Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-456

A nemzetgyűlés 456. ülése 1925, évi október hó 29-én, csütörtökön. 249 Nagy-Romániában, ahol az erdélyi virágzó kultúrá­nak egymásután nyesegetik le az ágait és csak az erdélyi magyarság jajdul fel akkor, amikor az ősi magyar kultúra pusztulását látja. (Baross János : Pedig Rákóczi nyomatta ki az első román bibliát !) Meg vagyok róla győződve, hogy a minister­elnök ur, mint erdélyi ember, jómagámmal együtt nagyon fájdalmasan érzi ezeket a súlyos és rettene­tes sérelmeket és épen ezért bizton remélem, hogy a magyar kisebbségek védelme terén erőteljesebb tempójú külügyi politika indul meg A szövetséges és társult főhatalmak és Romá­nia között Parisban, 1919 december 29-ikén kötte­tett meg a kisebbségek védelméről szóló szerződéi Méltóztassanak megengedni nekem, hogy ennek három főbb cikkét felolvassam, hogy ezek alapján bizonyitsam azt, mennyire törvénytelen a román kormány eljárása. (Halliuk ! Halljuk !) Azt mondja a 9. cikk (olvassa) : »A faji, vallási vagy nyelvi kisebbségek jogilag ugyanazt a bánás­módot és biztosítékokat élvezik, mint a született románok. Joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási, szociális intézményeket, iskolákat, nevelő­intézeteket létesiteni, felügyelni, azokban saját nyelvüket szabadon használhatják és vallásukat szabadon gyakorolhatják.« (Kiss Menyhért: Százait betiltják a magyar iskoláknak !) A 10. cikk a fen­tiekhez hozzáteszi, hogy olyan városokban és kerü­letekben, ahol nem román n) r elvü állampolgárok jelentékeny arányban laknak, a román kormány a közoktatásügy terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni a végből, hogy az ilyen román állam­polgárok gyermekeit az elemi iskolákban saját nyelvükön^ tanitsák. Az erdélyi székely és szász nemzetiségek tekintetében még inkább kiszélesíti a fent biztosított jogokat a 11. cikk, kimondván, hogy a román kormány ezeknek a nemzetiségeknek a tanügyi és vallásügyi kérdésekben helyi önkor­mányzatot fog engedélyezni. A román kormányzat azonban ezt a három cikkelyt, amely biztosította az erdélyi kisebbségek jogait, pontról-pontra megcáfolta a maga tényke­désével abban a pillanatban, amikor román impé­rium alá került Erdély. Ekkor megszűntek a ma­gyar állami iskolák és valamennyiből román állami iskola lett. Csupán a felekezetek, magánosok és egyletek, valamint a községek által fentartott iskolák maradtak meg. A kormányzat részéről ezen a téren is rögtön megtörténtek az intézkedések a különböző betiltó végzésekkel. A felekezeli elemi iskolákkal szemben pl. azt a módszert alkalmazták, hogy egyre másra küldték nekik a megintéseket, hogy hiányos az iskolák felszerelése, rossz az épület, amelyben az iskola van és több effélét, hogy nincs államilag jóváhagyott tankönyve forgalomban stb. Három intés után az iskolát egyszerűen be­zárták, így zártak be egy csomó elemi iskolát. A középiskoláknál más eljárási módot alkal­maztak. Ezeket a helyi hatóságok zárták be a legkülönbözőbb ürügyek alatt. így történt, hogy bezárták a máramarosszigeti kegyes tanitórendi főgimnáziumot, a nagyváradi premontrei főgim­náziumot, a magánalapítványi aradi róm. kath. főgimnáziumot, a gyulafejérvári róm kath. főgim­náziumot, a máramarosszigeti ref. kollégiumot, a szászvárosi ref. kollégiumot és számos más közép­iskolát. Nevezetes és jellemző, és mint klasszikus példát említem meg, hogyan zárták be a szászvárosi Kun-kollégiumot. Ez a kollégium a XVI. században létesült gróf Kun Kocsárd alapítványából. A XVIII. században kibővítették és egyike volt a reformátusok legerősebb kulturális várának. Ebben az intézetben nevelkedtek igen kitűnő román vezérpolitikusok is egyházi alapítványokon, mint pl. Vlád Aurél, Pop Csicsó volt magyar képviselők és mások. Az első merényiéi et a Kun-kollégium ellen 1920-ban követték el, amikor a román prefektus a román törvényekre hivatkozva az internátust a román lyceum céljaira egyszerűen lefoglalta. Ekkor 48 óra alatt 183 növendéket tettek ki az utcára. A kollégium épületét azután az idén tavasszal a lakásügyi hatóság foglalta le magának és ezzel teljesen konflskálta az épületet. Nem maradt meg más, mint a kollégiumnak tanácsterme, amely a ref. egyház imaháza volt. Legutóbb megtörtént, de nem írták meg a lapok, hogy a román egyházi hatóságok épen a református istentisztelet alkalmával a román pópával az élén bevonultak a terembe és rettenetes jelenetet rög­tönöztek Isten házának szent falai között, kiűzték onnan a református papot és híveit és birtokba vették a tanácstermet. így dolgoznak cinikusan és szemérmetlenül. (Nagy zaj.) így ment ez tovább. Tisztára hatalmi ténykedés volt, amikor a kolozsvári Ferenc József tudomány­egyetemet is egyszerűen elvették. Ez 1919 május 19-én történt, amikor még be sem volt cikkelyezve a trianoni békeszerződés. Nem kívánom ismertetni azokat a jeleneteket, amikkel megbénították az ennyire lesorvasztott és kis számra csökkentett magyar felekezeti és magániskolákat, csak rámutatok arra, hogy nem volt elég nekik az ilyen formán való garázdál­kodás, hanem a román kormány 1924. év nyarán még a népoktatás reformját is keresztülvitte. Ez a reform a teljes és végleges beavatkozást jelenti azokba a jogokba, amelyeket a trianoni, illetve a kisebbségi szerződés biztosit Magyarországnak. Később x^nghelescu kultuszminister kétszakaszos törvényjavaslatot is készített, amely a felekezeti oktatásnak és a magyar egyházak iskolai autonó­miájának teljes kijátszását jelenti és nem tekint­hető egyébnek, mint burkolt numerus claususnak a kisebbségekkel szemben. Ezért történt, ho>>y ezzel a kétszakaszos törvényjavaslattal szemben az erdélyi keresztény egyházak tiltakozó memo­randumot szerkesztettek és a Népszövetséghez petíciót nyújtottak be, amely ma ott van a Nép­szövetség előtt. Hogy ennek mi lesz a sorsa, nem tudjuk, de reméljük, hogy ez a nagyon komoly munka a maga nagyon komoly adataival mégis felvilágosítja a Népszövetséget arról, hogy tovább ez a magyarfalás, ez a jogtiprás nem maradhat meg. Annak ellenében, hogy Aoghelescu kultusz­minister ezzel a memorandummal szemben azon­nal contramemorandumot szerkesztett, amely igen gyorsan felkerült a Népszövetséghez és amelyben kifogásképen és ellenérvül a valótlanságoknak egész tömege foglaltatik, remélnünk kell, hogy az erdétyi egyháza <. méltósága, súlya és szavahihető­sége ott a Népszövetségben mégis csak bizonj'os eredményt fog biztosítani. Tekintettel az idő előrehaladottságára és arra, hogy égető kíváncsisággal várjuk a mélyen tisztelt ministerelnök urnák a kérdésben való megnyilat­kozását, csatlakozom az előttem szólott t. barátom­nak ahhoz az indítványához, illetve felvetett esz­méjéhez, hogy tegye a mélyen t. kormány konszi­deráció tárgyáva, vaijon nem lehetne-e valami utat, módot találni arra, hogy a szerződést garantáló főhatalmak parlamentjei — nem tudom milyen módon, nem ismerem, — megkerestessenek, vagy figyelmük felhivassék arra, hogy ők garantálták annak idején a kisebbségi jogok védelmei, ezen alapult az egész szerződésnek részünkről való ratifikálása, tehát méltóztassék a főhatalmaknak ennél a kötelezettségüknél fogva a kérdést komoly megfontolás tárgyává tenni és a kisebbségeken segíteni, mert — ismételten — a beké alapjait addig megteremteni nem lehet, amig a kisebbségi sérelmek ügve ott ég a lelkek mélyén. Nem lehet embereket megfosztani nyelvüktől, kultúrájuktól, igaz érzéseiktől, — (Ugy van! Ugy van!) — attól az ősi érzéstől, mely ezer éven keresztül fűtötte NAPLÓ. XXXV. '

Next

/
Thumbnails
Contents