Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

10 A nemzetgyűlés 447. ülése 1925 vebb tagja Peidl képviselőtársunk. Azt hiszem, még az ellensége sem mondhatja rá, hogy ő agressziv, demagóg és személyeskedő ember. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.} Másodszor pedig meggyőződhetett a ministerelnök ur a mai pártközi értekezleten arról is, hogy az ellenzék az ő parlamentáris és az ország ércekében álló ellenőrző hivatását a legobjektivebben kívánja teljesíteni. A legkomolyabb közgazdasági és szociális kérdéseket tárgyaltuk ma a pártközi értekezleten, a legobjektivebb parlamenti vitának, a legobjektivebb parlamenti életnek szándékával jött és vonult be az ellenzék ma hosszú szünet után a magyar parlamentbe (Erödi-Harrach Tihamér: Ez a kötelessége is I) Tudjuk mi, hogy mi a kötelességünk. (Rothenstein Mór: Ne oktasson minket! — Zaj.) Peidl Gyula képviselőtársam a legobjektivebb beszédet mondotta, amilyet csak parlamentben elmondani lehet és a ministerelnök ur mégis jónak látta demagógiával vádolni meg Peidl képviselőtársamat. {Zaj.} Bennünket, t. Nemzetgyűlés, ellenzéki hivatásunk teljesítésében — amely az ország érdekében épen olyan becses és fontos, mint a kormánypárt és a kormány szerepe — az ilyen agressziv támadások a ministerelnök ur részéről nem lógnak megakasztani ; de igyekszünk arra is. hogy ki se zökkentsen-k a parlame. táris tárgyalási hangból. Kérjük azonban a ministerelnök urat, hogy szintén igyekezzék feltételezni rólunk azt az abszolút jóhiszemű ellenzéki polit kát, amelyet mi e nagy és fon.os kérdések tárgyalásánál, — amikor az ország a legnagyobb nyomorban van, amikor az ország szociális katasztrófa elolt áll (Ugy van ! Ugy van ! bal felől.) — követünk, s amelyet az ország tőlünk elvár. (Kiss Menyhért; Tömeggyilkosságok vannak. — Zaj.) Magyarország a mohácsi vész utáni állapotban van. Nemcsak felosztva vagyunk mint a mohácsi vész után, de a magyar nép nyomora is olyan, mint volt a mohácsi vész után. (Malasits Géza: Deákkor nem volt ennyi fegyház, rendőr és csendőr !) A nemzetgyűlési ellenzéknek tehát az a szerepe, hogy rámutat a nyomorra, hogy keresi és követeli, hogy a kormány részéről megtalálják a nyomorból való kivezető utakat, ez nem demagógia, hanem jóhiszemű és becsületes kötelességteljesítés. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) A proletárságnak, a proletárság nyomorának háromszoros csokra van ebben a szerencsétlen országban : egy teljesen elhibázott pénzügyileg alá nem támasztott és az őszinteség hiányában is leledző földreform után és annak ellenére is a falusi népességnek fele nincstelen ember. (Szeder Ferenc: Csak porhintés az egész!) Az agrárproletariátus mellé jött a szellemi proletariátusnak hasonlókép veszedelmes, szinte kétségbeejtő tömege. A megszállott területekről ideözönlött, s a kormány helytelen pénzügyi és közgazdasági politikája folytán a magánvállalatoktól és pénzintézetektől megélhetéséből kiszorított szellemi munkásoknak 90°/

0-a vagyontalan ember. A harmadik pedig a munkátlan ipari proletariátus, amelynek munkanélküliségét ugyancsak a kormány öt esztendős hibás pénzügyi és közgazdasági politikája idézte elő. Nem akarok beleszólani Peidl képviselőtársam és a ministerelnök ur vitájába, abba, hogy szaporodolt-e ezerrel vagy kétezerrel a munkanélküliek száma. Lehet, hogy talán az arányszám javult, de ennek nem az az oka, hogy a munkaalkalom megszaporodott Magyarországon, hanem az, hogy szakmunkásaink java kivándorolt Magyarországból. [Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzeti újjáépítés, a nemzeti fellendülés, a nemzeti talpraállás munkás hadseregének java itthagyta ezt a szerencsétlenül kormányzott országot. Ha az ember külföldön jár, mindenütt munkátlan magyar em:

. évi október hó 14-én, szerdán. bérrel találkozik. Nincsen Európának és a világnak olyan nagy városa, ahová ezt a szerencsétlen nemzetet szét ne szórták volna, nemcsak a történelmi katasztrófák, amelyek ránkzudultak, hanem a rossz pénzügyi, közgazdasági és antiszociális kormányzásnak hatásai. Sajnálattal látjuk most hosszú szünet után, a mai katasztrofális helyzelben is azt, hogy nélkülöznünk kell a kormány működésében a nagy közgazdasági koncepciót és magas átnézetü szociális politikát és azt, hogy a kormány a parlament működését is ebben az irányban vezetné. Amikor az ellenzék a szociális érzéknek erre a teljes hiányára rámutatott, akkor nem demagóg politikát követ. A világon minden kérdést lehet tárgyalni ; lehet demagóg szempontból kihasználni az ország meglévő nyomorát es lehet becsületes jószándékkal, a gyógyítás jószándékával feltárni a helyzetet. Az ellenzéknek ez kötelessége is, hiszen minket azért küldött ide kerületeink választóközönsége, hogy e kötelességünket teljesítsük, s ezzel a programmal választottak is meg bennünket. Mi tehát választóinkhoz, programmunkhoz és nemzetünkhöz lennénk hűl lenek akkor, ha e kötelességünket nem teljesitenők. Mindazokat a kérdéseket, — amilyenek a munkanélküliség, az elhibázott pénzügyi politika, a közgazdasági nyomorúság, a drágaság — amelyek itt felvettetnek, egy napirendi vitában elintézni nem lehet. Azért tartja szükségesnek a nemzetgyűlés azt, hogy ezek a kérdések minél gyorsabban napirendre tűzessenek. A koncepció hiányát látjuk. A kormány nem tud megbirkózni a nagy szociális és közgazdasági problémákkal. Koncedálom, hogy különösen némelyik resszortministerben megvan a hajlandóság a foltozásra. Hogy ugy mondjam, jellemzi az egész kormányt az, hogy a lakáskérdés tekintetében megtettek az első lépést, hogy kimeszelési hiteleket, tatarozási hiteleket nyújtottak a házakra. Meszelgetnek, pepecselnek, foltozgatnak, de a nagy stílust, a nagy koncepciót, a sir szélén álló nemzet megmentésére alkalmas nagy akarást és nagy célkitűzést nem látom a kormányzatban, a kormánynak abban a szegényes munkaprogrammjában, amelyet a parlamentnek hosszú felesleges szünetelése után a Ház elé terjesztett. Mindezek alapján hozzájárulok Peidl t. képviselőtársam indítványához és kérem annak elfogadását. (Helyeslés a bal- és szélsobaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Periaki György jegyző : Renczes János ! Renczes János: T. Nemzetgyűlés! [Halljuk! a jobboldalon.) Egy hónappal ezelőtt, amidőn értesül tünk a vidéken arról, hogy az ellenzéki blokk össze akarja hivatni a nemzetgyűlést a drágasági kérdésben, én épen kerületemben jártam, több nagyobb községben és a szomszédos kerületből hallottam ennek a szándéknak ellenhangját. És pedig olyaténképen, hogy azt mondták : Micsoda gyerekség és micsoda nevetség ez — pedig nem is épen a kisgazdáktól, amint rólunk beszéli a t. ellenzék, különösen a szociáldemokraták (Ellenmondások a balés szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: A kisgazdákról nein beszéltünk !) hanem az ipari munkásoktól hallottam ezt — a drágaságot nem lehet azokkal az ankétezésekkel vagy a nemzetgyűlés összehívásával vagy nem tudom még több ilyennel megszűntein'. (Rupert Rezső': Más az ankét és más a nemzetgyűlés ! — Ugy van a szélsőbaloldalon. — Huszár Dezső: Ugy van, az ankéteken lehet valamit csinálni ! — Zaj.) Hiszen — azt mondták — nézzük a vidéket, mi az oka annak, hogy terményeinket nem tudjuk értékesíteni? Nekünk, gazdáknak kellene a vidéken valamit csinálni (Zaj és mozgás a balés szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: A kormány rossz politikája !) Mi az oka annak, hogy a krumplit és a kukoricát nem lehet értékesíteni?