Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-456

254 Á nemzetgyűlés 456. ülése 1925. — mert ilyen eset is van, nemcsak a magunk dolgáról beszelek — uralma alá helyezett, egyik napról a másikra. Azt hiszem a kettőnek egy kalap alá fogása nem helyes. Szükségét láttam annak, hogy ennek a véleményemnek, amely e javaslat tárgyalásánál keletkezett, a nyilvánosság előtt, ilyen fórum előtt, mint a magyar parlament kifejezést adjuk. Méltóztassék megbocsátani, hogy a Ház türelmét ilyen sokáig igénybe vettem. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, az után a komoly vita után, amely itt lefolyt, helyes, kivánatos és szükséges, hogy a magam részéről a kormány álláspontját kifejtsem a felvetett kérdésekkel szemben. (Halljuk ! Halljuk ÍJ Baross János t. képviselőtársam beszéde folyamán rámutat arra a visszás helyzetre, amely annak folytán áll elő, hogy a Népszövetség a békeszerződések és a kisebbségi szerződések által ráruházott kötelességeket nem teljesiti olyan formában, mint ahogy az kivánatos volna. Beszédében keresi ennek okait és keresi a remédiumot is. Én ennek folytán foglalkozni fogok a kisebbségi kérdéssel in extenso és foglalkozni fogok azokkal a kérdésekkel is, amelyek mint remédiumok mutattak be Baross János t. képviselőtársam, valamint a többi felszólalók által is, ezek között elsősorban azzal a kérdéssel, hogy helyes és kivánatos-e, hogy a Népszövetségben benn maradjunk és nem helyesebb-e, ha kilépünk. Baross János t. képviselőtársam a másik remédiumra mutatott rá, hogy nem volna-e helyesebb közvetlenül az öt nagyhatalomhoz fordulni akár diplomáciai utón, akár a parlamentek révén, vagy nem volna-e meggondolandó a retorzió és külön rámutatott arra az igazságra, amellyel ebben a kérdésben a propaganda nyújt. Szeretném, ha mai parlamenti ülésünk szava messze elhangoznék. (Halljuk ! Halljuk !] Szeretném, ha azok a fejtegetések, amelyek az ellenzék részéről és gróf Teleki Pál t. barátom részéről itt a Házban elhangzottak, a külföldön is viszhangot keltenének. Epen ezért tartózkodni fogok attól, hogy polemikus fejtegetésekbe belemenjek, hanem objektive és szárazon kivánom a tényeket illusztrálni, ugy ahogy a magyar kormány azokat látja. Mielőtt ebbe a fejtegetésbe belemennek, két kérdést mégis érintenem kell azonban, mert bizonyos tévedéssel állunk szemben, amikor Pakots t. képviselőtársam azt mondja, hogy a gróf Apponyi Albert által előterjesztett inditvány nem volt kellőképen előkészítve, és hogy lord Robert Cecil is ilyen formában nyilatkozott a népszövetségi ülésszak után. Mindenekelőtt gróf Apponyi Albert maga is rámutatott arra, hogy nem tett inditványt. Az, amit én irtam abban a levélben, tévedés volt, amely abból származott, hogy a külföldi lapok állították be gróf Apponyi Albert felszólalását ezzel a kérdéssel kapcsolatosan inditványképen. Gróf Apponyi Albert tehát nem telt inditványt, hanem szuggeszciót tett és minthogy nem volt indítványról szó, annak olyan formában való tárgyalása, mint ahogy t. képviselőtársam gondoja, nem is volt napirendre tűzhető. (Gr. Teleki Pál: A litván if.ditvánnyal tévesztették össze I) Megjegyzem, hogy ez az indítvány — hogy mégis ennél a szónál maradjak — még sem volt előkészítés nélkül. T. barátom emlékezni fog, hogy a népszövetségi ligák és népszövetségi uniók, azonkívül az interparlamentáris konferenciák évek óta foglalkoztak ezzel a kérdéssel, a procedura kérdéssel, a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatosan és hogy maguk az uniók, a ligák, az interparlamentáris szövetség is tudtommal hasonló indítványokat már tett át a Népszövetséghez, ezek évi október hó 29-én, csütörtöltön. azonban szintén nem tárgyaltattak és nem is kerültek napirendre. Ettől eltekintve, természetesen a magyar kormány is megtette előzetesen a kötelességét. T. képviselőtársam azt is mondja, hogy Nagy Elek minister-rezidens a Népszövetség mellett nem tette meg kötelességét és nem ment el abba a bizottságba, amelyben grót Apponyi Albert indítványát tárgyalták. Gróf Apponyi Albert indítványa sohasem volt ehhez a bizottsághoz utalva, mert neki nem volt indítványa. Ebben a bizottságban a litván indítványt tárgyalták és nem Nagy Elek volt kijelölve a bizottságban való részvételre, hanem a kereskedelemügyi minister ur, aki azonban —minthogy a litván inditvány Magyarországot közelebbről nem érintette és neki más elfoglaltsága volt, egy másik bizottságban volt, ahol a magyar pénzügyi kérdéseket tárgyalták — nem volt jelen, de maga helyett Gajzágó ministeri tanácsost jelölte ki, aki jelen is volt, tekintettel azonban arra, hogy ^róf Apponyi Albert indítványát nem tárgyalták, nem szólalhatott fel, és nem is szólhatott hozzá a kérdéshez. Ezeket csak felvilágosításként és nem polémiaképen mondom el azokkal szemben, amiket Pakots t. képviselőtársam kifejtett. Áttérve a kisebbségi kérdésnek a Népszövetség előtt általában való kezelésére, az előttem szólott szónokok rámutattak azokr i a siralmas eredményekre, amelyek ebben a tekintetben az egész vonalon mutatkoznak Én ezeket nem csak nem tagadtam és nem tagadom, hanem ellenkezőleg, meg kell állapitanom felelős helyről is, hogy amilyen sokat köszönünk mi a népszövetségnek pénzügyi téren, ahol objektív eljárásával Magyarország segítségére sietett, épen olyan kevéssé lehet megállapítani ezt az objektivitást a kisebbségi kérdésben. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Ezt a múltban is több izben hangoztattam (Ugy van ! a jobboldalon.) és amig ebben a kérdésben javulás nem mutatkozik, minden egyes esetben ismételni fogom, (Helyeslés.) hogy a magyar kormány nem fogadhatja el ezt az eljárást, mint a kisebbségi szerződések végrehajtását és mint annak a garanciának efíektivvé tételét, amelyet a Népszövetség a maga részéről is vállalt. (Helyeslés és taps.) De a mélyére kell nyúlnunk a dolgoknak. Felhozattak indokok arra nézve, hogy miért van ez igy. Gr. Teleki Pál elsősorban rámutatott arra a bonyolult procedúrára, amely között a gyermek úgyszólván mindig elvész és nagy ritkán születik meg egy egészséges gyermek. De ez nem elég. Nekünk rá kell mutatnunk arra az összefüggésre, amely az általános európai politikai viszonyok és a kisebbségi kérdés között fennáll, mert meggyőződésem, hogy amig az általános európai politikai viszonyokban gyökeres javulás nem áll be, addig a kisebbségi kérdés kezelése a Népszövetség előtt a mai stádiumokban fog laborálni, vagy csak nagyon kevés eredményt leszünk képesek elérni. Hiszen nem mi vagyunk egyedül ebben a helyzetben. Magyar kisebbségek most már 19 esetben terjesztettek petíciókat a Népszövetség elé, de más nemzetek is — német ,kisebbségek stb. — hasonló helyzetben vannak, Én úgyszólván csak egyetlenegy esetet tudok —- és ez a lengyel telepesek esete, — amikor a panaszt beadó kisebbség a maga igazát tudta elnyerni. De ebben az esetben is nem azért, mintha a Conseil odaült volna és mint független biró kimondta volna, hogy a petíció a hágai nemzetközi bíróság elé utasittatik, hanem azért, mert Lengyelország is hozzájárult ahhoz, hogy az ellene irányuló petició a független bírósághoz menjen. Mondom tehál, nemcsak mi vagyunk ebben a helyzetben. Sajnos, a kisebbségi kérdés garanciái tárgyában a Népszövetség a mai napig minden