Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

A nemzetgyűlés 455. ülése 1925. évi október hó 28-án, szerdán. 223 zetgyülés folyó hó 29-én, csütörtökön, délelőtt 10 órakor tartson gyűlést és az ülés napirendjére tűzessék ki : 1. Farkas Istvánnak a november 1-i házbéremelés elhalasztására vonatkozó indítványának megokolása ; 2. Kéthly Annának a kincstári házhaszonrészesedés megszüntetésére vonatkozó indítványának megokolása. Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Urbanics Kálmán ! Urbanies Kálmán : T. Nemzetgyűlés ! A Ház elnöke napirendi javaslatot tett, amely szerint több kisebb javaslatot tűznénk ki a holnapi napi. rendre. Ezzel szemben Rothenstein Mór t. képviselőtársam a nyomor és a munkanélküliség tárgyalását, a házbéremelések elhalasztását és a házhaszonrészesedés törlését tárgyaló napirendet hoz javaslatba. (Esztergályos János : Reméljük ön is hozzájárul ?) Ezek a kérdések, amelyeket Rothenstein Mór képviselőtársunk felhozott, mind igen égető, nehéz problémái a magyar közéletnek, azonban ezeket ötletszerűen napirendre tűzni (Esztergályos János : Mi az, hogy ötletszerűen ? — Zaj a szélsőbaloldalon.) semmi körülmények között nem lehet. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a nagyhorderejű kérdések igy megoldhatók volnának. Ezek a kérdések az államháztartás rendbehozatala során oldhatók meg és épen ez a kérdés van előkészítés alatt, amennyiben a bizottságok most az 1925—26. évi költségvetést tárgyalják, amely költségvetésnek a plénum elé kerülésekor mindezek a kérdések a legtüzetesebben megbeszélhetők, megtárgyalhatok és e megbeszélések eredményeképen a szükséges intézkedések megtehetők lesznek. (Esztergályos János : A szegény kisemberek honnan veszik az elsejei lakbért ? -— Zaj a szélsőbaloldalon.) A költségvetés előkészítése teszi kívánatossá azt, hogy a Ház apróbb jelentőségű javaslatokkal foglalkozzék akkor, amidőn a Ház tagjai legnagyobbrészt bizottságokban vannak elfoglalva. Épen tegnap, a folyosón elhaladva láttam, hogy a táblán hat bizottsági ülés van kiírva, tehát a képviselőház tagjainak legnagyobb része azokban van elfoglalva. Ilyen nagyhorderejű kérdésekben ilyen körülmények között a Ház előtt való tárgyalását egyáltalán nem tartom célravezetőnek és épen ezen okból az elnök ur napirendi javaslatát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Csatlakozom Rothenstein Mór t. képviselőtársam napirendi indítványához. Ugy látom, hogy tegnapi napirendi javaslatomat is teljes joggal és alapossággal tettem meg, annak minden indokoltsága megvolt és épen a mai nap a legerősebb bizonyíték arra, hogy tökéletesen igazam volt. Az elnöki napirendi javaslat ma ismételten olyan, amely kisebb jelentőségű törvényjavaslatokat kivan letárgyaltatni, tehát az elnöki napirendi javaslatból az derül ki, hogy a kormány még mindig nem tudja komolyan foglalkoztatni a nemzetgyűlést, még mindig nem tudja olyan törvényjavaslatok tárgyalását kitűzni, amelyek kellő fontossággal bírnának. (Klárik Ferenc : Nem is akarja ! — Zaj.) E pillanatban kénytelen vagyok felvetni a kérdést és tisztelettel kérdezni a nemzetgyűléstől, hogy mi értelme van az inditványozási jognak akkor, ha az indítvány megokolására egyáltalán nem kerülne sor? Ha legalább el méltóztatnának konfiskálni ezt a jogot, akkor tudnánk, hogy ilyen jogunk nincs, azonban meghagyni ezt a jogot ugy, hogy azzal ne élhessünk, ez kicsúfolása a nemzetgyűlés tanácskozási rendjének. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Tegnap a ministerelnök ur azt mondotta, hogy egyszer csak minden törvényjavaslatnak tárgyalásra kell kerülnie. Én ezt az álláspontot a gyakorlatban szeretném látni ! Az az indítvány, amelyről szó van, amelyet napirendre kitűzni javasolunk, elveszti aktualitását, ez csak november l-ig bir aktualitással és ha nem adnak módot arra, hogy ez eddig letárgyaltassék, akkor elkonfiskálják az indítványozás jogát, mert ez november 1-je után már egyáltalán nem bir fontossággal, nem lesz meg a létjogosultsága. Méltóztassanak belátni, hogy az általunk javasolt napirend sokkal fontosabb, sokkal lényegbevágóbb, mint az elnök ur által javasolt napirend, s épen ezért szükség volna arra, hogy a nemzetgyűlés teljes egészében belássa azt, hogy amidőn nem tudnak komoly munkát adni a törvényhozó testületnek, a kormánynak módot és lehetőséget kellene adnia olyan indítványok megokolására, amelyeknek itt van az idejük, de amelyek néhány napon belül elvesztik aktualitásukat. Ha az történik, ami ma, akkor én ugy látom, hogy az inditványozási jog is veszélyeztetve van. Amidőn csatlakozom Rothenstein Mór képviselőtársam napirendi javaslatához, legyen szabad ezt indokolással is alátámasztanom. Kénytelen vagyok itt tegnapi beszédembe belekapcsolódni. A ministerelnök ur ugyanis tegnap azt mondotta, hogy : demagógia és olcsó frázis az, amit én elmondottam és annak, ha künn mondanám el, más volna a hatása, mint itt benn. Teljes tisztelettel és igen szerényen feltárom a következőket és méltóztassanak azután Ítélkezni, bírálatot mondani, hogy ki mondott demagógiát és frázisokat, én-e, vagy a ministerelnök ur? Ennek elbírálását a következők szolgáltatják : A ministerelnök ur tegnap azt mondotta : csodálkozik azon, hogy mi kifogásolható az elnöki napirendi indítványban? Csodálkozik azért, mert volt egy pártközi konferencia és ezen mi is hozzájárultunk a programmhoz. Már tegnap, közbeszólás alakjában megmondotta Peidl Gyula képviselőtársam, hogy már ott, azon a pártközi konferencián reménytelennek minősítette azt a programmot és a nemzetgyűlés első ülésnapján, közvetlenül a pártközi konferencia után, azonnal ellenjavaslattal éltünk az elnöki napirendi javaslattal szemben. Már az első napon megmondottuk, hogy nem vagyunk megelégedve azzal a napirenddel és már akkor kitüzetni kívántuk a drágaság kérdését. Amikor a ministerelnök ur igy beszél, akkor nekem kérdeznem kell, hogy melyik beszéd foglal magában demagógiát és frázisokat, az-e, amely — egész határozottan mondhatom — valótlanságon alapszik, avagy pedig az-e, amely a nyomorúságot akarja feltárni? Nem tudom megérteni, hogy mit talált a ministerelnök ur az én beszédemben demagógiának, mi volt abban a frázis? (Nagy Vince : Ő nem nézi meg a nyomorúságot !) Frázis volt-e, amikor azt mondottam, hogy nemcsak a nemzetgyűlés, hanem a kormány is túlélte magát? Ugy érzem, jobb ezt itt bent elmondani és engem ezzel a kijelentéssel nem kiküldeni, mert ha ezt valahol künn, egy népgyűlésen mondjuk el, ott egész más, sokkal mélyebb hatása lesz ennek. (Szabó Imre : Sokkal rombolóbb hatása !) Azt mondottam, hogy a tervbevett beruházásokon csonkitás történt. Azt is mondottam, hogy a végrehajtott és a folyamatban lévő beruházások oly vérszegények, hogy a két év óta tartó hallatlanul nagy munkanélküliségen és az ebből fakadó nyomoron segíteni nem fog. Demagógia-e, frázis-e, nem igaz-e_, nem valóság-e ez és vájjon nem lehet-e ezt bizonyítani? Ezt minden körülmények között 34*