Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-452
- Ä nemzetgyűlés '452, ülése '192,5.: êïii október hó 22-én> csütörtökön. 143 legalább az ezáltal elért nag3 r profit jó részét kellene a munkások tisztességes fizetésére fordilaniok és a készbör-termékeknek elfogadható áron a piacra való bocsátását lehetővé tenniök. Felhívom tehát a t. kereskedelmi kormányzat fig\ elmét arra, hogy a bórkartellnek ezt a tobzódását szüntesse meg, a nyersbőr kiviteli tilalmat függess c fel, mert csak ezáltal érhető el, hogy a belföldi fogyasztók olcsóbban juthassanak cipőhöz és bőripari termékekhez. Lehetővé kell tenni azt is, hogy a bőrgyárakban dolgozó munkások tisztességes béreket kapjanak. Még egy dologról akarok megemlékezni e törvényjavaslat tárgj^alása kapcsán. Az elvámolási eljárás nálunk eddig rendkívül hanyag és lassú volt. Különösen nagy panaszra ad okot a kereskedők részéről, akik a postán csomagot kapnak, az, hogy postacsomagjaikat el kell vámoltatniuk a 77-es postahivatalban Az ilyen postacsomagok gyakran heteken át feküsznek ott anélkül, hogy elvámolás alá kerülnének és igy a kereskedők sokszor csak az idény után, akkor, amikor már azokra a cikkekre, amelyeket megrendeltek, szükségük nincsen, tudják csak megkapni csomagjaikat. Mint az igazságot szerető ember, bevallom, hog}" az utóbbi hetekben ebben némi enyhülés következelt be a 77-es postahivatalban, amennyiben ott az elvámoló személyzetet megszaporították úgyannyira, hogy e tekintetben némi javulás mutatkozik. T. i. panaszok oh r óriásiak voltak, hogy a kereskedelmi minister ur közbelépet! és ezen a bajon némileg segített is, de még mindig nem kielégítő módon. A kereskedelem ma attól fél, hogy a karácsonyi szezon bekövetkezésekor a külföldről behozott cikkeket nem fogja idejekorán megkapni. Épen azért, mert ebben a törvényjavaslatban a harmadik cikkben olvasom azt is, hogy az elvámolási eljárás gyorsítására kötelezték magukat egymással szemben az egyes államok, felhivom a kereskedelmi minister ur figyelmét arra, hogy most már csináljon végleges rendet a 77-es postahivatalnál, vagy szaporítsa ugy a személyzetet, hogy az elvámolás prompt és gyorsan történjék, vagy foganatosítson olyan intézkedéseket, mint amilyenek bizonyára megvannak a külföld nagy városaiban, amelyekben szintén van elvámolási eljárás. Érdeklődtem az elvámolási eljárás tekintetében Bécsben is, de ott ilyen állapot nincsen. Bécsben a kereskedők legkésőbb 48 órán belül, minden esetbén, akármilyen nagy is a forgalom, meg tudják kapni csomagjaikat és ugyanakkor nálunk az egyes kereskedők alkalmazottai heteken át szaladgálnak, de üres kézzel jönnek vissza, mert csomagaikat nem tudják megkapni. Ezek .voltak azok a megjegyzések, amelyeket ehhez a törvényjavaslathoz fűzni kívántam, örömmel állapítom meg, hogy a törvényjavaslatban bizonyos nemzetközi kapcsolat van e tekintetben lefektetve az európai kulturállamok között és közöttünk. Az a szellem, amely ebből a törvényjavaslatból felénk sugárzik, mutatja, hogy Magyarország lakosságának egy részében téves az a hit, mintha minket a külföldön gyűlölnének, megvetnének és nem akarnának szóbaállani velünk. Ez nincs igy Ha a nemzetközi gondolathoz méltónak bizonyulunk és európai formában, európai módszerekkel tárgyalunk a külföldi államokkal, akkor mi is elérhetünk valamit Ez a törvényjavaslat is azt bizonyítja, hogy, ha olyan szakemberekkel rendelkezünk — mint a milyen pl. König nyugalmazott államtitkár ur, akire az előadó ur is hivatkozott — és azok értékes munkát tudnak produkálni, akkor a magyar névnek is lesz becsülete a külföldön. Épen azért, mert itt különösen az u. n. fajvédők részéről olyan hang üttetik meg és olyan eszmék propagáltatnak, amelyek a külföldön különös színben tüntetik fel a magyarságot, de szerencsére ezek az urak, amint a sajtójuk kimúlása bizonyítja, most már úgyszólván izoláltan állanak a magyar közvélemény előtt, a magam részéről remélem, hogj r a szellemnek és a gondolatoknak az a nemzetközisége, amely ebből a törvényjavalatból kisugárzik, ami politikánkat is át fogja végre hatni. Nekünk szükségünk van, akármennyire sértve is van a háború kimenetele folytán nemzeti hiúságunk, s bármennyire is fáj hazánk megcsonkítása, a nemzetközi kapcsolatokra, amelyeket gazdasági eszközökkel kell megteremteni. Az a szellem, amely a törvényjavaslatban van, kell hogy áthassa az egész magyar gazdasági életet, a gazdasági élet összes faktorait és akkor ez az ország gazdaságilag is boldogulni fog. Az a Magyarország, amely most csonka állapotban van, szintén gazdag ország, nekünk megterem minden élelmiszerünk, amelyre szükségünk van (Zaj és ellentmondások.] és amit a külföldről be tudunk hozni, azt élelmiszerkiviteli nk által rekompenzálni tudjuk. Igaz ugyan, hogy Csehszlovákiában és egyéb európai államokban nehézségeket okoznak nekünk ebben a tekintetben és igy többek közt az u. n. mag3 T arbarát Lengyelország is nehézségeket támaszt a magyar gabona és a magyar bor odavitele tekintetében, de ez csak azért van, mert viszont mi az ő ipari termékeik behozatala tekintetében folytattunk eddig elzárkózó politikát. Ez azonban már megszűnt annyiban, hogy beviteli tilalmaink már nincsenek és csak a nyersbőrkiviteli tilalom van meg, amely megszüntetendő. Akkor ha a kereskedelmi szerződéseket is megkötjük a bennünket környező államokkal, remélhető, hogv az a rettenetes gazdasági nyomorúság és leromlottság, amelyben ma Magyarországon élünk, enyhülni fog és idővel meg fog szűnni. Ezeket kívántam megjegj^ezni e törvényjavaslattal kapcsolatban (Helyeslés a szélsőbaloídalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Feliratkozva senki nincsen ! Elnök : Kérdem, kiván-e még valaki szólni ? (Nem ÍJ Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!/ Egész röviden kívánok csak reflektálni Pikier Emil képviselő urnák a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat kapcsán elhangzott megjegyzéseire. A képviselő ur elsősorban is a bőrkiviteli tilalom kérdését tette szóvá Ez ezzel a törvényjavaslattal semmiféle összefüggésben nincs, mert hiszen ez a javaslat csak a vámeljárásban meglevő alakiságokról szól, ezek egyszerüsitéséről, illetőleg eg3 rséges elvek szerinti intézéséről rendelkezik. Az a kérdés, hog}- a gazdasági élet eg3^ áralakulást ho gyan használ ki, a vámtarifával függ össze és azt hiszem, az igen t. képviselő urnák a kereskedelmi szerződések tárgyalása alkalmával módja lesz ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. A magamrészerői most csak azt akarom megjegyezni, hogy amig az egyik oldalon a kartell hozzátartozik a gazdasági élet helyes szabábyozásához akár a termeli s, akár az áralakulás szempontjából, addig más oldalon tagadhatatlan, hogy ma már minden tekintetben megérett ez a kérdés abból a szempontból való megfontolá ra, hogy tulajdonképen a kartellek kérdése bizonyos szabályozás tárgya kell hog}- leg3 r en, hogy azok a visszásságok — ha szabad magamat igy kifejeznem, — amelyek esetleg az áralakulás körül a kartellek következtében előállhatnak, kiküszöböltessenek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezt a kérdést nem lehet csupán egy nézőszögből tekintve helyesen elbirálni. Ami az igen t. képviselő urnák a fővárosi elvámolásra vonatkozó panaszait illeti, sajnos ezeket a panaszokat teljesen osztom és a magam részéről 22*
