Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-456

A nemzetgyűlés 456. ülése 1925. évi október hó 29-én, csütörtökön. 255 vonatkozásban velünk szemben is és másokkal szemben is egyformán csődöt mondott. Már most mi az összefüggése a kérdésnek az általános nemzetközi viszonyokkal ? Azt hiszem, hogy elsősorban az az egj^enlőtlenség, amelyet a békeszerződések Európára reá kény szeritettek.(Igaz! Ugy van.'J Hiszen elég, ha rámutalok arra, hogy a trianoni szerződés, a versaillesi szerződés és az összes békeszerződések két kategóriáját létesítették a nemzeteknek : a győzők és legyőzöttek kategóriáját, (Ugy van! a jobboldalon./ amely két k itegória különböző jogrendben él, amely kategóriák között egyenlő feltételek nem állanak fenn, (Igaz ! Ugy van !} aminek következménye, hogy a politikai életben is egészen más, egészen különböző a súlyuk. A/ egyik úgyszólván mindenben tudja akaratát érvényesíteni, a másik majdn m semmiben. T. Nemzetgyűlés ! Ha a jövő század egy történetírója meg fogja írni ennek a kornak történetét, azt fogja mondani: bámulatos, hogy mennyire ellentétesen tudtak a győző hatalmak cse ekedni azokkal a jelszavakkal, amelyeket g3^őzelmük után hangoztattak. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon./ Ha végignézem a trianoni békeszerződést, amely háromszázhatvannégy panigraiusból áll, tehát — hogy igy fejezzem ki magam — majdnem minden napra egy paragrafus jut, abban alig akad szakasz, amely nem igy kezdődnék, hogy : Magyarország kötelezi magát erre, Magyarország véglegesen lemond erről, Magyarország aláveti magát ennek vagy amannak a kontrollnak. (Baross János : Kár volt ratifikálni !) Ezeknek a kötelezettségeknek garánsai és végrehajtói többé-kevésbé nem független bírói fórumok, hanem a győzők által beállított kommissziók. Ha a békeszerződések jogi stipulációi már ilyen egyenlőtlenséget teremtettek, nem hunyhatunk szemet a felett, hogy ez az egyenlőtlenség de facto nagyobb, m nt azt maguk a békeszerződések megállapították, (Halljak! Halljuk ! jobb felöl.) nagyobb azért, mert hiszen a végrehajtásnál hiányozván az egyik oldalon az az erő, hogy azokat a csekély jogokat, meh ek a szerződésekben biztosíttattak, meg a legyőzöttek részére is érvényesíthesse, mondom, hiányozván ez az erő, a túloldalról azok a fórumok, amelyek kreállattak, igen gyakran vagj^ nem hajtják végre és nem adják meg ezeket a jogokat, vagy saját jogaiknál messze túlmennek. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Hiszen Baross János t. képviselőtársam rámutatott itt a szomszéd államokban keletkezett magyar tisztviselői kérdésre. Elég, ha azt mondom, hogy már a fegyverszüneti szerződésekben is megállapodások voltak, hogy a békekötésig az adminisztrációban megmarad a status quo és hogy senki a helyéről el nem távolitható, kivéve természetesen, ha a megszálló hatalmakkal direkt szembehelyezkedik. Ennek ellenére nap nap után láttuk, hogy tömegesen fosztották meg a magyarokat tisztviselői állásuktól (Igaz! Ugy van !) és erőszakkal zavarták át őket a határon. Láttuk azt, hogy a békeszerződés megkötése után a 61. §ban bizlositott állampolgári jogot is megtagadták. Olyanoktól, akik évt zedek óta reszideálnak azon a területen, amely ma nem tartozik mihozzánk s amely terület hozzájuk csatoltatván, eo ÍDSO kellett volna, hogy az illetők ott állampolgárságot nyerjenek a békeszerződések értelmében, ez az állampolgárság megtagadtatott és ma is nap-nap után megtagadtatik, katonai célok szolgálatában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Rá kell mutatnom arra, hogy azok a jogok, melyek az optánsok részére a békeszerződés 63. §-ában biztosíttattak, nem respektáltattak és respektáltatnak. Rá kell mutatnom arra — hogy továbbmenjek — hogy a békeszerződésben a katonai kontroll ideiglenes institúciónak volt szánva. Hiszen a 102. es 103. §-ban ki van mondva, hogy a katonai kontroll-kommissió annak ellenőrzésére kreálta lik, hogy a békeszerződésben kikötött leszerelési kötelezettségek három hónapon belül végrehajtassanak. Azóta eltelt a három hónap, eltelt négy év is és nem tudunk odafutni, hogy a katonai kontroli-kommissiótól megszabaduljunk. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Gyalázat ! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Ezek fontos és komoly kérdések, de az európai politikai szituációban nem ezek dominálnak, hanem azok az egyenlőtlenségek, melyek a békeszerződések stipulációi ellenére bizon\'os más tereken mutatkoznak. Itt van a leszerelés kérdése. Méltóztatnak tudni, hogy a mi katonai egyoldalú leszerelésünknek úgyszólván majdnem előfeltétele volt az, hogy az általános leszerelés mentől gyorsabban keresztülvitessék. Hol vagyunk még az általános leszereléstől ! — (Zaj a balközépen. Halljak ! Halljuk !) — Hiszen a bizionság, a leszerelés, a döntő bíráskodás kérdései különféle variációkban és különféle összefüggésben pertraktáltatnak a világ fórumai előtt most már három év óta. Nézzük, hogy miből áll az ellentétes álláspont. Az egyik oldalon áll az a felfogás, hogy a leszerelés fellétele a biztonság kérdésének megoldása, mert csakis a biztonsági kérdés megoldásának keresztülvitele után lehet remén}' arra, hogy döntő bíróság határozatai effektívekké válnak. T. Nemzetgyűlés ! r.z nem a mi felfogásunk. A mi felfogásunk az, hogy a biztonság előfeltétele az általános leszerelés. (Igaz ! Ugy van !) Csak akkor lesz a legyőzött országoknak biztonsága, ha az általános lefegyverzés keresztülvitetik, mert addig, mig ez egyoldalú, lehet megegyezéseket létesíteni döntő bíráskodásra nézve, lehet biztonsági paktumokat kötni, de azok effektívekké nem fognak válni, mert a döntő bíróságok határozataival szemben az egyik oldalon a fegyverek milliói állanak, másik oldalon pedig a teljes lefegyverzés áll (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A locarnói konferencia lalán előkészítője — bízunk abban, reméljük, hogy előkészítője — egy jobb jövőnek, amely jobb jövőben a leszerelés kérdése is talán megoldást nyer. De addig is élnünk kell, mert hiszen — amint Teleki Pal t. baralom kifejtette — vannak, akiknek van idejük várni, de vannak, akiknek nincs idejük várni. És ez all elsősorban azokra a magyar kisebbségekre, amelyek idegen uralom alá kerültek. (Ugy van ! Ugy van !) Lássuk, hogy itt milyen egyenlőtlen az elbánás ? Említtetett, hogy követelés állíttatott fel a Népszövetség egyik reprezentánsa részéről, hogy a kisebbségi szerződések az összes államokra kiterjesztessenek, mint kötelezettségek. Ezzel szemben nekem azonban meg kell állapitanom, hogy vannak kisebbségek, amelyeknek léte kisebbségi szerződések által garantáltatott, amelyek azonban azokban az államokban kétségbeesett harcot folytatnak létükért, amely állam uralma alá kerüllek és vannak kisebbségek, amelyeknek létét semmiféle szerződés nem garantálja, de amelyeknek létükért küzdelmet íolytatniok nem kell mégsem, mert a saját államuk respektálja az irott jogot azért, mert az egyúttal az erkölcsi jog is. (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Itt tehát a különbség nem abban van, hogy az egyik kisebbségnek létét megirt szerződés garantálja, a másikét pedig nem, hanem a különbség abban van, hogy azoknak a léte, amelyek szerződések által vannak garantálva, teljesen bizonytalan, azoknak a léte, amelyeknek léte szerződés által nincs biztosítva, pedig biztos. (Ugy van! Ugy van! — Barabás Samu: Például Magyarországon !) Nem akarok egy szót sem mondani arról a politikáról, amelyet az egyes ors/ágok a magyar kisebbségekkel szemben folytatnak. (Halljuk ! Halljuk!) Mi csak konstatáljuk azt, hogy ezek az álla-