Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-453

À nemzetgyűlés 453. ütése 1925. csolás közben megtelik az az ür szénporral és különböző mérges gázokkal. Ilyen viszonyok között dolgozik órákon és egy életen keresztül az a munkás állandó veszélyek között, veszélyezteti a robbanás, esetleg annak az üregnek bezuhanása, stb. Feltétlenül szükséges tehát, hogy ezekről az emberekről gondoskodjunk és munkabér-kérdésüket alaposan, az igazságnak megfelelően rendezzük (Helyeslés.} Ezek a bányászok olyan munkahelyen do goznak, ahol nemcsak veszélyeknek vannak kitéve, hanem amely hely egészségükre nézve is ártalmas, ugy, hogy hosszú időt egy ilyen vájár nem is igen bír ki ily m munkahelyen. Legtöbb esetben megtörténik az, hogy egészségének megroppanása után külszíni munkára kénytelen vállalkozni csekélyebb bérrel. Már emlitettcm. hogy gyermekkoromtól kezdve ismerem a bányászvilágot és a bányászok életét. Épen azért rá akarok mutatni arra, hogy annak ellenére, hogy a bányászoknak a bányatársládák intézményében ilyen munkabérbiz'ositásuk volt: nyugdíjas bányászt a legnagyobb báiwatelcpen is igen keveset találunk. Ha százalékokban fejezzük ki a nyugdíjas bányászok számát, ez igen kevés az ezrekre menő bányamunkástömegek létszámához viszonyítva. Ez, sajnos, épen azért van igy, mert ilyen esetben hogy ha az a munkás kénytelen volt a régi alapon 15 vagy 20 év, esetleg még hosszabb szolgálati idő után munkahelyét elhag\ui, akkor a legtöbb helyen elvesztette a munkabérhez való jogosultságát, sőt még befizetett és keservesen megdolgozott filléreit sem számoltak el neki, az is teljesen elveszett. Előfordult az is, hogy ha az illető munkás — nem tudom, milyen körülmények következtében — kénytelen volt külföldre menni, ahonnan visszatérve ugyanabban a bányában vállalt munkát, természetesen akkor az ő régebbi befizetett összegéről senki sem beszélt. 35 — 40 évi munka után teljesen újonnan, elölről kellett kezdeni a fizetést és az ő nyugdíjjogosultságos éveinek számát. Sok visszásság* volt ebben a kérdésben. Peyer t. képviselőtársam ezekre már rámulatott s én éppen azért fogadom örömmel ezt a törvényjavaslatot, mert ez alapot szolgáltat arra, hogy ezek a legkirívóbb igazságtalanságok megszűnjenek. Már interpellációmban ielemlitetlem, hogy ezt a kérdést csak ugy lehet megoldani, ha az egyes bányavállalatoknál levő külön társládák központo sitlatnak és központi kezelésbe vételnek. Lehetetlen dolog az. hogy ezek a kisebb társládák önállóan továbbra is megmaradjanak és viselhessék azokat a terheket, amelyek tulajdonképen a nyugdíjbiztosítással együttjárnak. Lehetetlen, hogy megoldási találjunk így a külön önálló autonómiával biró társládáknál arra, hogy a munkás megtartsa nyugdíjjogosultságát azon esetben is, ha tényleg egy másik vállalathoz megy át és ott folytatja munkáját. Ezért már akkor sürgettem a központosítást és örömmel látom, hogy a törvényben most ez az elv lefektettetett s e szerint az elv szerint óhajtja megoldani ezt a kérdést a népjóléti minister ur. Arra kérném az igen t. népjóléti minister urat, hogy a nyugdijak megállapításánál necsak a munkás teherviselő képességét vegyék figyelembe, hanem azt is, hogy annak a munkásnak vagy családjának olyan nyugdijat biztosítsunk, amely legalább is életszükségleteinek minimumát biztosítsa. Nagyon jól tudom, hogy a nemzetgyűlés is hozzájárulna bizonyos összeghez, hogy ezt a nyugdijat kiegészítsük vagy biztosítsuk, ha a munkásság nincs abban a helyzetben, hogy akkora százalékkal járulhasson a biztosításhoz, hogy neki az egy megfelelő, az élet minimális standartját biztosító meg élhclést adjon. Ez olyan befektetés lenne, amely feltétlenül kifizetné magát. Először tekintenünk kell azt, hogy szociális megnyugvást kelt éppen a évi október hó 23-án, pénteken. 179 legfontosabb munkásrétegben, olyan szociális megnyugvást, amelynek gyümölcsét a termelésnél az ország feltétlenül érezni fogja. Termelő munkál elégedetlen munkástömegekkel fokozni nem lehet. A termelő munka fokozása csak abban az esetben lehetséges, ha a muukáslömegek megelégedettek, ha legégetőbb szociális kérdéseik rendezettek. Már pedig a szén a közgazdasági élet szempontjából epen a legfontosabb közszükségleti cikk, mert a szén a hajtóereje az egész közgazdasági életnek. Ezen nyugszik a gyáripar, a kereskedelem és minden, mert éneikül a fütöerő nélkül egészséges közgazdasági életet elképzelni sem tudunk Ez a munkásréteg tehát megérdemli hogy tényleg a hóna alá nyúljunk és szociális kérdéseit megoldjuk, mert az a bányász — mint beszédem elején rámutattam — ezer vészelj' között dolgozik ott a bányaüregben és a- legegész>églelenebb munkahelyen teljesili kóteleségct. Ennek a munkásrétegnek a legelsosor ban kell hóna alá nyúlnunk és szociális bajait orvosolnunk. Azokat a kapitalista túlkapásokat, amelyekre Peyer t. képviselőtársam rámulatott, és amcíyek a lakáskérdés és a nyugbérkérdés terén mutatkoznak, szintén meg kell oldanunk, mert egészséges álla ótokat a bányavidékeken csak ugy teremtünk ha ezeket a legkirívóbb igazságtalanságokat meg-' szüntetjük. Az en célom is mindig az volt, hog}

7 a kapitalizmus ezen túloajtásait és igazságtalanságait letörjük és megszüntessük. Köztem és a szociáldemokrata párt közölt csak az eszközök tekintetében V;.n különbség, mert amíg ők lalan erőszakosabban igyekeznek ezeket a túlhajlasokat lenyesni és az igazságtalanságokat megszüntetni, addig én a jó kei tesz módjára óvatossággal és elővigyázatossággal kívánom ezeket a kérdéseket kezelni és megoldani. Nagyon jól tudom, hogy a kertésznek a vadhajtásokat bizonyos óvatossággal kell lenyesnie, mert ellenkező esetben megsérti magát a törzset, tönkreteszi a fa életerejét és elpusztítja magát a fát. Épen ilyen óvatosan é» elővigyázattal kell nekünk is lenycsegclnünk az igazságtalan fattyuhajtásokat, vigyázva, hogy a nyeséssel meg ne sértsük és tönkre ne tegyü.c magát a törzset és ezáltal ki ne küszöböljük a nemzet szolgálatából. A rendelet kiadását Metőleg azt kérem a népjóléti minister úrtól, hogy azl minél sürgősebben méltóztassék Kiadni. Ezenkívül még arra az egyre szerelném felhívni a népjóléti minister ur szives figyelmét, hogy móltóztassék megoldást találni arra vonatkozólag, hogy a bányász ne veszítse el nyugdíjjogosultságát abban az esetben, ha saját hibáján kivül hosszabb, ideig kénytelen a bányaszakmát alhagyni és kenyerét esetleg másutt megkeresni, vagyis, ha bizonyos idő eltelte után az a bánj'ász a bányaszakmába újra visszatér, régi ideje ne vess/cn kárba és ne kezdődjék újra elölről nyugdíjévéinek beszámítása. Azt niszem, ha a népjóléti minister ur azon irányelvek szerint fogja kiadni rendeletét, amelyek a lörvén>javaslatban le vannak fektetve, akkor eléri ük azt a szociális megnyugvást, amely mindnyájunk törekvése. A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.] Elnök : Szólásra következik '? Fetrovits György jegyző : Propper Sándor. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! A ket nemzetgyűlés ideje alatt ez a lege.ső törvényjavaslat amellyel szemben nekünk nem kell nagácios álláspontra helyezkedünk. Ez a javaslat tele van jóakarattal és szociális szellemmel, megvan azonban az a hibája, hogy csupán keret, a tartalom még hiányzik bcjőle s csak az alapelvek vannak benne lefektetve. Épen ez a körülmény késztet engem szólásra. Nekem u. i. bizonyos aggodalmaim vannak még pedig azzal összefüggésben, hogy a bizottsági