Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

12i A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. gyermekes mesének, amellyel egyik magyar a másikat akarja — mintha ez nagy dicsőség volna — minden áron hazaárulóvá előléptetni. (Malasits Géza: Az elvesztett háború volt ennek az oka !) Ne is beszéljünk arról, hogy a szegedi programúiban, amikor Bethlen István volt a szegedi rezsim külügyi ügyvivője Bécsben — hiszen én is ott voltam egyideig velük — Magyarország köztársaságát képviselték s egyszerűen kijelentették, hogy októberi elvek alapján állanak. Nem tudom, van e még kedve a kormánynak tovább vinni e politikát, táplálni ezt a hazugságot és le nem számolni vele. Méltóztassék már egyszer előállani azzal, hogy vétkezett mindenki kivétel nélkül ebben az országban ; (Horváth Zoltán : Elsősorban a király!) vétkezett a király, vétkezett a nemzet, vétkezett az országgyűlés és legtöbbet vétkezett az a hatalom, amety nem engedte meg, hogy ez az ország a saját érdekeinek szolgálatára kész képviselőket válasszon, akiknek, amikor jött egy nagy idő, amikor az ország sorsáról intézkedni keltett, 1914 júliusában bátorságuk lett volna azt mondani: háború pedig nem lesz. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Tessék már egyszer ugy, ahogy ezt a történelem oknyomozása is megállapította, felelőssé tenni mindenért azokat, akik a háborút előidézték, mert a világon minden ebből következett. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.] Ennélfogva nagyon természetes, hogy visszautasítom a főkapitány urnák azt az éretlen, gyerekes és a történelem valóságába ütköző ferdítését, hogy itt a Kossuth-párt épen azért, mert annak idején egyes tiszteletreméltó tagjai, akiket az egész magyar közvélemény csak becsül, (Ellenmondások jobbfelöl.J kénytelenek voltak az ügyek intézésében résztvenni, szintén részes a forradalom káros következményeinek előidézésében. Visszautasítom ezt annál is inkább, mert hiszen Bethlen István gróf hajlandó volt annak a kormánynak, az akkori időknek részeseit is elfogadni munkatársakul, pedig azok a munkatársak sem tettek kevesebbet, — igaz, bogy többet sem — mint azok. kikről itt szó van, mint pl. gr. Batthyány Tivadarról vagy Nagy Vincéről, aki későn, a harctérről hazatérve, helyezkedett el a kormányban. Vagy nem tudom, miféle kifogása van valakinek Bainprecht Antal ellen, (Itainprecht Antal : Nem voltam vezető !) aki szintén, mint a túloldalnak sok tagja, az akkori időben annak a korszaknak főispánja volt. Igen, de micsoda főispánja? Amikor jöttek, hogy a tisztviselőket szakszervezetbe szervezik, Bainprecht egyszei üen odaállt és megtiltotta ezt. Vagy, amikor a tisztikar látta szükségesnek, hogy ő is szakszervezetben tömörüljön — a háborúból hazajött tisztikar — s ezért összegyűllek és kérték a kormány képviselőjenek megjelenését, s a kormány kijelölte Bainprecht Antalt kormánybiztosul, akkor Bainprecht főispán ezt megtagadta. Vagy, amikor Tisza Istvánt megölték, — pedig Tisza Istvánnak politikai ellenfele volt Bainprecht, nem értett egyet a politikájával — amikor a Tisza lapok amellett irtak, hogy a gyilkosság népitélet volt, akkor Bainprecht Antal, annak a kormánynak exponense, ki mert állani az erkélyre és a gyilkosságot gaztettnek Ítélte el. Vagy amikor leszedték ii sapkarózsákat és a csillagokat, az erkélyről nyíltan tiltakozott ez ellen, és nem volt hajlandó tűrni az efféle visszaéléseket. De száz ilyen esetet is tudnék felsorolni. Ott van pl. a Kalmár Simon-féle eset. Amikor Kalmár Simon, a keresztényszocialisták egyik nagy tényezője, a Népnek egyik nagy munkatársa, lejött a nyakunkra és mindenkit be akart hajtani a szociáldemokraták táborába, újra Bainprecht volt az, aki tiltakozott,, ez ellen, és aki Kalmárt Veszprémből kiűzette. O volt az, aki a Pápára lejött tengerészeket eltávolította. S amikor gyilkosság . történt és a kormánytól statáriumot kért, mert akkor erre valóban szükség volt, és azt a kérelmét, hogy a pápai gyilkosok három nap alatt elvegyék büntetésüket, elutasították, akkor odadobta állását. Most ez a Bainprecht Antal az, akitől a konszolidációt félteni kell? A konszolidációt féltik? Miért küzdött ez a párt? Azért küzdött, — amit Vass József igen t. minister ur a kormány nagy érdemének tekint, — hogy mivel a kommün bukása után. a keresztény rezsim első idejében az országutakon nem lehetett biztonságban járni, már akkor is biztonságosan lehessen az országutakon menni. Vass minister ur már akkor hatalmas politikai tényező volt, Bethlen gróf is, és az urak is, amikor még nem lehetett a magyar országutakon biztonságosan járni, amiből aztán rettenetes erkölcsi és anyagi kára származott az országnak. Akkor is kikiáltottak bennünket fel forgatóknak, hazaárulóknak, mert azoknak az időknek, annak a beteg atmoszférának, annak a megmérgezett közvéleménynek az a logikája. (Peidl Gynla : Azóta is ebből élősködnek !) Önök, akik kormányon vámnak, talán mégis restellik azt, hogy továbbra is ilyen gyerekes logikával akarják itt a magyar politikát irányitani. Egy rövidlátó rendőrkapitánynak, aki fél feletteseitől, vagy egy kisebb rendőrnek lehet ilyen gyerekes dolgokra átsiklania, de az igen t. kormány talán mégsem azonosítja magát ilyen intézkedésekkel és talán végre mégis belátja azt, hogy a gyülekezési szabadságot nem szabad vitássá, problematikussá tenni ! Vagy nem . tudom kitől félnek még ? Talán Horváth Zoltántól? Hát kinak van jussa tőle félteni a hazát ? Vagj^ féltek a hazát Vámbéry Busztemtől ? Hiszen csak a napokban, tegnap, vagy tegnapelőtt voltunk részesei annak a jelenetnek, hogy amikor a volt angol premier idejött, az első, akit keresett, Vámbéry Busztem volt, aki épen azért igen hasznos szolgálatokat tett az országnak és aki tehet még az országnak szolgálatokat, mert neki ilyen összeköttetései vannak a külföldön. Ezt a bornírt rendőri basáskodást méltóztassanak már egj'szer letörni és hozzásegíteni ezt az országot ahhoz, hogy itt a megnyugvás szelleme legyen úrrá. Panaszkodik a t. minister ur és a többség — de panaszkodnak mások is — hogy itt bolsevista veszedelemtől kell félni. De hiszen akkor annál több az okunk, hogy ne csak a munkásságot kezeljék emberségesen, ugy, ahogy megilleti őket a politikai és az emberi szabadság, hanem méltóztassék a polgári elemeket, rétegeket, bennünket is, akik közül nem kevesen vagyunk, akiken annak az időnek véres iryomai is rajta vannak, ugy kezelni, hogy valahogyan megnyugodhassunk és ne üldözzenek bennünket, mert különben, ha csakugyan jön a bolsevista veszedelem — én el tudom képzelni, hogy jön, hogy egyszer Oroszország felől megindul a lavina — akkor hogyan birunk majd megállani ? Ha nem lesz itt egy egységes, az érdekek felismerésében minden tekintetben egyetértő nemzet, hanem lesznek itt üldözött, elkeseredett osztályok, akkor hogyan bírunk majd megállani ? Hatalmi szervezettel, 35.000 szuronnyal, vagy még hozzá 20.000 esendői'- és rendőrszuronnyal, — méltóztassék elhinni, — azt a veszedelmet, amelyet egy európai konflagráció magával hozhat, nem tudjuk elhárítani. Erre csak egy megbékült nemzet képes, amelyben már nincsenek üldözött osztályok, mert akkor átérzik a szolidaritást ; csak egy ilyen nemzet az, amely ilyen veszedelmeknek útjába állhat. Tisztelt minister ur ! Méltóztassék ezeket az alantas hatóságokat más szellemhez szoktatni, mert hiszen ezek már valósággal kozák intelligenciájuakká vedlenek át, minthogy ugyanaz a fel foga-