Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-453
A -nemzetgyűlés 453. illése 7925. évi október hó 23-án, pénteken. 171 dem, kiván-e még valaki szólni ? Kiss Menyhért képviselő ur kivan szólni. Kiss Menyhért : Igen t. Nemzetgyűlés ! Én ebben a törvényjavaslatban egy erős kontroverziát látok. Tudniillik a szanálási törvénnyel kapcsolatban az egyes ministeriumok igyekeztek a berendelt szakérőket előbbi pozicióikra kihelyezni, így az én ministeriumom : a kultuszministerium is mindent megtett, hogy a berendelt szakerőket, tanárokat, igazgatókat, tanfelügyelőket, tankerületi főigazgatókat kiemelje a ministeriumból és a külső hatóságoknál helyezze el. Ezt a kultuszminister ur egyrészt azzal indokolta meg, hogy egyszerűsíteni akarja az igazgatást, másrészt azzal, hogy minden hivatali szakerőt abba a hatáskörbe akar beállítani, amelyre elsősorban képesitve vas; Most nem tudom megérteni, hogy ez a két ministerium, a kultuszministerium és az igazságügy ministerium hogyan kerül egymással ellentétbe, mert tulajdonképen az egész kormányzatot egy közös princípiumnak kellene vezetnie, akár kultuszministeriumról, akár igazságügyministeriumról, akár honvédelmi ministeriumról van szó. Bizonyos aggodalommal nézem ezt a törvényjavaslatot abból a szempontból is, mert Magyarországon különösen a birói funkciót mi rendkívül tiszteljük és külön felfogással, külön szemüveggel nézve, mintegy emelvényre állítva szeretnők látni a bíróságot, amelyet szeretnénk minden politikától megóvni és szilárddá tenni. Én gyakorlatból nem ismerem az igazságügyministerium tisztikarát és annak beosztását, de valahogyan mégis ugy tartom, hogy miután a ministerium maga közigazgat, tehát a ministeriumnak funkciója egészen más, mint pl. a biró funkciója, aki Ítélkezik. S ha szüksége is van a ministeriumnak arra, hogy bírákat állítson be a ministerium keretébe, hogy azoknak birói szaktudását bizonyos tekintetben felhasználja saját maga részére, mégis ezt állandóvá tenni akkor, amikor a szanálási törvém^ értelmében más ministeriumokból kirendelik a szakembereket, nem tartom helyesnek és jónak. A minister ur mindenesetre majd maga ad felvilágosítást arra vonatkozólag, hogy ez miért történik, és hogy ez a kontroverz felfogás miért van meg az igazságügyministeriumban akkor, amikor ezzel az eljárással homlokegyenest ellenkező eljárást követett a kultuszminister ur. Különösen hangsúlyozni kívánom, hogy épen azért, mert bírói emberekről, azoknak beosztásáról van szó, a birói kart mindenféle feltevéstől megóvni óhajtanok és azt szeretnők, hogy a közfelfogásban a birói kar, a biró maga, — akár a ministeriumban, akár más helyen teljesít szolgálatot, — a legnagyobb tisztelettel említtessék meg. Más ministeri uniókban a berendelés mindig kitüntetés és előléptetés ; akit az egyes ministeriumokba berendelnek, az rendszerint tudja azt, hogy ő különleges módon és különleges körülmények között halad előre, mert hiszen annak, aki akármelyik ministeriumba beosztást nyer egy külső hatóságból, ettől a pillanattól kezdődik meg tulajdonképen a tisztviselői karrierje. Most már nem tudom, hogy az igen t. minister ur ezt a szempontot kívánja-« érvényesíteni e törvényjavaslat keretén belül és nem tudom, hogy a biráknak és az ügy eszeknek a ministeriumba nagyobb számban való berendelése milyen szempontból történik. Azt egészen határozottan tudom, hogy az a tisztviselői kar, amely például ma benn dolgozik az igazságügyministeriumban, már igvekszik a maga jogait elbarrikádirozni és akadályokat állitani föl azért, hogy minél kevesebben jöjjenek be, mert hiszen az a veszedelem fenvegeti őket, hogy ezek az urak átminősíttetik magukat. Ha azonban olyan kijelentést hallanék a minister ur részéről, hogy ő a birói függetlenség teljes megóvására fog törekedni, és hogy a berendelések nem politikai megjutalmazások szempontjából történnek, hanem kizárólag más szempontokat szolgálnak (Erdélyi Aladár : Ej, ej !), ebben a tekintetben meg tudnék nyugodni. Én Erdélyi képviselőtársammal szemben gj^akorlatból, saját tapasztalatomból és más képviselőtársaim tapasztalata folytán tudom, hogy a berendelések a múltban is mindig politikai szempontok szerint történtek, s a jelenben és a jövőben is politikai szempontok szerint történnek és én ezeknek a politikai szempontoknak érvényesítését károsnak tartanám épen a birói intézményre nézve. (Erdélyi Aladár : Hála Istennek, ezt soha sem tapasztaltuk a bírákkal szemben, sem a múltban, sem a jelenben ! — Ugy van ! jobbfelől.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Más képviselő uraknak lehet más felfogásuk, (F. Szabó Géza : Van is, egészen más !) az igazság azonban az, hogy a berendelések mindig politikai érdemek jutalmazására eszközöltetnek. (Ellenmondások jobbfelől.) Lehet, hogy vannak kivételek, de általában a berendelések ilyen szempontok szerint történnek. (Ellenmondások jobbfelől.) Természetesen vannak, akik ezt nem akarják belátni és beismerni ; akik azonban az igazságot meg akarják mondani, feltétlenül ezen az állásponton vannak. (Erdélyi Aladár : Nagy keresztényi erény az igazság !) Nem akarok most kellemetlen húrokat pengetni, bár megtehetném azt és olyan példákat mondhatnék, amelyeket iti elmondani nem volna kellemes. (F. Szabó Géza: Ez tapintatlanság volna !) Én pl. a politikai pereket egyáltalában az esküdtbíróság elé kívánnám vinni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a politikai perek tárgyalása a birói tekintélyt lejáratja, ettől pedig a magyar bíróságot szeretném megóvni. (Pikier Emil : Egész Európában igy van !) Nincsen egyetlen egy nemzetnek sem olyan intézménye, institúciója, — sem Magyarországban, sem Franciaországban — amely a politikai áramlások szelét és erejét meg ne érezné? Ne méltóztassék nekem azt imputálni, mintha azt a meggyőződést elfogadnám, hogy e tekintetben egy institúció lehet Magyarországon kivétel a világ összes institúcióival szemben ; én az ilyen meggyőződést soha sem fogom magamévá tenni. Ezeket kívántam elmondani. Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pestliy Pál igazságügyminister : T. Nemzetgj r ülés ! Kiss Menyhért képviselő ur aggályaira legyen szabad a következőkben megadnom a választ. A biráknak az igazságügyministeriumba való berendelése azt a célt szolgálja, hogy a központot összekösse a való, az eleven élettel. Az igazságügyministerium központi tisztviselői karát magát az igazságügyministerium neveli, onnan nő kicsiből naggyá, az eleven élettel nem érintkezik, annak a feladatait, annak a szükségleteit birói szempontból nem ismeri. Ennek a hiánynak kiküszöbölése, pótlása végett iktattatott be ez a berendelés! intézmény. Arra vonatkozólag hogy ez az intézmény milyen eredményre vezetett, azt hiszem, hogy aki a magyar jogfejlődéssel, a magyar jogfejlődési törvényalkotással tisztába van, vagy azt egy kicsit is ismeri, az tudja, hogy ezeknek a berendelt biráknak milyen érdemük van abban a tekintetben, hogy ez a jogfejlődés a gyakorlati élet szükségle teinek megfelelően történt. (Ugy van ! jobbfelől.) Aggályai vannak a t. képviselő urnák atekintetben, hogy vájjon ez nem történik-e politikai érdemek jutalmazása céljából. Elsősorban bátor vagyok rámutatni arra a nagy eredményre, amely előállott ezeknek a berendezéseknek következteben, és ebből visszafelé következtetve meg kell állapitanom azt, hogy nem politikai cselekmények
