Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-447
A nemzetgyűlés 447. ülése 1925. évi október hó 14-én, szerdán. 9 a mezőgazdasági munkásoknak tudott kellő alkalmaztatáshoz jutni, a mezőgazdaságban a munkanélküliség úgyszólván csekély, jelentéktelen, (Graeffl Jenő: Semmi!) és hogy tekintettel arra a beruházási programmra is, amelyet a komrány bejelentett (Propper Sándor: Egv mellénj^gombot sem látott senki sem belőle !) es amelynek keresztülvitele folyamatban van, a mezőgazdasági munkanélküliség teljesen jelentéktelen tényező. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! (Farkas István : Hol van a munka ?) Gr. Bethlen István ministerelnök : Arra kérem tehát a t. képviselő urat, ne nagyítsuk, ne túlozzuk a kérdéseket, (Propper Sándor: Ne is fokozzuk le !) hiszen ezzel sem az egyik, sem a másik kérdésen nem segitettünk. Túlzással csak annak tesszük ki magunkat, hogy azután a helyes megvilágítás, a helyes adatok birtokában fordított irányban esetleg lekicsinyeljük a kérdést. Én azt tartom, dolgozzunk a heíyes adatokkal, a helyes mértékkel és tegyük meg mindnyájan egyformán (Propper Sándor : Tessék példát mutatni erre !) a kötelességünket az adózás terén is, hogy ebben az országban a megoldásra váró nagy problémák rendre és fokozatosan — egyik napról a másikra ez nem lehetséges — lekerüljenek a napirendről, mert akkor lesz ez az ország újból egészséges, ha ezekről a kérdésekről nem lesz többé szó. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) Ami a t. képviselő urnák azt a javaslatát illeti, hogy a bányaüzemekkel kapcsolatos szociális törvényt napirendre vétessük én a magam részéről ahhoz hozzájárulok, de nem épen a következő ülésre, hanem valamelyik legközelebbi ülésre hagyjuk ezt napirendre tűzni. (Helgeslés jobbfelől. — Peidl Gyula: Személyes kérdésben kérek szót!) Elnök: Tessék! Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Ha a ministerelnök ur azt a kijelentést teszi, hogy a szakszervezeti taglétszámhoz viszoiwitva a munkanélküliek aránya azért ilyen magas, mert a munkanélküliek, vagy" a munkanélküliséggel fenyegetettek lépnek be a szakszeévezetekbe, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Elsősorban.) akkor én felmentve érzem magamat az alól, hogy a ministerelnök ur által nekem imputait demagógia ellen védekezzem. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon — Kabők Lajos : Ennél nagyobb demagógiát senki sem mondhat !) Ami pedig azt illeti, hogy a mezőgazdasági munkanélküliségre is rá kívántam húzni ugyanazt a százalékarányt, amely a szakszervezeti, illetőleg általában az ipari és kereskedelmi munkanélküliekre vonatkozik, erre azt kell mondanom, hogy ez az én részemről nem történt meg. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor félreértettem!) Nem történt meg, semmiféle arányról a mezőgazdasági munkanélküliség tekintetében nem beszélhettem, nem pedig azért, mert a kormányzatnak ez a kérdés nem elég fontos ahhoz, hogy statisztikát vezessen róla, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nekünk pedig erre nincs módunk. De ha applikálni kivánom a ministerelnök urnák azt az állítását, amelyet az ipari munkanélküliekre tett, hogy azért lépnek be a szakszervezetekbe, mert munkanélküliek, vagy mert munkanélküliség fenyegeti őket, akkor én tisztelettel választ kérek arra a kérdésre, miért van sok százezer munkanélküli a mezőgazdaságban, bár jó termés volt és bár ott nincsenek szak szervezetek, mert a kormány elnyomja a lehetőségét annak, (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem áll! Ott nincsenek munkanélküliek!) hogy a mezőgazdasági munkásság szervezkedhessek. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Erődi-Harrach Tihamér ! Erődi-Harrach Tihamér: T Nemzetgyűlés! Az elnöki napirend módot ad a t. Háznak" arra, hogy a holnapi ülés folyamán egy igen fontos szociális problémával foglalkozzék, mert hiszen a t. Nerrzetgyülés minden egyes tagja előtt ismeretes az, hogy a néphygiene és a gyermekvédelem van olyan fontos probléma, mint a drágaság kérdése. (Propper Sándor: Maguk sóhivatalt csinálnak abból is !) A napirend második része foglalkoznék a mentelmi bizottság jelentéseivel. A magam részéről vallom és tudom, hog\ épen a nemzetgyűlés tekintélye követeli meg, hogy ezek a kérdések mielőbb elintézést nyerjenek és sajnos, hogy ezek a kérdések bizony hosszabb ideig nem kerülnek napirendre, mint ahogy ezeknek az ügyeknek sürgőssége azt megkövetelné. Kénytelen vagyok csak egy szembetűnő ellenmondást kiemelni, amelyet az igen t. előttem szólott képviselő ur felszólalásában észre vettem, még pedig azt a körülményt, hogy ő a maga részéről megállapította, hogy i.z ankétezéssel a drágaság kérdését nem oldjuk meg. Én a magam részéről nem is tételezem fel, hogy az ankéteket vezető népjóléti minister ur a drágaság kérdését az ankétezések körében egyszersmindenkorra meg akarja szüntetni, hanem az ankétezést mint egy palliativ eszközt használja fel arra, hogy azokat a kiáltó ellentéteket és azokat a kiáltó részeit ennek a kérdésnek, amelyeket a gazdasági törvények és fontos vonatkozások nem indokolnak, a maga részéről lenyirbálja és megakadályozza azt, hogy a drágaság tényleg aránytalanul, igazságtalanul és jogtalanul, a gazdasági törvények ellenére növekedjék es érvényesüljön. (Propper Sándor : Reklám az egész !) Néhányszor voltam már báior kiemelni azt, hogy napirendi vitákkal és napirendi felszólalásokkal, a drágaság kérdésének tárgyalásra kitűzésével ezt a kérdést megoldani nem lehet. (Maiasiis Géza: Ameddig önök uralmon lesznek, nem!) Nagyon örülök, hogy Peidl t. képviselőtársam is erre a meggyőződésre jut, amikor egyrészről kifogásolja az ankétezéseket, mint nem megoldásokat, ahol pedig azok a körök vannak nenn, (Kabók Lajos : Akik keresnek a drágaságon, nem pedig akik*szenvednek tőle !) akiknek bizonyos összeköttetéseik, érdekeik, vonatkozásaik vannak a drágaság kérdésével, — másrészről pedig megállapítja, hogy csak intézményesen lehet mindezen segíteni. Viszont én úgy látom, hogy az ebben a teremben elhangzott különböző felszólalásoka törvényhozási előkészítés, bizottsági tárgyalásra való kitűzés nélkül - mint a ministerelnök ur itt kifejtette — nem alkalmasak ennek a problémának a megvitatására. Mindezek alapján elfogadom az elnöki napirend LÍ. Elnök : Szólásra következik '? Perlaki György jegyző : Baross János ! Baross János : T. Nemzetgyűlés ! A demokra tikus blokkban egyesült ellenzéki pártok nevében napirendi javaslatot terjesztett elő Peidl Gyula képviselőtársunk, amely napirendi javaslathoz a magam részéről is hozzájárulok. Mielőtt azonban pár szóval erre vonatkozó indokolásomat előterjeszteném, kénj'telen vagyok foglalkozni azzal a hangnemmel, ahogyan a ministerelnök ur agresszíven megtámadta az ellenzéket. (Derültség jobbfelől. — Hedry Lőrinc : Ez is agresszív volt ? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Hedry Lőrine : A hangmester! — Propper Sándor: Kell valami különbségnek lenni munkás és gróf között ! — Erődi-Harrach Tihamér : Mi sokkal nagyobb csendben hallgattuk meg Peidl képviselőtársunkat, mint önök a ministerelnök urat ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Baross János : T. Nemzetgyűlés ! Közismert ugyebár az, hogy az ellenzéknek egyik legobjektiNAPLÓ. XXXV. :
