tartozik a kérdéshez az, amire igen t. képviselőtársam másfelől reá mutatott. Neki aggályai vannak a tekintetben, hogy nincs meg az aranyfedezet. Bocsánatot kérek, a fedezet kérdése eldöntött kérdése a bank politikájának. Ha megméltóztatnak nézni a bank alapszabályait, akkor teljesen tisztázott kérdéssel áll szemben a képviselő ur. Nekünk igenis a bank alapszabályaiban megállapított rendszerben mozgó fedezeten alapuló pénzértékünk lesz és ez teljesen aranyértéken álló pénz lesz. (Esztergályos János : A pengőért kapunk egy aranyat ?) Hogy az igen t. képviselő ur kap-e aranyat, vagy nem, az a készfizetések felvételére tartozik. Méltóztassék csak visszagondolni a háború előtti időkre ! Akkor is megvolt az aranyértéken álló valutánk, de ha az igen t. képviselő ur foglalkozni fog a kérdéssel, azt fogja látni, hogy a készfizetésekig, sajnos, nem jutottunk el. Most azonban a bank teljes törekvésével azon van, hogyha megfelelt mindazoknak a feltételeknek, amelyek elő vannak irva, igenis a készfizetéseket is minél előbb felvegye. (Helyeslés jobbfelől.) A pénz erejét nem az elnevezés adja meg, t. képviselőtássam. (Ugy van ! jobbfelől.) Nagyon helyesen mutatott rá Biró Pál t. képviselőtársam, hogy a pénz vonzóereje, az abban rejlő nemzeti gondolat, a jóságában van ; a pénz erejét pedig egy ország gazdasági és szociális viszonyai adják meg. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) De a rendezett államháztartás a sine qua non előfeltétel. Azért hangsúlyozom annyiszor, hogy ha a budget egyensúlyát bármiképen megzavarnék, ez az, ami megronthatná a pénz erejét és tönkretehetné a pénz vonzóerejét. Ezért nem szabad ezt a gondolatot lekicsinyelni s ebből a gondolatkörből kell megitélni az uj pénzt. S természetesen annyi erő van a pénzben, amennyi erő van az ország gazdasági életében. Ezért kell a _ kormányzatnak is a gazdasági élet megerősítésére törekednie. ( Rothenstein Mór : Megindítania a munkát !) Ezért vagyunk rajta minden eszközzel, hogy a gazdasági élet megerősödésén át fokozatosan erősítsük az államháztartás egyensúlyát és kiegyensúlyozottságát teremtsük meg az államháztartás egyensúlyával szemben a gazdasági életnek. Ez az az alap, amelyen felépül egy pénz, ebben van a nemzeti gondolat és erő, és ez az, ami vonz. Ezt állítom, mert méltóztassék csak visszagondolni az inflációs korszakra, vájjon micsoda vonzóerő volt abban, hogy a pénznek korona volt a neve, de folytonosan tönkrement a pénzünk értéke. Méltóztatnak azt is mondani, hogy miért tértünk el a »korona« elnevezéstől. Rámutattam már arra, — és nem vagyok képes már annyit indokolni — hogy az uj valutaértékkel kapcsolatban minden zavart kerülni kell. Van ennek a törvényjavaslatnak egy szakasza — ha jól emlékszem, a 20. — amelynél egy óránál hosszabb ideig kellett a jogászoknak a fejüket törniök, hogy ebből zavar ne keletkezzék a régi koronaértékkel kapcsolatban, — ezért »korona« megjelölés javasoltatik az »aranykorona« helyett — hogy gazdasági életünket, amelyben oly nagy hajlamosság van a perekre, ilyen zavaroknak ne tegyük ki. Ami a »forint« elnevezést illeti, e tekintetben az volt a döntő, hogy a pénzegység sokkal kisebb, mint az, ami a forint lényegének megfelel és igy ezen az utón át is zavarok álltak elő volna. A név tehát ebből a szempontból közömbös. A név ereje abban rejlik, hogy arany értéken alapuló pénzünk lesz, nem pedig abban — amint valamelyik ellenzéki képviselőtársam mondotta — hogy ez hogyan fog pengeni. Kérdem én, hogyan peng az angol bankjegy? De mindenki tudja, hogy ott van az Angol Bankban ennek az aranyfedezete és ellenértéke. Ez peng, ebben van az erő, és ugyanez lesz a mi pénzünkkel is, ha minden bankjegyünknek meglesz a teljes ellenértéke a Magyar Nemzeti Banknál. Ez a kérdés lényege. Ami a pénz előállítását illeti, teljesen osztozom Malasits igen t. képviselőtársamnak abban az álláspontjában, hogy vigyázni kell az uj pénz előállítására, hogy az egyszerű és szép legyen. E tekintetben megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy mindent elkövetünk ebben az irányban. A kérdés elbírálásába bevonjuk a művészembereket. Máris vannak tervek, és merem állítani, hogy etekintetben mindenki nagy megnyugvással fogja fogadni a megoldást, mert az illetékes faktorok nagy súlyt helyeznek arra, hogy szép, egyszerű és olyan pénzünk legyen, amely megfelel a magyar tradíciónak is. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztattak megemlékezni arról is, hogy ebben az uj pénzben nagy drágító erő van, — bár nem egészen egyeztek meg ebben a tekintetben az álláspontok — és attól is télnek, hogy a munkabéreket mérsékelni fogja, tehát épen az ellenkezője fog bekövetkezni, mint amit a kormány akar. Engedelmet kérek, ugy a munkabérek kérdése, mint az egész áralakulás annyira szigorú törvényeken épül fel, hogy semmiféle kapcsolatban az uj pénzegységgel nincs. Nem arra céloztam, amit itt Kabók t. képviselőtársam mondott, hogy az uj pénz drágítani fog, hanem azt mondtam, hogy ahol törtek keletkeznek, ott kikerekités lesz, nem tudom felfelé, vagy lefelé. De arra is rámutattam, hogy minél kisebb a pénzeg3 7 ség, annál nagyobb a kikerekités. Mert ez a dolognak természetes rendje. És ha kissé utána fognak számolni, a 10.000-es alapon való áralakulásnak, menten be kell látniok, hogy nekem van igazam. Ami a munkabéreket illeti, azok is mennek a maguk utján. Azok kialakulásának megvannak a maga törvényei és szabályai. A pénzegységnek erre különösebb hatása nincs. De igenis abban látok erőt, hogy ne kis pénzegységünk legyen, hanem súlyosabb, — ha már nem is tudunk egészen súlyos pénzegységet választani, — amely minél előbb visszavisz a régi képzetekhez, s hiszem, hogj^ már ez is sok vonatkozásban kedvezően fog kihatni v gazdasági életre anélkül, hogy bárkinek is kárára kálnék. Ebből a szempontból nekem nincsenek aételyeim, senkit károsodás érni nem fog. Ami pedig azt illeti, vájjon hogyan történik majd az átszámítás, errevonatkozólag csak annyit jelentek ki, hogy minden erővel arra fogunk törekedni, hogy az átmeneti idő a minimumra szorittassék. Ez érdeke a gazdasági életünknek is, de nagy érdekünk van abban is, hogy az ujpénzegyNAPLO. XXXY. 47
