Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

A nemzetgyűlés 451. illése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 101 nyomorult, akit a leventéknél tettek azzá, mert kinek a csontja reped meg, kinek a keze-lába törik ki, vagy egyébként lesz nyomorék a leventékhez illó gyakorlásban. Leventének soroznak falunkban 12—22 évesig (Könyyes Lajos Soroznak'') — igen soroznak — és nincs szülő és gyermek a faluban, ki ne rettegne a gyakorlatozástól, mely naponta 2 — 4 óráig tart, mert a csendőrség kegyetlenül elbánik velük, üti-veri őket. Miután a kórházakat hiába jártam szerencsétlenné lett gyermekemmel, azt tanácsolták, hogy keressek fel egy orvostanárt, s tán az által bejuthat az én fiam is egy kórágyra. Ki tudja minő összeget« — itt még a pénzről van szó. Elnök." Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert a rendelkezésre álló idő már letelt. Esztergályos János : Azonnal befejezem. Kérdezem ezek után : szaüad-e engedni a testnevelés szép és nemes törekvéseit igy elkorcsositani ? Szabad-e jogot adni a csendőrségnek, vagy szolgabiráknak, vagy a jegyzőknek künn a falvakban, hogy a falu népét igy sanyargassák, igy agyonkinozzák? Szerettem volna a minister urat arra kérni, hogy sürgősen intézkedjék e dologban ; de valószínűleg ÍZ önök lelkiismerete is meg fog mozdulni és önök lesznek azon, hogy minél hamarább megszűnjék ez a kezelési mód a Levente-egyesületeknél. iTankorics János: Nálunk ez nyitott ajtódöngetés !) Szép nyitott ajtót döngetek. Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. Következik Szabó Imre képviselő ur interpellációja a kereskedelemügyi minister úrhoz. Kérem a jeg\^zo urat, szíveskedjek az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző /olvassa] : »Interpelláció a kereskedelemügyi ministerhez, a környéki személyszállító vasúti tarifa indokolatlan felemelése tárgyában. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a MÁV. igazgatósága 1925. szeptember 1-től kezdődően a Budapest-környéki személyszállító vasút tarifáját olyan mérvben emelte fel, hog* a felemelt vasúti tarifa a Budapest környékén lakó és Budapesten dolgozó munkásokat és alkalmazottakat elviselhetetlenül súlyos anyagi terhekkel sújtja? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a MÁV. személyszállítási dija a Budapest környéki munkások és alkalmazottak heti keresetének 14—20 %-at veszi igénybe, amely a mostani drágaság mellett olyan jelentékeny meg;erhelést jelent a kiskeresetű munkásokra és alkalmazottakra, hogy a tarifaemelés további fentartása indokolatlan és káros ? Hajlandó-e a minister ur a MÁV. igazgatóságának idevonatkozó határozatát hatályon kivül helyezni és a Budapest-környéki vasutak személyszállító díjszabását az 1925. szept. 1-ét megelőző érvényességben visszaállítani ? Szabó Imre nemzetgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Azok előtt, akik komolyan, vagy pedig látszólag nagy államjogi problémákon törik a fejüket, ez az anj/ag valószinüleg nagyon kis anyagnak tűnik fel Én azonban azt tartom, hogy akárhánj^szor jószándéku, nagy, komoly dolgok" szalmaszálon buknak el. Látjuk, hogy a népjóléti minister ur — feltesszük, hogy jószándékkal jóindulattal — a drágaság megfékezésére próbál lépéseket tenni. Látjuk, hogy a drágaság megfékezését valahogy olyan módon próbálja elérni, hogy összehívja a különféle létfentartási cikkeket drágító embereket, testületek képviselőit, leül velük tárgyalni, nekünk pedig szerény halandóknak, akik a tárgyalásokban részt nem vehetünk, csupán csak a következményekből van módunk az eredményeket megállapítani, Ebből azonban nem sokat vonhatunk le. Még sem vonhatjuk kétségbe a jóindulatot, ha mindjárt Vass-menü és különféle Vass-szükségleti cikkek formájában jut is az kifejezésre. A népjóléti minister ur tárgyalásainak nyomán, — ha más eredmény nem is jön., mint Vass-kenyér és más ilyen dolgoknak elnevezett életszükségleti cikkek, — mindenesetre tisztán áll előttünk az, hogy a legfőbb árdrágító minden vonalon maga az állam. Ha semmi más érdeme nem volna a minister urnák, ugy látjuk, hogy ez az egj<edüli érdem is elég volna ahhoz, hogy munkálkodását jóindulattal kisérjük. A drágaság kérdésének megoldásán kivül azonban fontos a lakáskérdés megoldása is. Amint látjuk, a kormány, a főváros es a többi városok is az egész vonalon próbálkoznak megbirkózni ezzel a súlyos problémával. Látjuk azt a nagy erőfeszítést, hogy amikor a magántőkét nem tudták rákényszeríteni semmi erővel a lakáskérdés megoldására, odaáll az állam, a város és próbálja megoldani ezt a kérdést a maga kis eszközeivel ugy, ahogy tudja. Természetesen a minden háborúnak következményeként jelentkező ez a súlyos kérdés nem oldható meg apró eszközökkel. Azt látjuk, hog}

7 a drágaság letörésének akciójában, sem a lakáskérdés megoldásában nem tudnak odáig elmenni, hogy az egyik ministerium intézkedését ne kontrakarrirozza a másik ministerium intézkedése, mert azt látjuk, hogy hiába próbálkozik az eL»yik ministerium a kérdés megoldásával, ha a másik ezt figyelmen kivül hagyja és amannak intézkedéseivel homlokegyenest ellenkező intézkedéseket tesz s ezzel lehetetlenné teszi a kérdések megoldását. Meg kell döbbennünk azon a szűk látókörön, amelylyel Magyarországon legfőbb fórumként az egyes ministeriumok intézik a dolgukat. Itt van elsősorban mint legfontosabb tényező annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a főváros lakossága magára utaltságában nem élhet itt meg a nagy kővárosban. Szükség van arra, hogy a főváros a maga életében igénybe vegye elsősorban a környékbeli falvak lakosságát, részben személyes szolgálatokra, részben pedig annyiban, hogy otthoni termésének eredményét, annak feleslegét idehozza és ezzel itt elősegítse a megélhetést. Azt látjuk, hogy minden országban, már békeidőben is a nagyobb városokat ugy látták el közélelmezés szempontjából, hogy a könnyekből nyerték lehetőleg ezeket a szükségleti cikkeket, mert a szállítási tarifa volt a legfontosabb drágító már abban az időben is. Magyarországon különösen Budapest főváros van abban a legszerencsétlenebb helyzetben, hogy egyrészt munkások szempontjából, másrészt élelmezés szempontjából rá van utalva a vidékre. A főváros közvetlen közeléből a legsürgősebben felhasználandó és legszükségesebb élelmcikkek idegravitálnak, hiszen itt találnának piacot. A fővárosban dolgozó gyárak és műhelyek ezen a környéken találnák meg elsősorban nyersanyagukat és azokat a munkaerőket, amelyekre leginkább szükségük van. Mégis azt tapasztaltuk már békeidőben is, hogy a közlekedési vállalatok első helyen a m. kir. államvasutak a legelzárkózóbb és legönzőbb politikát folytatták a személydíjszabás megszabásánál. Ezt különösen a háború után láttuk, de koronája volt ennek a szűk látókörű közlekedési tarifapolitikának az, amely most domborodott ki, amikor már azt hittük, hogy a drágaság végre egyszer meg fog állni és reméltük, hogy egyszer már elérjük azt, hogy nincs tovább drágítás. Maga a ministerelnök ur is a legutóbbi 33-as, szanálási bizottsági ülésen szinte megdöbbenve vette tudomásul, mikor Peyer képviselőtársam a m. kir.