Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-453
180 A nemzetgyűlés 453. ülése 1925. tárgyalások folyamán kormánypá ti részről disszonáns hangok vegyül ek ennek a javaslatnak tárgyalásába. Félek, hogy a minister ur minden jóakarata ellenére éivényesülni fognak bizonyos kapitalista szempontok, amelyek a javaslat tártai.nát befolyásolhatják. Hiszen valamennyien nagyon jól tudjuk, hogy a kapitalizmus keze igen hosszú és igen messzire elnyúlik Tudjuk, hogy akarata igen szilárd és ha valamit keresztül akar vinni, bizony nem igen ismer tréfát. Tegnap a bizottsági ülésen kormánypárti részről emeltek a törvényjavaslat ellen kifogásokat, sőt annak visszavonását kérték. Azt mondotta az az illető képviselőtársunk, mint a bízottság tagja, hogy félti ettől a törvényjavaslattól, illetőleg ennek következményeitől a& érintett iparok versenyképességét. Azt a kifejezést használta, hogy amennyiben a rendelet a javaslat alapelvei szerint készül el, mélyen belenyúl a gazdasági kérdésekbe es a gazdasági életbe. Az illető képviselő ur azonban nem vette figyelembe azt, hogy viszont a gazdasági élet nemcsak mélyen nyúl bele az életbe, hanem az életgyökerét markolja meg a munkásságnak s különösen a bányamunkásságnak. Az illetö képviselő ur a versenyképességet hozta fel, mint olyant, amety akadálya lehet a rendelet kielégitö megoldásának. Én azonban azt hiszem, hogy a versenyképesség szempontjából felhozott aggodalmakat el lehet oszlatni, még pedig azért, mert azok az országok, amelyek a versenyképesség szempontjából velünk szemben számításba jöhetnek, már régen túl vannak azokon a szociálpolitikai alkotásokon, amelyek terén mi most az első lépést tesszük. Azok az államok már rég viselik azokat a szociális terheket, amelyekkel mi most csak próbálkozunk és amelyeket be akarunk vezetni A széntermelés szempontjából Németország és Csehország jöhetnek tekintetbe. Anglia már messzesége révén sem lehet versenytársa a magyar szénnek. Ezek a szociális terhek terén nem veszedelmesek a verseny szempontjából, mert ezek nemcsak a szociális biztosítás egyes ágait művelik és építették ki meglehetősen nagy állami hozzájárulással, hanem az egész szociálpolitikai komplexumot megoldották, Felemlitetle az igen t. bizottsági tag ur, hogy a külföldi szenek kalóriája sokkal magasabb mint a magyar Ez sajnos igaz. Az azonban nem lehet hátránya a magyar munkásságnak, hogy a mi geológiai alakulásunk másfajta és hogy mi gyengébb kaloriáju szenet kapunk. Ezért nem lehet a munkást büntetni és sújtani. Hiszen a magyar bányamunkás épen olyan veszedelmek között, sőt talán még nagyobb veszedelmek között dolgozik, mint bármelyik más ország bányamnnkássága, mert nálunk nemcsak a szociálpolitikai intéznie nyék nincsenek kiépítve, hanem a balesetvédelem sincs kellőképen megalapozva és a mag} 7 ar bányamunkásság a bányászattal járó természetes veszedelmeken kivül meg olyan veszedelmekkel is szembenáll, amelyeket más országokban már régen leküzdötték. Felhozta az illető bizottsági tag ur azt is, hogy ennek a kérdésnek a bevezetése a vegyes üzemeket fogja különösen sújtani, különösen azokat az üzemeket, amelyek egyszerre, egy telepen vagy egymás mellett foglalkoznak bányászattal és kohászattal, cement- vagy mészégetéssel és egyéb gyártásokkal Ez a vélelem egészen alaptalan és ez a hasonlat egészen sántít, mert ha például veszem a Rimamurányi és Salgótarjáni vas- és bányatelepet, a Rimauaurányi sokkal jobb helyzetben yan mindenféle tekintetben, mint e t yy Budapesten, vagy máshol lévő vasgyár, amelynek nincs szénbányatelepe. Épen ellenkezőleg igaz a tétel, mert az a vasmű, amelynek saját bányászata van, első kézből évi október hó 23-án, pénteken. olcsóbban kapja a szenet, tehát nem terhelik azok a költségek, díjak és egyéb terhek, amelyek azt az egyszerű üzemet terhelik, amely csupán vasgyár fással, olvasztással és hasonlókkal foglalkozik, Meg kelt tehát állapítani, hogy a kormánypárti bizottsági tagtársam részére felhozott kifogásoknak nincs több alapjuk, mint amennyi volt azoknak az ellenvetéseknek, amelyekkel eddig kapitalista részről a szociális kísérleteknél és a szociális intézmények létrehozásánál találkoztunk. Az én aggodalmaim ott látszanak jogosnak, hogy tegnapról mára, a bizottsági tárgyalástól a plenum tárgyalásáig már báliunk bizonyos aggodalmas hangokat a minister ur részéről. A nép jóléti minister ur tegnap egészen a t orvén yj a vaslat alapján állott. A törvényjavaslat jó és indokolásának alapjai megfelelőek. Ha a rendelet ezen az alapon jön létre, akkor ez a törvény, ez az intézkedés megfelelő lesz. Ma azonban már azt halljuk a népjóléti minister úrtól, hogy igyekezni fog a terheket olyképen megállapítani, hogy azok a teherbiró képességet kölcsönösen ne lépjék túl. A másik kijelentése az volt a minister urnák, hogy ig3 r ekezni fog a bizon3 r os oldalról megnyilatkozó nyugtalanságot eloszlatni. Szociálpolitikai alkotásoknál a teher harmadrendű kérdés. Az elsőrendű kérdés maga a cél, a munkaerő megóvása, a munkaerő konzerválása, a dolgozók biztosítása bizonyos körülmények esetére. Itt nem jöhet számba az, hogy birják-e, és miképen a terheket. A szociálpolitika alapelmélete ezt a kérdést kizárja. Itt csak az jöhet tekintetbe, hogy a szociálpolitikai alkotás megfelelő legyen, jó legyen, szolgálja a célját, a munkaerőt megóvja, konzerválja és a munkaerő tulajdonosát biztosítsa bizonyos veszedelmek esetére. Az aggodalom, a nyugtalanság a túlsó oldalról nyilvánult meg és én nem látom be, miért volna itt nyugtalanságra ok. Miért kell nyugtalankodni amiatt, hogy a bányamunkás megrokkanása esetén, vagy 20—30 esztendei szolgálat után, a munka legnehezebbjének elvégzése után egy darab kenyeret kap és megkapja léte biztosításának minimális feltételeit, nem kegy, hanem jog alapján. Nyugtalanságra itt semmi ok nincs. A szociálpolitikai alkotások terén el kell indulni a cél felé és még sokkal nagyobb lépéseket kell megtenni, mint ez az első lépes. Ma ebben a pillanatban, miután gazdasági válságban élünk és feles munkaerő van, ez talán nem látszik igazoltnak, vagy talán nem értik ugy meg, azonban ez nem lehet állandó állapot. Végtére is oly helyzetbe kell kerülnünk, hogy minden munkaerőt foglalkoztatni tudjunk és amidőn majd a népek . nagy gazdasági versenyében nekünk is részt kell vennünk és többtermeléssel kell majd érvényesülnünk, a munkaerőnkre szükség lesz és nagyon félő, hogy későn fogunk rájönni arra, hogy a munkaerővel a gazdasági válság idején pazarló módon bántunk el. Ma pazarolnak a munkaerővel. A munkaerők javarésze kivándorolt, a másik része nyomorog. Tanult munkások, elsőrendű munkások, akik világviszonylatban is derekasan megállják helyüket, más alantas munkára vállalkoznak, csomagot hordanak, apró kis bódékat ütnek fel utcasarkokon, tengődnek és elvonódnak a termelő munkától. Amikor majd mégindul a termelés, a munka, mert meg kell indulnia, különben minden összeomlik és minden elvész, rá fogunk jönni arra, hogy a munkaerőt a gazdasági válság idején szociál politikai gondoskodás hiányában eltékozoltuk és elpazaroltuk. Ezen a téren nem lehet aggálya, aggodalma senkinek, mindenkinek örömmel kell üdvözölnie azt, hogy a munkások az ő jól végzett munkájuk után akkor, amikor kiesik kezükből a szerszám és már nem tudnak töbhé dolgozni, hozzájutnak a társadalom részéről ahhoz a kevéshez,
