Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-455
232 A nemzetgyűlés 455. ülése 1925. évi október hó 28-án, szerdán. mert a diszkréció közt, — akik kimentek és megnézték ezt az épitkezést, hallottam, hogy a vakolat már hull a nyakukba és hallottam, hogy az emeletekea egy-egy closet helyiség van és az is olyan, hogy egy olyan ember, mint sokorópátkai Szabó István képviselőtársunk talán nem is fér bele. (Zajos derültség.) Már most, hogy ez az épitkezés mennyire rossz cementtel, mennyire drótokból, mennyire cement nélkül, és vastraverzek nélkül építtetett fel, arra nézve jellemző tünetként emlitem fel, hogy azok a szegény vagonlakók és meneküllek, akik évek óta várják, hogy fedél alá jussanak, heteken keresztül nem mentek be az épületbe és nem foglalták el a részükre kiutalt lakásokat. Elnök: A képviselő ur beszédjéből még egy perc van hátra, kérem tehát méltóztassék beszédét Lefejezni. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogv rendkívül komoly közügyről van szó, kérem, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet 10 perccel meghosszabbitsam. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak e Kiss Menyhért képviselő urnák a kért meghosszabbítást megadni. (Igen!) A t. Ház az engedélyt megadta, kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! A menekültek, mint említettem, nem fogadták el a részükre kiutalt lakásokat és nem költöztek be azért, mert ezek a lakások lakhatatlanok voltak, dacára annak, hogy 6 és Va milliárd koronába került a két emelet ráhuzása. A már említett három képviselőtársamon kívül egy másik képviselőtársunk, aki a népjóléti minister úrhoz rendkívül közel áll. közölte velem, hogy látta ezt a Munkácsy-utcai épületet és felháborodott a látottakon, és nem tudja elképzelni, hogy a két emelet felépítése hogy kerülhetett 6Vs milliárd koronába annál is inkább, mert akár a Pesti Hírlapot, akár a Magyarság, vagy bármelyik újság hirdetési rovatát méltóztatnak is olvasni, meg lehet állapítani, hogy Budapesten egy 3—4 emeletes házat, amelyben 12—15—20 üzlet is van, másfélmilliárd koronáért meg lehet vásárolni. Erre a házra most már két emelet van ráhúzva, ugy hogy háromemeletes és belekerült közel 8 milliárd koronájába a mag3?ar kincstárnak. Itt tehát olyan gazdálkodás folyik, amelyre nem lehet mondani, csak nagyon tág lelkiismerettel, hogy takarékos és előrelátó gazdálkodás volt az állam részéről. Elmondhatnám még azokat az adatokat is, ámenek a Ráday-utcai bérház építésére vonatkoznak. Ezt a kérdést azonban nem kívánom a rendelkezésemre álló 10 perc keretén belül részletesen fejtegetni. Megelégszem tehát ennek a lut háznak építkezésével és azokkal a körülményekkel, ame lyek itt előfordultak. Engem tájékoztattak, informáltak a tekintetben, hogy Steinmetz Samu építkezési vállalkozó, aki a" Munkácsy-utcai bérházat építette és az államnak rendelkezésére bocsátotta, például már egy évvel ezelőtt, amikor az államtitkár ur még a Menekültügyi Hivatal elnöke volt, összeköttetésben állott vele és az ő Fő-utcai lakásán különféle nem kefegyári, hanem más munkálatokat teljesített. Rabilz-falakat épített két munkással és néhány leánnyal, a bútorokat javította ki stb. Nem tudnám megérteni, hogyan jut ehhez az óriási előnyhöz ez a kispesti kefegyáros (Peyer Károly : Mert zsidó, mi ?) bármenyire jónak és * szépnek turtöm azt, hogy a mai leromlott és leszegényedett világban egyes vállalkozók ilyen óriási összeghez uitnak és bármen^dre imponál is az hogy ugyancsak Steinmetz indítványára mozgalom indult meg, hogy díszpolgárrá válasszák meg az államtitkár urat és poríraitját festessék meg, ami meg is történt, kommünikék alakjában az összes lapokban megjelent, én egy kicsit sokallom a tiszteletdíjat, nehezményezem, hogy a portrait és a diszpolgárság árát megfizetteti a magyar adózó közönséggel. Ez legalább is elfogadhatatlan álláspont és legalább is a közéleti morálhoz és tisztességhez nem tartozik hozzá, amit pedig mindnyájan szívből óhajtunk megóvni. Ezek után volna nekem még egy kérésem az igen t. népjóléti minister úrhoz, úgyis mint népjóléti ministerhez és úgyis mint a róm. kath. egyház főpapjához, aki tiszteletreméltó talárt hord, amely tiszteletreméltó talár erkölcsi alapon a legnagyobb tiszteletet kérheti és várhatja a maga részére Az igen t minister ur és . . . Elnök : A képviselő ur egyedül a minister úrhoz intézi interpellációját, méltóztassék tehát ebben a keretben maradni Kiss Menyhért : Csak rámutatok erre, mert a minister ur politikai tekintetben . . . Elnök : A képviselő urat nem rendreutasítottam, mert sértést a szavaiban nem fedeztem fel, hanem a kellő mederbe kellett visszaterelnem, mert nem engedhetem meg, hogy a képviselő urak a minister urakat más minőségükben aposztrofálják es más minőségükben' vonják esetleg felelősségre. Kiss Menyhért : Elfogadom az elnök ur utasítását, hiszen amit mondottam az igen t. minister úrról, azt senki félre nem érthette. Ellenkezőleg azt mondtam, hogy ugy ő, mint az a párt, amely a háta mögött áll, keresztény erkölcsi alapon választatta meg magát, ezen a címen jöttek be a politikába és a keresztény erkölcsi alapnak legelső paragrafusa az, hogy a közéletben a legnagyobb igazságosságot, jogot és méltányosságot kell érvényesíteni. Én tehát elvárom tőle, hogy ő ebben a kérdésben — ez alkalommal csak e két ház építése körüli visszaélést és hibát tártam a nemzetgyűlés elé — rigorózus álláspontot foglaljon el, szigorú legyen e tekintetben és ne tűrje azt, hogy a ministeriumban olyan dolgok történjenek, mint amilyenek történtek az Attila-körúti házépítésnél és a Munkácsy-utcai Sleinmetz-féle ház megvásárlásánál és felépítésénél, mert ezek a dolgok a legnagyobb mértékben foglalkoztatják, még pedig kellemetlenül foglalkoztatják az egész országos közvéleményt. A minister urnák ebben a kérdésben feltétlenül nem politikai és nem pártpolitikai szempontot kell szem előtt tartania, akkor is, ha sérelem éri és a tekintetben is, hogy az igazság álláspontjára kell helyezkednie. Ebből a szempontból fegyelmi eljárást kell indítania azok ellen a tisztviselők ellen, akik hivatva lettek volna ellenőrizni az építkezést és nem tettek meg és azután le kell vonnia a politikai és vagyonjogi konzekvenciát azokkal az emberekkel szemben, akiknek működéséhez ennek a két botrányos építésnek az emléke fűződik. Méltóztatnak emlékezni, hogy amikor az első nemzetgyűlésen hasonló természetű dologról volt szó, de nem ilyen sötét és szomorú ügyről, hanem a szénaszálíitásról és más egyebekről és Rubinek Gyula volt ministert, képviselőtársunkat vádak érték, a nemzetgyűlés bölcsessége arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügy megvizgálására parlamenti bizottságot küldött ki. Akik tisztviselők voltunk — és vannak, akik ma is azok — tudjuk jól, hogy fegyelmi eljárás lefoljdatása milyen és hogy a feg} 7 elmi eljárásban az ítélethozatal milyen körülmények közölt, milyen formák és tendencia szerint szokott történni. Minthogy itt megszámlálhatatlan milliárdokról van szó és olyan korrupt szisztémáról, amelyet ki akarunk küszöbölni a magyar közéletből, szükségesnek tartom az alábbi
