Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-447

A nemzetgyűlés 447. iüése 1925. évi október ho 14-én, szerdán. 11 De ez nem ezen alapszik és nem azon. A kereskedelmi egyességektől és ilyen dolgoktól függ. Hogy lehet igy a drágaságot és a többit megszűntetni? (Rupert Rezső: à hatalom az önök kezében van, nem a mi kezünkben! — Zaj a jobboldalon.) Attól mentse Isten ezt a szerencsétlen országot, hogy az önökében legyen ! (Rupert Rezső : Maga valamikor még másként beszélt és nagyon dicsőített, amig egy pártban voltunk és nem lett árulóvá ! — Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget — Rupert Rezső: Programmjukat árulták el! — Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Szeder Ferenc : Azok az árulók,- akik programmjukat cserbenhagylak! — Szijj Bálint: Akkor miért volt itt és miért került oda? Az az áruló, aki innen elment ! — Rupert Rezső : Azért mentem el onnan, mert elárulták a programmot ! — Folytonos nagy zaj a jobb és a baloldalon. — Patacsi Dénes : Bolonditani a népet!) És miért kerülte körül az összes pártokat? Nem az a helyes, amit Peidl t. képviselőtársam mond, hogy ilyen meg olyan a munkanélküliség a mezőgazdaságban. Igenis, a földmives nép között nincsenek százezrek munka nélkül, mert a vidéken rendesen megkezdődött a közmunka. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. — Rupert Rezső : Maguk saját maguknak csinálták meg a földreformot!) A mi vidékünkön nincs tiz munkanélküli sem, mert aki csak dolgozni akar, mindenki megkapja a munkát. Ezt én mondom, t. Szeder barátom. (Zaj a szélsőbaloldaton.} Minthogy semmi körülmények között nem látom alkalmasnak, hogy az elnök napirendi indítványát elvessük és Peidl Gyula képviselőtársamét fogadjuk el, ennélfogva nem járulok hozzá ehhez, hanem igenis kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy térjünk át már egyszer a komoly munkára s ezért az elnök ur indítványát fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Eupert Rezső: A szanálást is igy szavazták meg!) Elnök: A házszabályok értelmében a napirendhez több szónoknak nem lévén szólási joga. a vitát bezárom. Tekintettel arra, hogy a házszabályok 196. §-ának 2. bekezdése értelmében napirendre tűzni csak olyan indítványt lehet, amely házszabályszerüen elő van készítve, Peidi Gyula képviselő ur indítványának pedig sem első, sem második pontja házszabályszerüen előkészítve nincs, tehut ezekre a kérdést lel sem teszem. Minthogy igy az elnöki napirendi indítvánnyal szemben nem teletett elieninditvány, felteszem a kérdést, méltóztatik e az elnöki napirendi indítványt elfogadni, igen-e vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani (Megtörténik.) Többség ! A többség elfogadta az elnöki napirendi indítványt. Most áttérünk, az interpellációkra Kérem a jegyző urat, hogy Györki Imre képviselő urnák az igazságügyminister úrhoz intézett interpellációjának szövegét felolvasni szíveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa): »Hajlandó-e az igazságüg3

r

minister ur a budapesti kir. ügyészséget utasítani arra, hogy a Beniczky Ödön ellen folyamatban tett büntető ügyben a vádiratot soronkivül készítse el és hajlandó-e odahatni,, hogy a Beniczky-ügyben a főtárgyalás mielőbb kitüzessék ?« Elnök: Györki Imre képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Nemzetgyűlés ! Magából az interpelláció szövegéből első pillantásra az látszik, mintha ez az interpellációm ezalatt az elmúlt öt hónap alatt, i mely benyújtása óta eltelt, elévült volna és hatályát vesztette volna. Tény az, hogy amit kértem •«- a vádirat benyújtása és á főtárgyalás megtartása — bizonyos mértékben megtörtént. Megtörtént, de nem akként, amint én elgondoltam és amint, azt hiszem, ebben az elgondolásban velem együtt volt a nemzetgyűlés többsége, sőt az egész ország közvéleménye. Amikor mi sürgettük a vádirat benyújtását és a főtárgyalás kitűzését, szentül abban a meggyőződésben voltunk, hogy ilyen nagy horderejű kérdésben, amidőn az ideiglenes államfő ellen meglehetősen súlyos vádakat tartalmaznak a tanúvallomások, az ennek alapján megindult kormányzósértési pert nem fogja az ügyészség javaslata alapján a törvényszék zárt tárgyalásban lefolytatni, hanem épen ellenkezően az igazságügyminister ur utasítására az ügyészség hozzá fog járulni, lehetőséget fog adni arra, hogy ez a kérdés a legnagyobb nyilvánosság előtt tárgyaltassék le, hogy az ország becsülete ezen a tárgyaláson tisztázfassék. (Úgy van ! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez a körülmény, valamint az a körülmény, hogy a lefolyt öt hónap alatt, mióta Beniczky tanúvallomása elhangzott és újra megindult a nyomozati eljárás Somogyi és Bacsó meggyilkolása ügyében, arra a megállapításra kell hogy juttasson minket, hogy az események teljes egészeben igazoltak minket, akik május végén és június első napjaiban hangsúlyoztuk, hogy ez a kérdés nem alkalmas birói megítélésre, hogy ebben a kérdésben parlamenti vizsgálóbizottságot kell kiküldeni, hogy ez a bizottság avatkozzék bele a dolgokba, mert ennek módjában van minden mellékes tekintet nélkül és a felsőbbségre való külön figyelem nélkül a kérdést kivizsgálni. Nem ez történt. A parlamenti vizsgálóbizottság kiküldésére vonatkozó javaslatunkkal legmerevebben szembeszalit a kormányzat és bár többször tettünk erre vonatkozóan javaslatot, azt mindenkor leszavazták. De az események azonban azokkal az urakkal szemben is nekünk adtak igazat, akikre Beniczky abban a tanúvallomásban hivatkozik és akik magánjellegű beszélgetésekben nem egyszer hangsúlyozták azt, hogy a parlamentben nem tartják szükségesnek, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzanak, ellenben a bíróság előtt meg fogják tenni vallomásukat és ott a tiszta igazságot fogják előtárni. (Peidl Gyuía: Tehát nem idézik meg őket!) Megmondtuk akkor is az illetőknek, akik érdekeltek és akikre Beniczky vallomásában, mint tanukra történt hivatkozás, hogy nem fog elérkezni &i az idő, amidőn őket tanúként megidézik, ismerve a kormányzat álláspontját hasonló politikai perekben és ismerve a hátterét ennek az ügynek, amely ügyben öt év óta semmiféle érdemleges lépést nem tudtak tenni, hogy a magyar kormányzat, a magyar igaz ságszolgáltatás nem fog lehetőséget és módot nyújtani az^ illetőknek arra, hogy tanúvallomásukat a bíróság előtt megteg3

r

ék. Ex ért történt az, hogv Beniczky Ödön tanukat hívott fel arra, hogy azok a kijelentések melyek az ő tanúvallomásában foglaltatnak, megfelelnek a tényeknek. Ezek a tanuk azonban mindeddig hallgatásba burkolództak, nem tettek vallomást maguk mellett és Beniczky mellett, egyedül Pallavicini képviselőtársunk volt az, aki az indemnitási vita során elmondott beszédében azt a kijelentést tette, hogy a ministerelnök urat elhagyta emlékezőtehetsége akkor, amikor rosszul adia vissza azt a beszélgetést, amelyre Beniczky tanúvallomásában hivatkozott. De még egy más kérdés is aktuálissá teszi, hogv ezt az ügyet itt újból szóvátegyem s ez : a nyilvá nosság kizárásának kérdése. Emlékezünk arra, hog}' nemzetgyűlés egyik legutolsó ülésén, amelyen a tanúvallomás nyilvánosságra hozatala került szóba, a honvédelmi minister ur felállt itt a nemzetgyűlésen és azt a kijelentést tette, hogy az egész nyomozati eljárást a nyilvánosság ellenőrzése alá kívánja bocsátani, (Ucy van! a szélsőbaloldalon.) mert ezzel akar súlyt adni a nyomozati és vizsgálati eljárás lefolytatásának, és ezzel akarja demonslrálni, hogy ebben az ügyben a kormányzat-