Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-455

224 A nemzetgyűlés 4.55. ülése 1925. évi oldóber hő 28-án, szerdán. bizonyítani lehet, mert a beruházási programm oly vérszegény, hogy megközelítőleg sem tudja foglalkozáshoz' juttatni a dolgozni akaró embereket. Erre vonatkozólag számtalan támogató érvet tudunk felsorakoztatni. Ha nem is hozok fel egyebet, de kérdem, hogy például mit jelent a nagy garral behirdetett vasúti waggonrendelés ? A rendelést négy gyár között osztották fel. Csak egyet ragadok ki. Például a kőbányai Ganz-féle waggongyár legutóbbi rendelése kétheti munkát jelent, ha a gyár egész kapacitását kihasználják, mert mintegy 240 waggon jut a gyárnak, a gyár kapacitása pedig olyan, hogy 35 percenként-tud egy waggont előállítani. Ezután méltóztassék megbírálni, nincs-e igazam, amidőn azt mondom, hogy ez a beruházási programm vérszegény, hogy nem segit a nyomoruságon és a munkanélküliségen, különösen akkor, ha ehhez hozzájárul a programm lefaragása, lenyirbálása, mert annak legnagyobb része áttolódik a jövő esztendőbe és igy ez a tél a legnagyobb bizonytalanságban és munkanélküliségben telik el. Azt is mondottam, hogy a nyomorúságból kifolyólag az öngyilkosok száma szaporodik. (Nagy Vince : Ez igaz !) Ezt bizonyítani lehet. Tessék az újságokat, bármelyiket elővenni s a rendőri rovatot végignézni, liogy naponta hány ember lesz öngyilkos, hány ember ugrik le az emeletről vagy ugrik a Dunába, avagy megmérgezi magát. Nem lehet azt mondani, hogy szerelmi öngyilkosságok ezek. A nyomorból fakadnak ezek az öngyilkosságok. A csődök száma is felülmúl minden elképzelhetőt. Hát szabad Magyarország ministerelnöké-nek azt mondani', hogy ez demagógia, frázis ? Szabad azt mondani, hogy ezt mondjam el künn, ott talán több hatást érek el, mint idebenn ? Ha az egységes párt igy birálja el ezt az egész kérdést, rendben van ! Küldjenek ki bennünket az utcára a népgyülésekre, mi majd megfogadjuk ezt a jó tanácsot, melyet a ministerelnök ur tanácsolt nekünk és majd megkíséreljük véleményünket künn a nép előtt elmondani, mert ugy látjuk, hogy itt lekicsinyléssel és gúnyos megjegyzésekkel kiséri Magyarország ministerelnöke megállapításainkat. Avagy talán azt hiszi a ministerelnök ur, hogy a rendőrközegei utján gondoskodni tud arról, hogy kint ne lehessen ezeket elmondani ? Ha ezt hiszi, akkor ez rávall az ország belpolitikai állapotaira és ebben kifejezésre jut minden ; hogy hiábavaló a törvényhozás, itt sem lehet beszélni, mert a ministerelnök ur frázisnak és demagógiának mondja azt, amit mi elmondunk s azt mondja, hogy mondjuk el ezt künn, az utcán, abban a tudatban, hogy módjában lesz rendőri közegeivel megakadályozni, hogy ezeket ott künn elmondhassuk. A ministerelnök ur végszavaiban a következőket mondja (olvassa) : »Ami mármost a kincstári haszonrészesedés eltörlését illeti, lehet-e azt mondani, hogy én a nép ellensége vagyok, mert nem akartam a kincstári haszonrészesedést eltörölni és nem akarok minden adót eltörölni, amellyel a nép tartozik az állammal szemben. Ez nagyon olcsó frázis, amelynek kifelé talán lehet hatása, de mégis méltóztassék ezeket a frázisokat inkább kint elmondani, mert a parlament intelligenciájának nívójához ez nem illik.« T. Nemzetgyűlés ! Én már hallottam a ministerelnök urat demagógioskodni. Legutóbb, amikor a parlament szünet alatt kérelmünkre a szanálási, bizottságot egybehívták, akkor is hasonló kijelentéseket tett à ministerelnök ur. Ami az adók eltörlését illeti, erre vonatkozólag csak azt mondhatom : nem vagyunk annyira meggondolatlanok és tisztában vagyunk azzal, hogy az államnak valamiből fenn kell tartania magát. Nem is javasolunk mi olyasmit, hogy minden adót el kell törölni. Amikor javasoltunk valamit, az a terhek egy részének elvételét jelentette, ezzel szemben készek vagyunk arra is, hogy más módon pótoitassék az, ami ilyen módon hiányzik. Ne méltóztassék senkinek azt állítani, hogy mi a nemzetgyűlés idejét akarjuk elvenni, illetőleg nem akarjuk a költségvetést napirendre tűzetni. A nemzetgyűlés a múlt héten meggyőződhetett arról, hogy ha egy szociális törvényjavaslat kerül a Ház elé, amelyben csak egy parányi jót találunk, készek vagyunk azt a leggyorsabban törvényerőre emelni s. egy pillanatig sem hátráltatjuk a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Kabók Lajos : Mély tisztelettel kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbítását. Elnök : A házszabályok szerint napirendi javaslati vitánál nem lehet a beszédidő meghosszabbítását kérni. Kabók Lajos : Azonnal befejezem. Nagyon sajnálom, hogy most már nincs módomban kifejteni mindazt, amit szükségesnek tartottam volna elmondani. Felszólalásomat azzal kivánom bevégezni, hogy akkor, amikor a Ház nívójáról és a Ház intelligenciájáról beszélünk, elsősorban az ország ministerelnöke kell hogy frázis- és demagógiamentes kijelentéseket tegyen. Az elnök ur napirendi javaslatát nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? Forgács! Miklós jegyző : Rácz János ! Ráez János : T. Nemzetgyűlés ! Ha a nyomort beszédekkel enyhíteni lehetne, készséggel hozzájárulnék a túloldal napirendi javaslatának elfogadásához. Minthogy azonban ez teljes lehetetlenség és mivel a kisebb horderejű törvényjavaslatokat végre le kell tárgyalnunk, épen azért az elnök ur által előterjesztett napirendi javaslatot fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : A vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi javaslattal ellentétben Rothenstein Mór képviselő ur adott be indítványt ; ezt szembe fogom állítani az elnöki napirendi javaslattal. Kérdem, méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt, szemben Rothenstein Mór képviselő ur indítványával elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi indítványt fogadják el, .szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség ! A többség az elnök napirendi indítványát fogadta el, ennek következtében Rothenstein Mór képviselő ur indítványa elesik. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Reisinger Ferenc képviselő ur. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. diósgyőri vas- és acélgyárban évek óta tartó visszaélések tárgyában a kereskedelmi ministerhez és mint a nyomozati hatósághoz, a belügyministerhez.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Reisinger Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Miskolcon és a diósgyőri vasgyár környékén évek óta nyiltan beszélnek arról, hogy a m. kir. diósgyőri vas- és acélgyárban súlyos panamázások és lopások folynak. A közönség ezt az utóbbi évek alatt egészen nyiltan tárgyalja, uton-utfélen felemlítenek eseményeket, dolgokat, amelyeknek természetesen