Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-458

u Közép-Európa testén és nem lesz itt addig boldog nyugalom, mig amit erőszakosan összetörtek, újra össze nem forr és a békekötések által a nemzetközi jogon és a jó erkölcsökön ejtett sérelmek nem orvosoltalnak. Fogyott erőnkkel is jóvá kell tennünk azt, amit egy gyönge nemzedék s a győztesek botor haragja elrontott. De a nemzet életideje drágább annál, semhogy pillanatait a balszerencse megsiratásával vesztegessük el. Ne sirassátok azokat, akik dicsőn haltak meg a hazáért, azokat sirassátok, akik nem akarnak a hősökhöz méltón élni a honért. Hallgassátok meg a harctéri sirokból felhangzó suttogását a halottak dicső gárdájának, mert a halál az élet tanitója. íme, igy szól a hősi halottak szava: »Minden nemzet hagxományaibol él. A jelen küzdelme és munkája egy ismeretlen terv szerint a jövő számára folyik. A hősi halottak nemes életpéldája a legnagyobb erkölcsi akkumulátora s kifogyhatatlan kincsesbányája a magyar nemzetnek is. A nemzeti bukás és elernyedés idején a magyar vértanuk a rendületlen bizalom maghintői.« Nem igaz magyar az, aki a hősi siroknál csak a hervadások őszi illatát érzi. Satnya az a nemzedék, amelyik csak a finis Hungáriáé nagy sikolyát hallja meg, vagy sokszor még azt sem. íme így szól a hősi halottak szava : »Halál hatalmad el nem ismerem ! Úrrá nem lesz az enyészet sem a hősök, sem a magyarság felett. A legázolt szivü holt-eleven nemzet újra talpraáll. Nem halhat meg a nemzet, melynek fiai életüket is áldozni készek érette. A rohamsisakos vértanuk magjából fog kikelni a magyar szabadság virága.« Ti hősi halottak, rohamsisakos vértanuk épen jókor jöttök haza szétnézni feldúlt honotokban. Messze sirokból jöttök, mint az »Éji látogatás« édesanyja, megnézni a családot, az özvegyet, az árvát, a szülőföldet, az édes magyar hazát. A ti mostani jelentkezésiek, — dicső diszszakasza hősi hallottaknak, — élő tiltakozás a személyeskedések és szószátyárkodások, a pártütések és a széthúzások csúnya zsibvásárán. A ti csontkarjaitok kinyúlnak a tömegsírokból, mint eg)

r nagy memento. A ti szellemi megjelenésiek, — halhatatlan hősök — fenséges tanúbizonysága az örök nemzeti egységnek, mert egy a nemzet az élőkben és a holtakban. A história prizmáján semmivé homályosulnak azok a különbségek, amelyeket a közélet hétköznapi harcaiban olyan szétválasztőknak látunk. Aki ezt a nagy egységet : a múltnak, jelennek és jövőnek örök nemzeti egységét meg akarná bontani, vagy tagadásba venné, az ellen feltámadnának a világháború magyar hősei és a százados sírokban nyugvó milliók. Isten napja süss rá a borongós bus magyar ugarra és keltsd ki a hősök temérdek temetőiben a világ minden táján a magyar martirok magvát, hogy a népek tavaszának verőfénye mielőbb uj életre csókolhassa a magyar hősiesség szellemét és megrövidítse rettenetes rabságának és elnyomatásunk Ítéletidejét. Őszi magyar szél, vedd fel szárnyaidra a hősök porát és vidd el a csüggedóknek biztató üzenetül a Kárpátok völgyeibe, a Fertő bus partjaira, a Bácska és Bánát árván maradt mezőire és Erdély nek jajtól hangos fensikjaira. Vidd el a liirt, hogy ebben a tizenhárom hősi halottban lelkileg magunkhoz öleljük minden vitéz holt testvérünket, akik távol idegenben, rideg pusztákon, nyirkos mocsarakban, havas mezőkön, kietlen sziklákon alusszák a magyar feltámadás álmát. Lelki szemeimmel virághullást látok. Ide látom hullani a végekről a marosparti szomorú füzet ä felvidéki fenyőgalyat, az erdélyi cserfalombot, a székely havasi gyopárt, a németujvári borostyánt, a bácskai őszi rózsát és a fiumei pálmát. Nagymagyarország virágesője hull erre az emléktáblára és a magyar szent korona fénye ragyog a végtisztesség fölött. Az egyéni tragédiák fölött való fájdalmunkban ontott könnyeink azonban nem szabad, hogy elhomályosítsák tekintetünket, amelyet mindig a nemzet jövendőjére keli irányitanunk. Mert »az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért, s keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt« — a trianoni átoksúly alatt. Hősi halottaidnak halhatatlan szelleme, dicsőséges életpéldája vezethet ki csak a katakombákból, a babdoni fogságból én megpróbált, szomorú magyar nemzetem Nagy Isten ! Népek és nemzetek hatalmas Istene, légy pajzsa és oltalma e vértanú nemzetnek megszámlálhatatlan hőseinek évezredes érdemei által. Dicsőség, áldás és tisztesség a hősöknek, kik meghaltak azért, hogy éljen a nemzet, éljen a hon! II. A Tisza István gróf és Návay Lajos emlékét megörökítő táblánál. Zsitvay Tibor: Nyugat és Kelet határmesgyéjén ezer éve áll egy nemzet rendületlenül. Szivében Kelet vére, ez a hol délibábos álmon ringatódzó, hot szilajon pezsdülő vér buzog. Agyában Nyugat magasröptű szellemeivel versenyt szárnyal az ész. Oltalmazza Kelet szabadságát és Nyugat kultúráját két ellenséges világgal szemben, védi bennük önön kincseit, teljesítvén isteni rendeltetését. Kelettől elszakadt, Nyugatban fel nem olvadt. Háborgó emberóceán középen — ostromolt, magányos sziklaszirt. Bensejét vulkánikus erők, Kelet és Nyugat örökké csatázó szellemei feszítik hogy egyre magasabbra emeljék vagy egyszer szétrepesszék. Az egymásra törő titáni erők 6\y ritka maradéknélküli egyesüléséből születik a kristály : a forrásban megtisztult anyag legtökéletesebb megjelenési formája. A mag}

7

arságnak is, mint minden nemes anyagnak, szintén megteremnek az ő szorongattatásai közepette a maga kristályai : hatalmas egyéniségek, kristátyjellemek. akik önmagukban megvívták a magyar lélek belső harcát és termékeny harmóniába olvasztották ősi fajtánknak Keletről hozott minden erényét és a Nyugat forrásaiból mentett, de a magyar nemzeti kultúra tűzhelyén kiforrott igazi tudást. Bennük a magyar lélek legszebb tulajdonságai, Kelet és Nyugat kijegecesedett értékei maradék nélkül egyesülnek. Ilyen ragyogó kristályalakjai a magyarságnak gróf Tisza István és Návay Lajos. Tisza István a legnagyobbak közül való. Óriás, kinek atlaszi vállain a magyar Glóbusz nyugodott. Midőn Atlaszt ledöntötték, a magyar Glóbusz is lezuhant és darabokra törött. Návay Lajos fejjel magaslott ki kortársai közül, tiszta világos fejjel, mely mindig csak a közjó érdekében gondolkozott. Szivéből a szeretet határtalan melegsége áradt minden iránt, ami szép és nemes, elsősorban ami előtte legszebb és legnemesebb volt, a magyar nép iránt. És jött a fej- és szivnélküli rémuralom korszaka, amely világos fejét és meleg szivét a sötét és hideg gyűlölködés áldozatául követelte. Tisza István alakja ugy jött fel a magyar horizontra, mint világrendszereken is áttörő, irányától el nem téríthető üstökös. Návay Lajos szelleme : meleg napsütés, mely simogatva keltegeti a szunynyadó erények magvát. Az egyik : a célra egyenesen törő teremtő akarat ; a másik : a célt magához vonzó, delejes vágyódás. Tisza István Széchenyi gondolatvilágából táplálkozó, kész nagy koncepciót hozott magával