Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
102 A nemzetgyűlés* 451. ülése 1925 államvasutaknak ezt a legutóbbi tari fa drágítását szóvátette. Miről van szó itt, t. Nemzetgyűlés. Azt mondták, hogy a magyar államvasutakat azok után az események után, amelyek vele történtek, a rengeteg deficit után végre kereskedelmi alapra fogják helyezni. (Györki Imre : A kurzusgazdálkodás után !) A m. kir. államvasutak most beigazolták azt, hogy tényleg kereskedelmi alapon, vagy magyarán mondva, grajzler-alapon próbálják megoldani a tarifák kérdését. A kereskedőnek az a szokása, hogy mindig utolsó akar lenni az árdrágításban, hogy egyedül ö élvezze az árdrágítás eredményét. Mikor már mindenki azt hitte, hogy megállt az árdrágítás, egyedül a magyar államvasút helyezkedett arra a merev álláspontra, hogy még egy utolsó érvágást csináljon és szeptember lével felemelte a környékbeli személydíjszabást. Ha arról volna szó, hogy ez az összeg lényegesen befolyásolja a magyar "államvasutak budgetjét, akkor még meg lehetne ezt érteni, de mikor mindenki tudja, hogy a Máv. tarifái közül a jövedelmet valójában nem a személydíjszabás, hanem a teherdíjszabás adja, ezenkívül tudjuk azt, hogy a személydíjszabás keretében is az utazóközönség óriási percentje, különösen a magasabb kocsiosztályban .10 közül legalább 8 szabadjeggyel vagy kedvezményes jegygyei utazik, akkor megáll az elme, hogy a magyar államvasút épen ott akarja regresszálni magát ezekért a veszteségekért, ahol a legkevesebb keresnivalója volna. Budapest környékéről munkásemberek tömé gei járnak be. Van eset arra is, hogy egy család ban a családfőn kivül a gyermekek is mind bejárnak a fővárosba dolgozni, vagy ha nem dolgozni járnak be, akkor bejárnak azért, hogy behozzák terményeiket és itt értékesítsék. És mit látunk ? Szeptember 1-én a magyar államvasutak az eddig megállapított személytarifát a környékbeli íorgalomban felemelték, a havibérletjegyek eddigi árat felemelték 50°/ 0-al, a tanulói havibérletek árát 100%-al. Nem is akarok külön arról beszélni, hogy milyen ostoba, kegyetlen bánásmód ez, azokkal a munkásokkal és tisztviselőkkel szemben, akiket a lakásnyomoruság kiszorított a főváros környékéről, de kénytelenek ide bejáratni gyermekeiket iskolába, ha azt akarják, hogy becsületes tanításban részesüljenek. De ha azt látom, hogy a munkás hetijegyeket szintén 50%-al, a saját személyzetük részére szolgáló díjszabást ugyancsak 50%-al (Györki Imre : Hol lehet ilyenkor a kereskedelemügyi minister ur?) és azokat a jegyeket, amelyekkel leginkább tisztviselőemberek járnak, az úgynevezett 30 jeg3 r ből álló füzetjegyek árát is 10C°/o-al felemelték, akkor arra kell gondolnom, hogy a magyar államvasutak ugy látszik tényleg azt a grejzler-politikát akarják folytatni, hogy ba csak valamit meg lehet még fogni," minden learathatót learatssanak. Figyelemreméltó ezenkívül az is, hogy ezeknek a környékbeli utasoknak a munkásokon "kivül legnagyobb százalékát tisztviselők teszik. Most adott a kormány nagykeservesen és sok utánjárással a Népszövetség pénzügyi bizottságának engedélyével lő°/o-os fizetésjavitást az állami tisztviselőknek. Ekkor a magyar államvasutak odaállnak és azonnal visszaveszik ezt a 15°/ 0-ot a tisztviselőktől. Az a tarifaemelés, amelyet a magyar államvasutak itt keresztülvittek, 5 és"20°/o között változik. Átlag 14°/o az az összeg, amelyet igy a magyar államvasutak az utazóközönség átlagos keresetéből elvesznek. Ez a mostoha üzletpolitika eredményezi azután azt, hogy a Máv.-val szemben ebben az országban senki sem viseltetik jóindulattal a nagyközönségből. Pedig ha akár a kormány, akár a főváros meg akarja oldani a lakáskérdést, szent meggyőződésem szerint egyedül fővárosi épitkezésekévi október hó 21-én, szerdán. kel nem oldhatják meg ezt a kérdést, és ha már a kapitalistákat nem ludják belekapcsolni az építkezésbe, akkor be kell kapcsolni magukat azokat, akik lakásínségben szenvedvén és akiknek elsősorban lévén szükségük lakásra, saját erejükkel is hozzájárulhatnak a megoldáshoz, mégpidig olyan módon, hogy a fővárosból kifelé vonulnak, amit elő kell segíteni azzal, hogy olcsó közlekedési lehelőségeket bocsátunk rendelkezésükre, ami előmozdítja azt, hogy nagyon kínos és sok spórolással megszerzett kis telkükre kis családi házat emelhessenek maguknak így kellene elsősorban segíteni a lakásínségen, amint külföldön már békeidőben láttuk, amikor nem volt ekkora lakásínség. Ahelyett azonban, hogy bekapcsolnák ezeket a lakásínségben szenvedőké', akik a polgári ideálra való törekvésükben maguk is alkalmasak volnának a lakáskérdésnek ilyen formában yaló megoldására, elriasztják őket. Hiszen az történt a jelen esetben is, hogy azoknak a kis házikóknak ára, amelyeket ezek az emberek a környéken már ezelőtt felépítettek, ezeknek a tarifaemelési intézkedéseknek nyomán 30—50°/ 0-kal csökkent egyik napról a másikra és nem keresi, nem veszi ezeket senki, mert ítyen drága közlekedés mellett ezek a házak kihasználhatatlanok. Azután ne tessék majii csodálkozni, hogy — ha sikerül is akár a koi mánynak, akár a fővárosnak lakásépítkezésre megmozdítani valamilyen összegeket, — amikor ezek az építkezések megindulnak, egymást fogják érni a bérmozgalmak. Miért ? Azért, mert a környékbeli napszámos, akinek a múlt tavasszal még rendelkezésére állt bizonyos összeg, a jövő tavasszal csak ezzel az összeggel magasabb bérért áll rendelkezésre. Ebből ő nem tud semmit sem leadni, tehát attól kell ezt az egész összeget behajtania, akinek dolgozni fog. Ez azt eredményezi kézen-közön, hogy azok az építkezések, amelyeket most tervbevettek, nem lesznek előállíthatók olyan összegért, amilyent most előirányoztak, hanem sokkal nagyobb összeget kell majd azokra fordítani. A végeredmény pedig az, hogy a magyar államvasutak tarifaemelése elsősorban ugyan és közvetlenül a munkásokat és a tisztviselőket sértette gazdasági érdekeikben, de végeredményben az államnak, a fővárosnak, tehát a köznek rovására tették meg ezt az intézkedést. T. Nemzetgyűlés ! Azt látjuk, hogy a kormán}' ha agrárius érdekekről van szó, az első pillanatban, az első kérésre, ott áll. Ha arról van szó, hogy a kormány az agrárokat támogassa olcsó hitellel, ott áll mögöttük, még annak a vádnak árán is, hogy azt mondhassuk, hogy a kormány szándékosan segíti elő a drágaságot azzal, ha megengedi, hogy az agrárlerményeket visszatartsák. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy még csak egy perc áll rendelkezésére. Méltóztassék beszédét befejezni. .;••;• Szabó Imre : De mi ezt nem irigyeljük, mert tudjuk, hogy ez mit jelent. Nem is reklamáljuk, hogy nekünk miért nem nyújt il en segélyt a kormány. Mindenesetre azonban elvárhatjuk a kormánytól, hogy ugy a drágaság letörése érdekében, mint a lakásínség enyhítése érdekében minden körülmények között változtasson közlekedési politikáján, különösen abból a szempontból, hogy a környékbeli községekből olcsó legyen a közlekedés, hogy igy azok a nagy tömegek, amelyek örökös lakásigénylésükkel nem hagyják békében a kormányt s a főváros vezetőségét, innen kivonulhassanak. Én léhát figyelmébe ajánlanám a kereskedelemügyi minister urnák, — aki sajnos, nincs itt, valószínűleg más elfoglaltsága miatt, — gondolkozzék a dolog felett, de még inkább cselekedjék, mert ez a kérdés úgyszólván egy pillanatnyi halasztást nem tü-r.
