Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-453
172 14 nemzetgyűlés 453, ülése 1925, jutalmazására rendeltettek be az illetők, hanem a való szükség kielégítésére. (Ugy van! jobbfelől.) Azonban a törvények gondoskodnak arról is, hogy ez a berendelés a bíró függetlenségét ne érinthesse. Rá akarok mutálni arra, hogy a biró az igazságügyministeri umba, ép ugy, mint akár máshová csak a saját akaratából rendelhelö be. Ez törvényileg biztosítva van, de törvényileg biztosítva van az is, hogyha bármely percben egy berendelt biró jelentkezik nálam és kijelenti, hogy ki kivan menni, abban a percben köteles vagyok kirendelni az illetőt, mert ha nem teszem, birói függetlenségét sértem. Hogy odabenn a biró függetlensége megóvatik és megőriztetik, ennek bizonyítására csak az előadó ur beszédére és a beszédében előadott azokra a hatásköri megállapításokra hivatkozom, ametyek a bírák tekintetében fennállanak. Hogy más mi« nisteriumok miként kezelik ezt a kérdést és milyen felfogással, arról természetesen én nem felelek, arról azonban igenis felelek, hogy ez az intézmény ugy mint eddig, ezután is politikamentesen, tisztán a közérdeket és a közcélokat szolgáló módon fog igénybevétetni. Kérem tehát, méltóztassék a a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben is változatlanul elfogadni. (Élénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon és a középen./ Elnök : Kiván-e még valaki szólani 1 (Nem !) Senki szólni nem kívánván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a királyi bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyministeriumban való ideiglenes alkalmaztatásáról szóló 1899 XLVIII. te. hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !} Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1. és 2. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben is elfogadtatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni Napirend szerint következik a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben foglalkozó munkásoknak és altiszteknek, valamint ezek családtagjainak nyugbérbiztositásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Barla-Szabó József előadó : T. Nemzetgyűlés ! A négy és egynegyed évig tartő világháború után a gazdasági viszonyok olyan hátrányos eltolódást mutattak és mutatnak még a mai időkben is, amely minden téren a megélhetésnek legnagyobbfoku nehézségeit állította elénk. Ezek a nehézségek igen nagy mértékben sújtják a társadalom majd minden rétegéi, de elsősorban azokat az embereket, akik mint alkalmazottak mások szolgálaiában állanak. Még ezek között az alkalmazottak között is kivételeket kell tenni, mert épen a gazdasági viszonyoknak visszafejlődő eltolódása folytán b zonyos irányú üzemek nem találták meg azt a helyes irányt, amelybe belekapcsolódva, a háború befejeztével gazdasági érvényesülésüket jól biztosithalnák. E hátrányok következményeit és hibáit azután azok is megérzik, akik ezen nagyüzemek szolgálatában állanak. Ha valaha fennállott az indoka és szüksége annak, hogy a gazdasági viszonyok folytán szenvedő társadalmi rétegeknek szociális jobbléiét, megélhetési viszonyait javítani iparkodjunk, akkor ez a kötelesség elsősorban azokkal szemben hárul reánk, akiket a gazdasági viszonyok és a gazdasági viszonyokkal összefüggőleg a "pénzügyi évi október hó 23-án, pénteken. romlás körülményei elsősorban és szegénységüknél fogva a legérzékenyebben, a legjobban" sújtottak. Ezek közé tartoznak a bányatörvény alá eső üzemeknek és a vele kapcsolatos ipari üzemeknek munkás és altiszti alkalmazottai s ezek családtagjai. Már a háború előtti viszonyok között is az alkalmazottak és közöttük elsősorban a munkások javára a törvényhozás iparkodott szociális intézkedéseket hozni. Ebből kifolyólag fejlődött ki a betegség esetére való segélyezés, később pedig a baleset esetére való biztosítás eljárása, amely törvényben állapittatott meg. Ep ugy egyes, elsősorban pedig állami bányaüzemekben már a régebbi időben biztosíttatott ä munkások részére a nyugbérellátás is. Ebből kifolyólag csakhamar a bányatörvény alá eső összes üzemek munkásságára, altisztjeire és ezek családtagjaira nézve biztosíttatott a nyugbérellátás. Ez a nyugbérellátás azonban eddigi formájában, amely az egj^es társpénztárak külön külön álló keretében állapittatott meg, nem felelt meg jól a szociális követelményeknek; nem felelt meg pedig, mert ezek a társpénztárak tagjaiknak sokszor csekélyebb létszáma miatt nem tudtak megfelelően bőséges szolgáltatást nyújtani. Sőt épen a miatt, hogy ezek a társpénztárak önállólag külön-külön látták el keretükön belül egymástól függetlenül és önállóan a nyugbérbiztositás kérdését, a nehéz gazdasági viszonyok között szám -, talán hátrány és kellemetlenség származott a biztosított kra nézve Hogy csak egy példát hozzak elő, például mindegyik társpénztár más alapelvek szerint dolgozott; aztán az egyik üzem szolgálatából való kilépéskor és a másik üzembe való átlépés esetén a biztosított tagokat jogaik elvesztése, igy anyagi károsodás érte. Ezenkívül arra is kell hivatkoznom, hogy a pénzérték lecsökkenésével az egyes társpénztárak keretén belül a biztosítottakra nézve igen eltérő, de mindig hátrányos következmények származtak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.J Mindezekből származik az, hogy előttünk áll a parancsoló kötelesség, hogy ezt az ügyet országosan és egységesen rendezzük és egyúttal elénk áll parancsolólag a kötelesség is, Rogy ezt egy olyan intézmén3 7 keretében szervezzük meg, amely egyrészt a maga kipróbált szerveivel, másrészt kipróbált szociális eljárásai utján a hasznos tapasztalatok felhasználásával érvényesítse az érdekelt bányamunkásság, altisztek és e-zek családtagjai javára a nyugbérbiztositás áldásos következményeit. Véleményem szerint is helyesebb lett volna, ha már ma egy végleges érdemi törvényjavaslattal jöhetett volna a magyar királyi népjóléti és munkaügyi rainísterium, azonban az is nagy lépés a mai nehéz és ki nem forrott viszonyok es körülmények közt, hogy a jelen törvényjavaslatot, amely egy kerettörvény javaslatának tormájában áll előttünk, tárgyalhatja a nemzetgyűlés. Teljes elismeréssel kell lennünk a népjóléti minister ur iránt, hogy a kérdést idehozta es ezáltal módot adott arra, hogy ez az ügy sürgősen rendezhetővé váljék. Amikor a törvényjavaslat az Országos Munkásbiztositó Pénztárra bízza e kérdésnek gyakorlati megoldását, (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) ez annyival inkább okszerű, mert ez a meglevő intézmény a különböző hasonlóan szociális biztosítási ágak vezetésével, irányításával és müvelésével bevált ezen a. téren. Ez "biztosíték nekünk arra nézve, hogy ez a gyakorlatban jól bevált intézmény a maga leszűrt tapasztalatait eredményesen érvényesítheti a jelen nyugbér-biztosítási ágnál is. Ennek a törvényjavaslatnak 1. §-ában ez a gondolatmenet van kiíejezve. A 2. § biztosítja a munkásbiztositási biróságról szóló 1921 : XXXI. te. alapján a birói jogvédelmet a nyugbérbiztositás