Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-458

Ill hivatása utjara, melyet Deák Ferenc nemes hagyományainak tisztelete világított be. Ám hazájáért aggódó lelke mélyén Deák Ferenc mindent kivárni tudó nyugalmával szemben ott harcolt az a hatalmas energia, melynek ragyogó kikristályosodása egykor Kossuth Lajos volt : az egész világgal dacoló, a világtörténelem kerekébe belemarkoló ősmagyar tetterő. Azok, akik valóban elmélyedtek Tisza lelkének mélységeiben, méltán jelölik meg benne a hivatott vezért, aki köré lelkesen sereglendett volna nemzete, ha az idők méhen már megfogant uj magyar függetlenségi harc csakugyan meg is születik... Návay Lajos is Széchenyi és Deák hagyományain nevelkedett. Nagyatyai örökségként Eötvös József báró fenkölt gondolkozásából hozott útravalót és Eötvös egyik legszebb mondása : »Ne higyj oly gondolatban, melynek szived ellentmond« — volt jellemző vezérlő eszméje.*

1

) De megihlette őt Wesselényi Miklós báró szelleme is, mely áldozatkész példaadással siet a hirdetett ige megvalósítására. »Ez a kor a szabadhaladásnak és a demokratikus fejlődésnek a százada*

2

)« — ezt hirdeti s már 1898-ban — első az elsők között — indítványt terjeszt megyéje elé a választójog kiterjesztése érdekében. Óva figyelmeztet : »Ne térjünk soha vissza, még végveszély idején sem a privilégiumok idejétmúlt, ódon fellegvárába,«*

2

) s mert privilégiumot lát a pusztai birtokok féladózási kedvezményében, számos birtokostársával együtt még a törvényhozás intézkedése előtt lemond az elavult előjogról. így indult el Návay Lajos, aki voltaképen nem készült politikai pályára, ideális gondolkozásának és tettvágyának széles és termékeny mezeje nyílott vármegyei hatáskörében, hol fáradhatatlanul hintette a magot és nemes gyümölcsöket érlelt. Midőn azonban szűkebb hazájának bizalma a parlament küzdőterére szólította, magával hozta az ország tanácsába higgadt megfontoltságának, kiforrott tudásának és gyakorlati érzékének, a nemes hagyományok tiszteletének és mindenekfelett álló emberszeretetének kész fegyvertárát. Nem lehetett kérdés oly bonyolult, mellyel szemben nem állt volna Návay Lajos felkészülten ; de nem lehetett kérdés oly kicsiny sem, mellyel nem találta volna érdemesnek foglalkozni, ha e réven a szociális haladás és az ideális értelemben vett demokratikus fejlődés ügyét szolgálhatta. Azt vallotta, hogy: »a szegény néposztály iránt sokat soha, de eleget is csak vajmi ritkán tehetünk«,*

3

) és tevékenysége, amit a gazdasági cselédek és munkások, a felnőttek oktatása és nevelése, az ipari munkásbiztositás, az arán3'os és igazságos közteherviselés ügyében és minden olyan kérdésben kifejtett, mely humánus érzésekkel teli szivét megfogta, nyilvánvalóvá teszi, hogy ha egy békés korszak politikai hatalmának birtokába jut, áldásos szociális alkotások örökítenék nevét. Ideáljaiért hozzá közelállókkal is perbeszáll, különösen azokkal, akik az általa óhajtott demokratikus haladástól a történelmi középosztály fenmaradását féltik és kemény szóval vallja, hogy »az utódok majdan azt az osztályt nevezik történelminek, mely a mai nehéz időben megtette kötelességét a hazával szemben.«*

1

) Ám az igazi demokrácia alapját nem a jog pazarló osztogatásában és a társadalmi egyensúly megbontásában, hanem abban látja, hpgy az osztályérdekek fölé emelkedve általános szempontokból kell gyakorolnunk azt, ami polgári kötelesség.«*

6

) Élesen elitéli az izgatást és bujtogatást, de »rövidlátó és végzetes« politiká*

J

) 1918 április 26-iki képviselőházi beszéd. *

s

) 1906 december 3-iki képviselőházi beszéd. *

3

) 1907 május 16-iki képviselőházi beszéd. *

4

) 1916 június 14-iki képviselőházi beszéd. *

B

) 1912 november 29-iki képviselőházi beszéd. nak tartaná, »ha elsősorban a represszió eszközeitől várnók szociális bajaink orvoslását«, holott a szegény nép érdekeivel megértően foglalkozó közigazgatás a legjobb védelem a destruktív erőkkel szemben. »Az ország jó és helyes közigazgatása« a magyar nemzeti állam erejét növeli és ezért ebben kell keresnünk a legfőbb alkotmánybiztositékunkat,*

6

) és egyben a hatóságok tekintélyének is rendithetetlen alapját.*') Miként a megyei életben kitűzte a jelszót : »In laboré nobilit^s«, a parlamentban is sürgeti az alkotó munkát és ennek érdekében híve a házszabályi eformnak. Azonban a technikai nehézségeknél is nagyobb veszedelmet lát az elfogultság terjedésében. Óva inti a vesztébe rohanó nemzetet, hogy »ha az ellenszenv megelőzi a megfontolást« nem lehet sem bölcset, sem maradandót alkotni.*

8

) Intelmeit jobbra és balra egyaránt intézi, minthogy ideális gondolkozása a pártszempontok fölé emeli. Működését osztatlan figyelem és elismerés kiséri. Indítványait, módositványait egyértelmű helyeslés fogadja. A legkényesebb "kérdésekhez, fájó sebekhez is szerencsés kézzel nyúl, aminek fényes példája az a hatás, amit, a közoktatásügyről szólván, a nemzetiségek padjain ért el, midőn kénytelenek voltak onnan is elismerni, hogy »nagyszabású é^ magasszinvonalu beszédét a humanizmus, méltányosság és kulturális szellem hatotta át«.*

9

) Emelkedett egyéniségének legszebb elismerése az az osztatlan bizalom, mely őt a képviselőház alelnöki, majd elnöki székébe emelte, és hat éven át támogatta. Tragikuma, nem neki, hanem a nemzetnek, hogy midőn nehéz időkben a király bizalma feléje fordult, az addig gyűlölködéssé fajult ellenszenvek csatazajában nem hallják meg többé alkotómunkára hivó szelíd és okos szavait... Návay Lajos emléke : fény, mely sugároz, melegít és érlel. Tisza István született államférfi. Benne egyesülnek mindazok az Istenadta és önmaga kifejlesztette nagy lelki, szellemi és erkölcsi tulajdonságok, melyek hivatottá tették, hogy a nemzet vezére legyen. Kristálytiszta jellem, mely gyönyörűségét találja az önérdek feláldozásában a Haza oltárán. Odahaza nagy, ősi birtok várja, mely független, gondtalan életet és nemes munkát kínál. Szivében a magyar földnek és népének olthatatlan szeretete ég, a velük, a köztük és értük való boldog munka meleg légköre hazavonja. De ő nem a nyugalomra született. A béke napjait gondtalanul élvező magyarság derűs szemhatárán látnoki szeme eljövendő viharok felhőjét látja fel-feltünede/ni. Lemond a kínálkozó békés boldog életről, hogy a fenyegető veszedelemmel szemben az egész magyar föld, és az egész magyar nép békéjét biztosítsa. Nem azért jött, hogy atyja politikai hatalmának örökébe lépjen. Pályája folyamán bebizonyult, hogy gondolkozása oly magasságokban székel, ahol a hatalomvágy egészen idegen. Kétszer is kisiklott kezéből a hatalom, egyszer sem nyúlt utána. Elvesztése felett nem érzett keserűséget, sőt parlamenti bukása alkalmával ő, a többségi elv következetes hitvallója benső szomorúsággal és hazafias aggodalommal látta, hogy az ő visszavonulása, sőt jóakaratú semlegessége és győzelmes ellenfeleinek szabad keze sem hozta meg a parlamentarizmus gj'ógyulását, a tekintélyek helyreállítását, a magyar nemzet, politikai békéjét es munkás életre ébredését. Ő ezekért a magasztos célokért és nem a hatalomért választotta a küzdelmes életet. *

6

) 1906 július 18-iki képviselőházi beszéd. *

7

) 1917 február 9-iki képviselőházi beszéd. *

8

) 1907 májú 16 iki képviselőházi beszéd. *

9

) 1908 december 3. Bella Mátyás képviselőházi beszéde.