Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 123 lennie és vezetni kellett az ügyeket. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) üt, aki szintén részese volt a forradalomnak, aki minister volt, tehát angazsálva volt a forradalomban, a t. kormány ministerévé tette. (Tankovics János : Szabó nem volt a forradalom részese ! — Peidl Gyula : Minister volt !) Talán legjobb, ha ezt nagyatádi Szabóra bízzuk, aki kijelentette, hogy igenis, részt vett azokban az időkben és a kötelességét tel)esitette. (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak visszaemlékezni nagyatádi Szabó Istvánnak ebből a szélső vörös bársonyszékből mondott szavaira. Amikor ugyanis egy kijelentésre provokál tátott, azt mondotta a mellette sápadozó ministerelnök ur jelenlétében, hog}' sohasem ültem becsületesebb emberekkel egy kormányban, mint amikor a Károlyi-rezsim ministere voltam. {Zaj a jobboldalon. — Tankovics János : Forradalmat nem csinált ! — Szabó Sándor : Ezt nem mondta !) Nem tudom megérteni a t. képviselő ur könnyelműségét, mert ha ez egyszer történt volna meg, akkor még valahogy megérteném, hogy öntelt elfogultságból letagadja a való tényeket is, de ez ismételve megtörtént, mert amikor egy költségvetési beszéd alkalmával aposztrofáltam ezért a mondásért, akkor a t. minister ur megerősítette ezt. Ez volt nagyatádi Szabó István legrokonszenvesebb, leghősiesebb és legférfiasabb ténye. Ne méltóztassak tehát róla még ezt az érdemet is elszedni. Annak a gyűlésnek szónokai között volt többek között Batthyány Tivadar gróf is. Vájjon mi kifogásuk van ellene ? Talán az, hogy a Károlyi-rezsim idején ő is kénytelen, volt az ügyek vezetésében résztvenni, miután az ügyek intézésének kényszerűsége rászakadt azokra, akik épen ott vollak, mert a többiek valamennyien szétszaladtak, elszöktek? (ügy van a szélsőbaloldalon.) Ez a Batthyány Tivadar gróf 1919. májusában jó volt arra Bethlen István ministerelnök urnák és az ő ellenforradalmi barátainak, hogy vele együtt kormányalakításokról tervezzenek és jó volt arra, hogy a Barlet-féle száznegyven milliót megszerezze, zsiráfja, mert hiszen Bethlen István és társainak zsírójára azt a pénzt nem adták volna oda. (Peidl Gyula : De az elherdálásban nem vett részt!) Ezt szükségesnek tartom leszögezni és nagyon helyes lem. hogy t. képviselőtársam közbeszólt. Miután a pénzt megszerezték, elköltötték nélküle. Azok, akik azoknak a napoknak szemtanúi voltunk, emlékezünk arra, hogy a Kossuth-párt klubjában, a Lioyd-épületben Bethlen István gróf Lovászy Mártonnal, Garami Ernővel és a többiekkel együtt tanácskozott kormányalakításról. Vagy pedig még későbbi időszakra, 1919. őszére emlékeztetem önöket, amikor Clark előtt tárgyaltunk s amikor Friedrich István ellen egy vonalban vonult fel Bethlen István gróf, azután Huszár Károly t. alelnök ur s még igen sokan, Garami Ernővel, Batthyány Tivadarral és Lovászy Mártonnal együtt. Most nem értem, hogy mi kifogásuk van Batthyány Tivadar ellen, aki előbb hagyta ott a forradalmat, mint az urak legnagyobbrésze, mint Mayer János is, mert ő már 1918 decemberében kikapcsolódott. Nem értem, hogy amikor közvetlenül a forradalom után nem volt benne semmiféle hiba, elfogadták őt és vele a kormányról, a hatalom átvételéről tárgyaltak, most mi hibát találnak benne. Hiszen azóta a helyzet nem változott ; ha változott, akkor a Károlyi-forradalom u. n. részeseinek javára változott meg. Mi volt már akkor a tény ? Az, hogy a mai Magyarország ugy, ahogy van, lesz Magyarország. De ez nem volt még annyira ténj', mint ma, mert a legtöbb, amit a Károlyi-rezsimre rá tudnak fogni, az, hogy a belgrádi fegyverszünettel fait accompli-t teremtett s hogy Nyugatmagyarország nélkül és Felsőmagyarország nélkül oda kellett adni — egyelőre legalább birtokba kellett adni azt a részt, amely a belgrádi fegyverszünetben van, vagyis át kellett engedni a Délvidéket egy bizonyos vonalig a Tisza és Maros vonaláig. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy beszédideje lejárt. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső : Erős szükségem van a védekezésre, pártom érdekeinek megvédelmezésére s ezért kérem, méltóztassanak megengedni, hogy húsz perccel tovább beszélhessek. (Zaj.) Elnök : Kérdem, méltóztatnak- e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur húsz perccel tovább beszélhessen. (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik ehhez hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a szavazókat összeszámolni. Perlaki Grjörgy jegyző (megszámlálván a szavazókat) : Huszonhárom ! Elnök : Többség ! Kimondom tehát határozatkép, hogy a nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy Rupert Rezső képviselő ur beszédideje 20 perccel meghosszabbütassék. Méltóztassék beszédét folytatni, képviselő ur ! Rupert Rezső : Csak az igazságot akarom elmondani. Mindkét oldalnak érdeke ennek a kérdésnek a tisztázása, mert hiszen az igen t. túloldal egyes tagjait is érhetik vádak. Tisztázzuk ezt a kérdést, ugy ahogy férfiak között illik. Mi volt a helyzet ? A Károlyi-kormány terhére irt legnagyobb vád az, hogy a belgrádi fegyverszünetben oda kellett adni az ország Délvidékét a Tisza-Maros és Dráva vonaláig Azt mondják, hogy fait accompli volt az, hogy Magyarország elveszett. Hát akkor azt mondom, hogy az a rezsim, amely ellen én is állást foglaltam, s amely ellen a legélesebb kritikával küzdöttem, sokkal kevésbé vétkes, mint a későbbi rezsimek, mert csak a Tisza, Maros és Dráva vonaláig adta oda az országot. De ha ezt el is fogadjuk, hát kik adták oda Felső-Mag3^arországot, Nyugat-Magyarországot? Hiszen a belgrádi fegyverszüneti szerződés ezekre nem vonatkozott, ha tehát a csehek ideiglenesen megszállták a felső részt, Trianonban ki járult hozzá, hogy FelsőMagyarország is elvesszen ? A belgrádi fegyverszünetben nem volt benne az ország felső vidéke. Különösen ott van Nyugatmag3^arország kérdése. Ez sem volt benne a belgrádi fegyverszüneti szerződésben. Miért adták oda, hiszen akkor már Bethlen István rezsimje volt itt s akkor már Trianonban tiltakozni lehetett volna ? Nem ide jött-e és aláíratta velünk azt a békét, amely ha a belgrádi fegyverszünet bün volt, még sokkal nagyobb bűn, mert azt megtetézte azzal, hogy Trianonban Nyugatmagyarországot és Felsőmagyarországot is átengedte ellenségeinknek. (Zaj a jobboldalon.) (Hedry Lőrincz : Szép átengedés !) Rendben van ! En megértem a t képviselő ur közbeszólását és honorálom is. Ugy van, nem tehettek róla; de ha nem tehettek róla, akkor ne játszunk, ne legyünk gyerekek, dajkamesékkel ne jöjjünk elő, hogy amit az egyik tett, azt önként tette, ellenben, amit a másik, később, már a lehiggadás után, három négy év múlva tett, azt kényszerből tette. (Horváth Zoltán : Miért adták át a flottát! — Zaj.) Tehát mielőtt ebből az u n forradalomból valami lett volna — mert hiszen tudjuk, amint visszaemlékezünk, hogy a forradalom az október 31-éről november 1-ére virradó éjszaka tört ki — megtörtént az átadás. Ha ez így van, akkor kérdem : mi része van ennek a forradalomnak abban, hogy a hadiflotta egyszerűen tálcán átnyujtatott az ellenségnek, még október 31-én délelőtt, tehát még a forradalom kitörése előtt ? Ne vádoljunk tehát. Ha itt valaki vétkezett, vétkezett a falakon kivül és a falakon belül. Legyen már egyszer vége ennek a hitvány 19*