Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-456
250 A nemzetgyűlés 456. ülése 1925, évi október hó 29-én, csütörtökön. őket és amely annyi gyönyörű kivirágzását jelentette a magyar szellemi termelésnek. Nem lehet lelkűkből kitörölni azokat az emlékeket, amelyek hozzáfűzik őket ehhez a magyar anyaországhoz. À közös szenvedéseknek, keserűségeknek, fájdalmaknak, örömöknek emlékei örök időkre összekötnek bennünket. Ezt a kérdést hatalmi politikával eldönteni nem lehet. A jognak alapján döntsék el végre a kisebbség kérdését. — (Éljenzés és taps.] Elnök : Teleki Pál képviselő nr a házszabályok 205. § a) pontja alap án személyes kérdésben kivan szólani. A szó a képviselő urat megilleti Gr. Teleki Pál : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy bár mindnyájan nagy érdeklődéssel várjuk a ministerelnök ur' nyilatkozatát, pár pillanatra igénybe vegyem a t. Ház figyelmét személyes kérdésben. Eg3 7 ben mingyárt kérdést vagyok bátor előterjeszteni. Baross igen t. képviselőtársam hivatkozott reám Genfből való visszatérésem után Szegeden elmondott beszédemmel kapcsolatban, azonkívül Pakots igen t. képviselőtársam is reflektált a genfi tanácskozásokra. Ha állásfoglalásomat indokolni kívánnám — és azt hiszem, ez szükséges is, mert a közvéleményben sem értelmezték egészen ugy, mint ahogyan én elgondoltam — ugy érzem, túllépném valamelyest azokat a határokat, amelyek a szorosan vett személyes kérdésben való felszólalást megilletik. IHalljuk! Halljuk! a jobbos a haloldalon.} Kérném ezért a Ház engedelmét elsősorban arra hogy valamivel tágabban foghassam fel a személyes kérdést, másrészt arra kérem a t. Házat, hogy miután lehetséges, hogy a személyes kérdésre kiszabott limitet túllépném, talán másik negyedórát is méltóztassék részemre engedélyezni (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Fia a képviselő ur a személyes kérdést tárgyi kérdéssel hozza kapcsolatba, erre külön engedélyt nem kell kérni ; de hogy a tárgytól eltérhessen, erre a Ház sem adhat engedélyt, mert a házszabályok értelmében csak napirenden levő tárgynál lehet a tárgytól való eltérésre ei gedélyt kérni A képviselő urnák arra irányuló kérését, hogy beszédideje egy negyedórával meghosszabbittassék, fölteszem szavazásra és kérdem, méltóztat nak-e hozzájárulni ? (Igen !j Ezt határozatként monpom ki. Gr. Teleki Pál: Röviden meg kívánom indokolni azt, hogy amikor Genfből visszatértem, miért vetettem fel azt a kérdést, hogy a Népszövetségben ben maradjunk-e, igen vagy nem, illetőleg hogy ezt megfontolás tárgyává tegyük általánosságban/ Mindjárt előre kívánom bocsátani, hog}' az én kérdésem nem ugy és nem azzal a szándékkal volt feltéve, mintha én határozottan azt kívánnám, hog3 r azonnal már most, minden további nélkül lépjünk ki. Én magam is, és azt hiszem, Baross t. képviselő társammal tökéletesen egyetértek, amint láttam meggondolás, de nagyon komoly meggondolás tárgyává szeretném ez"t tétetni (Helyeslés bal felől.) és nagyon szeretném, ha ezt a kérdést a kormány is igen komoly megfontolás tárgyává tenné. Előrebocsátom másodszor azt, hogy én egyáltalában nem gondolom, hogy a Népszövetség nem fejlődhetik még azzá, amivé a népek, különösen az elnyomott népek remélik, nem gondolom, hogy nem fejlődhetik azzá, amit maga a jelenlegi népszövetségi gondolat megalapítója, meginditója, Wilson elgondolt. Hiszen Wilson előtt is voltak már mások, akik hasonló ideákkal foglalkoztak. Talán egyike a legelsőknek volt Mátyás király, aki ehhez hasonló gondolatokkal foglalkozott. Azóta is foglalkoztak vele sokan, sokszor önzetlenül, sokszor kevésbé önzetlenül ; pl. IV. Henrik francia király, aki Frünciaországnak Ausztria fölötti győzelme után akart Sully ministernek- indítványára egy Népszövetséget létesíteni, ami nem nagyon sokban különbözik attól, amit ma Játunk. (Ugy van! balfelöl.) Én nerc vonom kétségbe, hogy a Népszövetség még od a fejlődhetik, hogy valóban a népek jogos kívánságainak ellenőrzője és kielégítője legyen ; talán egy tisztuitabb európai közvélemény még odaszoríthatja a Népszövetséget. Azt hiszem, hogy ma mindenesetre elérkezett a Népszövetség ahhoz a pillanathoz, ahhoz az utkeresz eződéshez, hogy mintegy választania kell és majd meg fogjuk látni, hogy onnan milyen irán\ rban fejlődik ; vájjon ezt a szervezetet, — amely nem ugy jött létre, ahogyan Wilson annak idején elgondolta, — fejlesztik-e tovább ugy, abban az irányban, hogy abból a győzők szövetsége helyett valóban a népek szövetsége lehessen és valóban egyforma jogokat tudnak-e a népeknek biztosítani' (Ugy van! jobbfelcl!) vagy odafejlődik-e, hogy egy olasz-fal lesz, amely mögött az eddigi diplomáciai eljárásokat lolytatják, ugyanolyan alkukat kötnek az államok között, mint eddig, az/:al a praktikus különbséggel, hogy a külügyministereknek nem kell egymáshoz utazniok, hanem Genfben évenként négyszer egymást megtalálhatják. • Ennél az útkereszteződésnél állunk tehát, és érdeklődéssel bizonyos szubjektív érdeklődéssel nézzük vájjon merre fog ez a fejlődés vezetni. Nem akai om előre kimondani, hogy nem fog a jobb irányba vezetni, de az eddigiek után, amiket láttam és azok után, amiket most először volt alkalmam tapasztalni, — amikor a Népszövetség berendezkedését elég közelről megismerhettem és magának a népszövetségi tanácsnak és az összes ülésnek tanácskozásait figyelemmel kisérhettem, — kétséggel vagyok az iránt, hogy vájjon melyik irányba tog fejlődni, mert, amit a mostani gyűlésen is láttam, az inkább az olasz-fal jellegével bir. Az első három ülés; - 1920-ban, 1921-ben és 1922 ben — jóformán nem számit, azokat nem tehetjük kritika tárgyává ebből a szempontból ; mert hiszen a kiindulás nehézségeivel küzdöttek és még egészen a háborús gondolkozás lidérem^omása alatt állottak. A közgyűlések azóta is mindig valami külső esemény befolyása alatt, mondhatnám, lidércnyomása alatt állottak és inkább az elpalástolás bizonyos jellegével birtak. Az 1923-iki közgyűlés az olasz - görög konfliktus befolyása alatt állott, amelyet szintén a nagyhatalmak intéztek el, — és inkább az az atmoszféra uralkodott a közgyűlésben, nehogy valaki valamivel megzavarja ezt a diplomáciai rendezést. A mostani közgyűlés pedig tökéletesen a német kérdésnek és Locarnónak benyomása alatt állt. Az egész közg3'ülés alatt az volt az impreszszióm, hogy mindernd fél, senki sem akarja ezt megzavarni. Mindenki felt, hogy talán egy szavával is megzavarhatja és mindenki averzióval tekintett minden olyan kérdésre, mely talán a közmegelégedést — amely ezt az egész közgyűlést jellemezte, — megzavarná, a közmegelégedést, amely mindenféle határozatban is megnyilvánult, igy például a Népszövetség kisebbségi osztályának és a népszövetségi tanács kisebbségi gerenciájában. A tudomásulvétel, tulajdonképen köszönettel való tudomásvételével is. Itt bizonyos mértékben érintem és előadásom folyamán megérinteni fogom mindazokat az indokokat, amelyek annak idején bennünket a Népszövetségbe való belépésre vezettek és amelyeket az előadó ur és a külügyministerium akkori vezetésével megbizott igazságügymini ster ur, valamint Apponyi Albert őexcellenciája is emiitettek a belépésre vonatkozólag lefolyt vitában. Ezeknek az indokoknak egyike az volt, — Daruváry külügyminister ur hozta elő, — hogy az általános leszerelés nekünk a legfőbb érdekünk ; különben is ez az, amit köztudomásúlag a magyar nemzet kiváló képviselője, Apponyi Albert t. képviselőtársunk odakünn is állandóan hangoztatott. Ha azon-
