Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

100 A nemzetgyűlés 451, ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. és azt hittem, — az események azt igazolták, hogy kár volt ezt hinnem — hogy az óriási felháborodás hatása alatt maga a kultuszminister fog gondos­kodni arról, hogy olyan utasitást adjon ki a levenie­gyakorlatok végrehajtására, amely nem gyűlöletet kelt az ország lakosságában, hanem megszeretteti a testgyakorlást. (Drozdy Győző : A gazdasági mun­kák idején eleget zsákol a nép !) Azt látjuk azonban, hogy minden a régiben maradt s folytatják ugy, mint azelőtt. Faluról falura mehet az ember, mindenütt egyöntetű a panasz és ez mindenütt abban nyilvánul meg, hogy durván, érzék nélkül, lelketlenül hajtják végre ártörvényt. (Könyves Lajos : Nem áll, hogy mindenütt !) 90 %-ig áll ! Tisztelet annak a kevés kis kivételnek ! (Klárik Ferenc: Láttam, hogy a kis leventéket Újpesten pofozta a tanitó !) Például önöknek ott a túloldalon, közbeszóló t. képviselőtársam, ismerniök kell azt az irtózatos lelketlenséget, amellyel a falu gyer­mekeit hajtják ki a gyakorlatokra csendőrrel, meg­láncolva. (Drozdy Győző : Télen ki a fagyba-sárba ! Tudhatná t. képviselőtársam, hogy a szegény falusi embernek nagyon sokszor csak egy öltözet rendes ruhája van, amelyben vasárnap templomba, Isten­tiszteletre kell, hogy menjen. Mégis vasárnap dél­után ebben a ruhájában, ebben az egyetlen gúnyá­ban hajtják ki csendőri fedezet mellett a gj^akorló­térre, ahol az előttevaló napon kinnjárt gulyának, ménesnek vagy csordának a nyomai még nem szá­radtak fel és odafektetik bele,"ott gázoltatják bele ebbe az ifjúságot anélkül, hogy figyelembe vennék, hogy annak a fiatal falusi gyermeknek nincs több ruhája, mint amely rajta van. De itt van egy másik eset is. Dolgozni kell, őszi napok vannak, minden percet, minden kis időt fel kell használnia a falunak. Őszi napok van­nak, néhány nap múlva leesik a hó, megszűnik a földeken való munkálkodás lehetősége. Emberi szempontból, nemzeti szempontból, közgazdasági szempontból fontos volna, hogy ezeken a napokon a falu ifjúságát hagyják dolgozni, ne üldözzék el a munka mellől Ezzel szemben azt látjuk, hogy nincsenek semmir e sem tekintettel : sem a falu népére, sem az ország érdekére, semmire sem. Vakon, rosszindulattal és rossz lelkiismerettel csi­nálják ezt a munkát, amelyet én itt most elmon­dani vagyok kénytelen. T. Nemzetgyűlés ! Legutóbbi interpellációmban elmondottam, hogy párnákat vittek el. A falu szerencsétlen lakosaitól, a szülőktől, elcibálják a párnát, mert a flu valahol munkában van vagy súlyos betegen fekszik odahaza. Lefoglalják az egyetlen sertést, lefoglalják mindazt, amit találnak, lefoglalják a ruhákat is Csak futólag mondhatom el az egész dolgot, igy csak egy csömöri esetet. Azért, mert a flu nem ment el a gyakorlatra, a szülőt megbüntették 350.000 koronára. Mert nem tudta megfizetni ezt az összeget, természetesen árverést tűztek ki. A falu népének egészséges, becsületes érzése tiltakozott az ellen, hogy ilyen Levente-gyakorlatozások miatt lefoglalt ingóságokat elárverezzék, ezért Csömörön nem tudlak ezeket elárverezni. Erre egy olvasha­tatlan aláirású szolgabiró ur a következő felhivást küldötte lolvassa) : »A 350.000 koronát kitevő test­nevelési bírságot jelen felhivás kézbesítésétől szá­mított nyolc napon belül annál is bizonyosabban fizesse be, mert ellenkező esetben a lefoglalt és behordott zálogtárgyak elárverezése, tekintettel arra, hogy folyó évi szeptember hó 9-én meg­kísérelt első árverés egyes bujtogatok aknamun­kája miatt eredményre nem vezetett, a budapesti Teleki-téri piacon fog eszközöltetni.« Itt van a le­foglalt ingóságok felsorolása : párnák vannak le­foglalva. (Pakots József; Cuza ur nem bujtogató?) Kérdezem, t. Nemzetg3 r ülés, szabad-e a magyar falu népét igy kezelni, mint ahogyan ezek az urak kezelik ? (Drozdy Győző : Behozzák a Teleki térre a dunyhát, az asztalt ! — Rivnert Rezső : Mindent megölnek ! A legszebb intézményt is ! A sport csak önkéntes lehet !) Ugyancsak a szomszédban, Csömörön történt a következő eset. Egy özvegyasszony sirva mondotta el, hogy 480.000 koronára bírságolták meg, mert reumás fájdalmakban szenvedő fia nem birta a Lèvent e-gj'akorlatokat. A következőket mondia (olvassa :) »A végrehajtó felirta a disznómat is, de azt nem adom. Amig én élek, addig innen állatot el nem visznek. Nem azért vesződtem. Ha meg­mutatom a végrehajtónak a kést, amivel majd el­vágom a nyakamat, meglátom, lesz-e kedve elvinni a disznót.« Micsoda irtózatos elkeseredés élhet annak a szerencsétlen népnek a lelkében a Levente­törvény végrehajtása ellen, amikor az anyák képesek öngyilkosságra csak azért, hogy keservesen meg­szerzett kis vagyonkájukat megtartsák ! (Rupert Rezső : Itt mindent militarizálnak !) Az ország bármely részét tekintjük, a panaszok tömegeit látjuk. Igy például Jászladányról a követ­kezőket irják (olvassa:) >Most június hó 11-én Űrnapján történt egy különös eset. Cseh Ignác lakására beállított két csendőr egy községi közeggel és a fiát követelték. Azt nem tudjuk, hogy mit felelt az anya, de megvasalva a községházához kisérték, közben a búcsújáró fogadóhoz érve, levették róla a vasat és ugj r kisérték fel.« Itt van például Kondorosról a következő eset (olvassa:) »Igy agyonsanyargatják azt a szegény családot, ugy hogy már fiatal korában koldusbotra kerül. Augusztus utolsó vasárnapján még fel is eskették őket, mint a katonákat a háborúra : tűzön, vizén és a levegőben a királyért és a hazáért.« (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán : Hallatlan ! Miféle királyért ? Micsoda királyra es­küsznek ? Hol a király ? — Könyves Lajos : Hazugság ez ! — Nagy Vince : Lövették a királyt és most esketnek rá ! — Horváth Zoltán : Királyi marhaság !) Elnök : Horváth Zoltán képviselő urat kény­telen vagyok rendreutasítani. (Zaj.) Esztergályos János : Azután a tisztelendő urak mondtak nekik keresztényi beszédet, hogy ipar­kodjanak vérrel is, ha kell és fegyverrel vissza­szerezni Magyarországot. (Görgey István : Ez he­lyes ! — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) De más a célja. Miért nem őszinték az urak, miért nem mondják meg, hogy mi a céljuk a Levente-egyesü­letekkel, mi a céljuk azokkal a dolgokkal, amelye­ket itt elmondottam ? Ha önök nem adnak erre választ és ha nincs önökben annyi férfiasság, hog}' nyíltan megmondják, mi a céljuk, megfelel erre Budapest székesfőváros. Budapest törvénjdiatósági testnevelési alap 1926. évi költségtervezetében a kiadások rovatának x pontjában a következők van­nak: Levente-egyesületek segélyezésére miniatűr­puskák stb. beszerzésére 400 millió korona. Fel­kiáltások a baloldalon : Hallatlan. — Saly Endre : Erre kell a fogyasztási és a forgalmi adó ! — Rothenstein Mór: Iskolákra nincs pénz! — Zaj.) De legyen szabad végezetül meg egy apának a levelét felolvasnom Ez azután betetőzi mindazt, amit az urak e téren csinálnak (olvassa/: »Egy szerencsétlen apa kiált Önhöz és kéri segítségét. Keserűséggel teli szívvel irom én e soraimat most, hogy elpanaszoljam azt a mérhetetlen nagy szeren­csétlenséget, mit a mi falunkban a Levente-gyakor­latozással művel a csendőrség. Van egy derék, szép 19 éves fiam, kit szintén bevettek leventének, s ugy execiroztatták, hogy idegsokkot kapott s most Pestre hoztam (Derültség jobbfelöl. — Kara­fláth Jenő : Ugyan, kérem ! — Rupert Rezső : Ne nevessenek ezen !) ronccsá lett szépséges gyerme­kemet, s itt egyik kórházból a másikba megyek vele, nem tudom elhelyezni. (Nagy Vince : Ugyan, kérem !) Van a mi falunkban most a soknál is több

Next

/
Thumbnails
Contents