Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
118 A nemzetgyűlés 451. illése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. adatokat, mert hiszen ezeknek egész tömege van legépelve a munkabérmegállapitó bizottságoknak működéséről, csak hangsúlyozom, hogy a nyári mezőgazdasági munkálatoknál is nem egy-két helyen szerepel a napi 8—9—10 kilogramm buzaérték, (Dénes István : Mezőhegyesen 18 kilogramm répa !) tehát nyáron, akkor, amikor az aratási munkálatokhoz kötik le a munkaerőt, amikor leginkább van munka a mezőgazdaságban. Méltóztassék azután elképzelni, hogy a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottságok milyen munkabéreket állapítottak meg az őszi és tavaszi napokra. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Három-négy-öt kilogramm búzamennyiség értékének megfelelő munkabéreket állapítottak meg (Pikier Emil : Rettenetes ! Hihetetlen !), úgyhogy sokhelyütt ott, ahol a mezőgazdasági munkabérmegállapitó bizottság működött s határozatokat hozott, ennek a bizottságnak a működése egyenesen kerékkötője volt a jobb munkabérviszonyok elérésének, a tisztességes, reális munkabérek kialakulásának. Arra nézve, hogy van-e munkanélküliség vagy nincs, mielőtt a földmivelésügyi minister ur válaszolna, szives figyelmébe ajánlom képviselőtársaimnak is a mezőgazdasági kamarák értesitőit. Én figyelemmel kisérem ezeket a kamarai értesítőket, amelyekben minduntalan ott van, hogy ebben a városban ennyi száz (Dénes István : Tízezer !), abban a városban annyi száz, ebben a városban ennyi ezer, abban a városban annyi ezer, — mert ezrekről is van szó — mezőgazdasági munkás kínálkozik mezőgazdasági munkálatokra. ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A hivatalos adatokkal szembeállítom azokat a hozzám intézett leveleket, azoknak az embereknek leveleit, akik közvetlenül érzik a nyomorúság súlyát s akik nem a hivatal ablakából kinézve állapítják meg a mezőgazdasági munkaviszonyokat, hanem akik érzik ezeknek a munkaviszonyoknak a súlyát, akik érzik a nyomorúságot, mert nem tudnak elhelyezkedni, nein tudnak munkához jutni. A mezőgazdasági munkanélküliség nyomán problémák tolulnak fel, amelyeket kenetteljes frázisokkal megoldani nem lehet (Ugy van! a szélsőbaloldalon), hanem csak komoly, reális, céltudatos, előrelátó gazdasági politikával. Annyit beszélünk többtermelésről és az utaink járhatatlanok. Annyit fecsegünk többtermelésről és csatornahálózatunk kiépítetlen. Ott pang, az óriási munkaerő, amelynek igénybevételével ezt az országot gazdaságilag regenerálhatnék. De nemcsak erről van szó. Beszélnek itt a túlsó oldalon forradalmi mozgalmakról, bolsevizmusról. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy az éhség és nyomorúság nagyon rossz tanácsadó, és költségvetésileg bármilyen összegeket fordítanak is a csendőrség és rendőrség fentartására, vagy a detektivszolgálatokra, ha ezt a gazdasági politikát űzzük a mezőgazdaságban, akkor minden forradalmi mozgalom termékenj? talajra talál a mezőgazdasági munkásság tömegei között, míg ellenkezőleg : helyes, célszerű, előrelátó és tudalos gazdasági politikával ezt a társadalmi réteget tetszésünk szerint kezelhetjük. Hangsúlyozottan kijelentem, hogy amikor ezeket a kérdéseket szóváteszem, szinte kormánynyilatkozatot várok. Várom azt, hogy az illetékes tényezők nyilatkoznak ebben a kérdésben. Várom azt, hogy a nyilatkozaton fölül cselekedjenek is ebben a" kérdésben, amelyet majd alkalomadtán bátor leszek minden részletében szétboncolva idehozni a nemzetgyűlés szine elé. De most is arra kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, hasson oda saját körében, hasson oda ministertársainál s e pillanatban ne csak mint minister, hanem mint olyan ember is, aki ezek közül való, aki ebből a társadalmi rétegből szakadt ki, kövessen el mindent arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség megszűnjék, és okos, helyes, célszerű s előrelátó politikával használja fel ennek a parlagon heverő társadalmi rétegnek kezemunkáját, belefektetvén azt a termelésbe, hogy így azután meg lehessen teremteni valóban a többtermelés előfeltételeit is. Interpellációm kapcsán ezeket szándékoztam elmondani és az összkormány figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kíván válaszolni. Mayer János földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Teljesen egyetértek a t. interpelláló képviselő úrral abban, hogy a mezőgazdasági termelésnek biztonságát és a mezőgazdasági munkástömegek körében a szociális megnyugvást nem szuronnyal és erőszakos intézkedésekkel, hanem szociálpolitikai intézkedésekkel kell megteremteni. A vezetésem alatt álló ministerium gondoskodásának egyik főtárgya a mezőgazdasági munkásokról való szociális gondoskodás. Részemről mindent elkövetek, hogy e tekintetben sem mulasztással, sem szemrehányással senki se illethessen. A t. képviselő ur azt mondotta, hassak oda, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség megszűnjék, még pedig nem mint minister, hanem mint olyan, aki kiszakadtam a mezőgazdasággal foglalkozó kisgazdatársadalom köréből. Erre csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy én nem szakadtam ki egyáltalában a mezőgazdasággal foglalkozó kisgazdatársadalom köréből s hogy én ma minister vagyok, ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok kisgazda. Én megmaradtam, megmaradok és meg is fogok maradni kisgazdának és semmi más nem is kívánok és nem is fogok már az életemben lenni, mint földmivelő kisgazda. Ami a mezőgazdasági munkanélküliség megszüntetését illeti, e tekintetben a kormány minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált, hogy a munkanélküliséget megszüntesse. A mai kedvezőnek nevezhető aratási viszonyoknak köszönhető, hogy az aratásnál és a cséplésnél levő munkásosztályból csak 1 % maradt munka nélkül. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ezeknél nem is volna baj. A baj csak ott volt, hogy az elemi károk, jégverés és aszálykár által sújtott vidékeken maradtak tömegesen munkanélkül az aratási és cséplési munkánál alkalmazandó munkások. Itt a kisgazdák közül is igen sokan a rossz termés miatt úgyszólván munkanélküliségben voltak. A kormány ezeket az állapotokat megállapította már az aratás előtt az első félévben és előterjesztésemre 58 milliárd koronát utaltunk ki a vizitársulatoknak vízszabályozási munkálatok foganatosítása céljából, a második félévre eső szabályozási járulékok terhére. Az állami beruházási kölcsönből pedig a vizitársulatoknak 203 milliárd koronát bocsátottunk rendelkezésére, ami olyan összeg, hogy belőle igen komoly munkát kezdtek a vizitársulatok s olyan nagyszabású beruházási munkát foganatosítanak ma is, amely nem marad alatta a békebeli munkáltatásoknak sem. A vízszabályozási társulatoknál június havában 7546, július havában 4456, augusztus havában 5674, szeptember havában 6070 föld- és mezőgazdasági munkás volt alkalmazásban. Ez a szám emelkedni fog a folyó hóban és a jövő hónapban és emelkedni fog mindaddig, amíg az időjárás engedi, hogy a vizitársuiatoknál a földmunkák foganatosíthatók legyenek. A jövő félévre pedig 115 milliárd koronát bocsátunk a vizszabályozó társulatok rendelkezésére. Ebből az összegből olyan nagyarányú földmunkát tudnak végeztetni, hogy remélem azt, hogyha nem is teljesen megszüntetni,
