Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-452

142 A nemzetgyűlés 452. ülése 1925. évi ohtóber hó 22-én, csütörtökön. pénzügyministeri helyettes államtitkár ur, egyike a legkiválóbb vámügyi szakértőknek, vett részt. Mint szakértők jelen voltak Lengyel Géza ur, a magyar vámpolitikai központ igazgatója, Balkányi Kálmán ur, az OMKE igazgatója s az időközben meghalt Szász Pál, az OMKE titkára. Az egyezmény, melyet 31 résztvevő álL.m irt alá, tárgyalja azokat a kérdéseket, amelyek kereskedelmi és kereskedelempolitikai szempontból igen jelentősek és döníő fontossággal birnak. Magát az egyezményt Magyarország képvise etében Parcher Félix, jelenlegi belgiumi követünk irta alá és ezzel Magyarország belépett ama 31 állam sorába, melyek ezt az egyezményt magukra nézve köte<ezőnek elismerték. Egyúttal arra is köteleztük magunkat, hogy ezt az egyezményt törvénybe iktatjuk. Ennek az egyezménynek becikkelyezésére vonatkozik ez a javaslat. Az egyezmény maga 30 cikkből áll. Ez a 30 cikk tárgyalja mindazokat a gondolatokat, melyek a kereskedelem méltányos kezelésére vonatkoznak s az egyezmény végcélja mindazokat az alakiságokat kiküszöbölni, mindazokat a nehézségeket eliminálni, amelyek a kereskedelem szempontjából gátlók és nehézkesek. Ezekből kifolyólag az egyezményben a következő alapelvek vaunak lefektetve : Megszüntetendők a behozatali és kiviteli tilalmak. Ez nálunk időközben már be is következett. Talán vannak még egyes árucikkek, melyek ez alól kivételek, ezek azonban teljesen alárendelt jelentőségűek. Az egyezményt aláiró államok megegyezlek abban, hogy mindazokat a tilalmakat, vámszabályokat, tarifális határozmányokat és mindazokat a korlátozásokat, melyek a kereskedelem szabadságára vonatkoznak, vagy erre vonatkozólag hozatnának, az érdekelt, illetőleg az egyezményt aláiró 32 állammal közöltetni fognak. Ezzel az intézkedéssel az államoknak az a célja, hogy az érdekelt államok kereskedői idejekorán megtudják mindazokat a nehézségeket, melyekkel az egyezményt aláiró államokban számolniuk kell. Egy másik igen lényeges és fontos pontja az egyezménynek a megfelelő jogvédelem biztositása az önkényes, jogalap nélküli közigazgatási rendszabályok ellen, továbbá a kereskedelmi utazók által magukkal vitt mustrák, minták vámelőjegyzési kezelésének megkönnyitése és szabályozása, megfelelő rendszer ajánlása az áruk gj

r

ors elvámolása érdekében. Ennek igen nagy jelentősége van, főleg az. idegenforgalom szempontjából, hogy az utazó publikum ne legyen felesleges vexaturának kitév . Ezenkívül a romlékony élelmicikkekre és hasonló árukra vonatkozólag a vámvizsgálat megkönnyitése. nemzetközi vasúti állomások berendezése, a kikészilési eljárás keretében ki- és bevitelre kerülő áruk s végül a nyilvános kiállításokra rendelt áruk könnyű és gyors elvámolása volt a cél. Az egj

r

ezményben még könnyítést kívántak tenni az államok az átöltözködési ingóságok gyors vámügyi kezelésére vonatkozólag, s precizirozva van az ezen egyezménnyel kapcsolatos vitás kérdések szabályozási lehetősége. Az egyezményben fontos határozatok vannak a felmondásra vonatkozólag, vagyis mind a 31 államnak jogában áll ezt az egyezményt egy esztendőre felmondani. Amennyiben tehát a praktikus élet változtatásokat kívánna meg az egyezménnyel szemben, a magy. kir. kormánynak mindenkor megvan a lehetősége arra, hogy ezen változtasson, illetőleg ha a praktikus élet nehézségeket támasztana, ezt az egyezményt felmondhassa. Hangsúlyozni kívánom, hogy ennek az egyezménynek ratifikálását a Nemzetek Szövetsége isméiében sürgette a magy. kir. kormánynál, kérem tehát a t. Nemzetgyűlést, hogy az elmondottak alapján e törvényjavaslatot tárgyaló egyezményt általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.J Elnök: Szólásra következik? Perlaki Gíyörgy jegyző : Pikier Emil ! Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Attanulmány zva azt a törvényjavaslatot, mely az érdekelt államokban mindenütt egj^forma szöveggel kerül a törvényhozások elé, csak abból a szempontból akarok néhány rövid szóval hozzászólni, hogy okulva a múltban tapasztaltakon, attól félek, hogy a helyes gondolatoknak azt a tömegét, mely az egyes cikkekben kifejezésre jut a magyar ható- . ságok nem fogják abban a nemzetközi gondolatban és értelemben végrehajtani, ahogyan ezek a cikkek megfogalmaztattak. Hogy csak egy példát mondjak, eddig sem volt szükség arra, hogy azokat a külföldieket, akiknek behozott csomagjait és podgyászait már a vasúton megvizsgálták az állami vámközegek, az egyes városok ujabb vekzaturának tegyék ki. Ha pl egy idegen, akinek podgyászait már a vasúton megvizsgálták, megérkezik a Keleti, vagy a Nyugati pályaudvarra, Budapest főváros fináncai, vagyis vámközegei részéről vexaturának van kitéve. (B. Podmaniczky Endre: Zaklatják!) Ez a külföldi honosok részéről sok esetben nagyon nehézmé nyeztetett, különösen azért, mert ezek a közegek modor tekintetében is sok kívánni valót hagytak hátra. Emiatt különösen a nyugati államokból érkezett idegenek panaszkodtak sokat. Tekintettel kell lenni arra, hogy ez az állapot a jövőben megszűnjék, mert ez úgyis megfelel különösen a törvényjavaslat 7. cikkének, amelyben az államok szintén garanciát vállaltak abban a tekintetben, hogy a törvény tényleg alkalmaztatni fog. Gon doskodni kell arról, hogy ezeket a zaklatásokat ne engedjék meg és a megállapodást tényleg tartsák be. Itten arról is olvasok, hogy a behozatali és kiviteli tilalmak nálunk nagyjában már megszűntek és a magyar kormány kötelezettséget vállalt arra vonatkozólag is, hogy a jövőben igyekezni fog különösen azokat a behozatali és kiviteli tilalmakat megszüntetni, amelyek az idegen államok kereskedelmi érdekeit nem tángálják. Nálunk még mindig érvényben van eg}

r olyan kiviteli tilalom, amely a legsúlyosabban épen a belföldi fogyasztás, a belföldi husipari kisiparosok érdekeit károsítja, és ez a nyersbőr kiviteli tilalom, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) amely még mindig érvényben van. Magyarországon — amint tudjuk — három nagy bőrgyár van, amelyek kartelibe tömörülve, diktálják a bőrpiacon az árat — ezek a Machlup-, a Mauthner- és a Wolfner-gyárak — s ezeknek az érdekéden áll fenn a nyersbőrkiviteli tilalom, hogy a magyar mészárosok és husipari kisiparosok ne legyenek abban a helyzetben, hogy a külföldön esetleg elérhető magasabb nyers bőrárat élvezhessék, hanem kénytelenek legyenek a bőrkartell által diktált nj^ersbőr áron, potom pénzért eladni termékeiket. Ez rendben volna akkor, ha Magyarországon a dolgozó néprétegek ezáltal olcsóbban jutnának cipőhöz és ha ezekben a Machlup-, Mauthner- és Wolfner-gyárakban dolgozó munkások nagyobb bérekhez jutnának. De ha ezeknek a gyáraknak mnnkabérpolitikáját nézzük és azokat az árakat, amelyeken ők értékesitik készbőr termékeiket, akkor azt látjuk, hogy nemcsak alkalmazkodnak a külföldi piacok áraihoz, de azokon túlmenőleg drágábban akarják termékeiket értékesíteni, a munkásokat pedig sokkal gyalázatosabban fizetik, mint a külföldi bőrgyárakban dolgozó munkásokat. Ha már nyersbőrkiviteli tilalom van és lehetővé teszik ezeknek a gyáraknak, hog3

T a magyar mészárosok és husipari kisiparosok kárára olcsóbban jussanak nyersbőrhöz, akkor