Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.
Ülésnapok - 1922-451
98 Ä nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi ohtóber hó 21-én, szerdán. szónok vagy más képviselő ezen a gyűlésen nem beszélhet. Azóta már már megszűnt a passzivitás, de a rendelet fenmiradt, és most annak az isteni látványnak vagyunk tanúi, hogy a t. kormánypárti képviselők egész táborkarral mennek beszámoló gyűlésre, több minister és képviselő vesz ott részt, az egész város csupa zene-bona, ki van világilva, a város nyilt terén tartják a beszámolóbeszédet, és — ez emberileg érthető — az illető képviselő, aki csak a maga tehetetlenségéről akarja a figyelmet elterelni, a másikat szidja, természetesen bennünket, a szocialistákat szidnak es okolnak mindazért, amit az illető urak nem tudtak megcsinálni. Egész ribillió van a városban; ellenben, ha egy szociáldemokrata képviselő jelenti be egy beszámoló beszéd tartását, akkor a gyűlést csak a legritkább esetben engedélyezik. Engedelmet kérek, de ki kell jelentenem, — anélkül, hogy magamra a demagógia vádját akarnám zuditani, — hogy a jogrendnek ilyen arculcsapása egész Európán kivúl csak Oroszországban lehetséges. /Ugy van! a szélsőbaloldalon.} A hatósági elsikamlások közül felemlitem még a következőket: Kulin, ceglédi rendőrkapitány abszolúte nem engedélyez gyűléseket kijelentette, hogy az ő területén nem lehet gyűléseket tartani; sem szakmai, sem pártgyüléseket, nekünk szociáldemokratáknak a Kulin hatáskörébe tartozó egész ceglédi területen nem lehet tartani. (Esztergályos János : Még vacsorázni sem szabad Cegléden!) Az egyik főszolgabíró, — akinek nem akarom a nevét megemliteni, nehogy kitüntessék a polgári érdemrend II. osztályával (Derültség) — a hozzá kérvényező proletároknak azt mondotta : »Gyűlést akarnak tartani '! Tudok én Magyarországon kivül egy országot, ahol gyűlésezhetnek : ez Oroszország ; vándoroljanak ki oda, ott tarthatnak gyűlést, amennyit csak akarnak, de itt nem« (Esztergályos János : Nem vitéz Endre László az illető ?) Nem. — Hát van-e ennél nagyobb arculcsapása a polgári jogegyenlőségnek ! Annak a becsületes munkásnak nincs joga gyűlést tartani, azt kiküldi s annak gyűléseit betiltja az a magyar közigazgatási hatóság, amely az országnak semmit sem termel, amely a közönség pénzéből él, mert különben éhenhalna. ilyen csak ebben az országban történhetik* meg, mert ha ilyesmi megtörténik pl. Franciaországban, vagy más civilizált országban, az illető közeget rögtön felmentik állásától, mert egyik állani sem tűri azt, hogy polgárát más ország területére küldjék polgári jogainak gj'akorlására ; ez csak itt történhetik meg. A másik szolgabíró, — ennek sem mondom meg a nevét, — megengedi ugyan a képviselő háromszori kérésére a beszámoló gyűlés megtartását, kimondja azonban, hogy a beszámoló gyűlésen 21 éven aluliaknak megjelenniük nem szabad, továbbá a gyűlés helye délután négy órától el van zárva. Mi történik? O méltóságán alulinak tartja, hogy egy szociáldemokrata beszámolójára elmenjen, elküldi tehát oda a főjegyzőt. A főjegyző, amikor a közönség együtt van, kezdi kiszedni, kibolházni a 21 éven aluliakat. Ez természetesen lárma nélkül nem megy, mert aki tudja, hogy ő 21 éves elmúlt, tiltakozik az ellen, hogy kiválogassák a tömegből, s akkor előáll a rendőrség és a maga módja szerint puskatussal csinál rendet. Végre n^gy nehezen megkezdődhetik a gyűlés. A jegyző eb árja az egész környéket csendőrökkel, sem ki-, sem bemenni nem lehet. Ilyen körülmények között kell annak a szociáldemokrata képviselőnek a beszámolóbeszédét megtartani. Egyébként pedig ez a szolgabíró, ha beadványt nyújtanak be hozzá é kérik a gyűlés engedélyezését, azt egyszerűen válaszra sem méltatja. Miért"? Arra való a nép, hogy dolgozzék és utána menjen a templomba, vagy menjen a kocsmába és igya le magát földig, de gyűlésen hallgatni szónokot ebben a járásban nem lehet. A szolgabíró egyszerűen fumigálja a törvényes rendelkezéseket, semmiféle választ a bejelentésekre nem ad és szerinte ezzel a kérdés el van intézve. A részemre kiszabolt idő sokkal rövidebb, mintsem ezeket a közigazgatási atrocitásokat mind el tudnám mondani, de még csak egy körülmenyre kívánok rámutatni. Az a közigazgatási Janusarc, amely felénk mord zsaudárkáplár képében jelentkezik, amely velünk szemben csak börtönt tud emlegetni, elnyomást és jogfosztást, azonnal alázatos szolgává válik, amikor arról van szó, hogy más pártállásuak akarnak gyűlést tartani. Fönn jártunk nemrégiben az egyik legfőbb közigazgatási potentátnál és bejelentettük neki ezeket az eseteket. Azt mondotta, hogy szabad téren egyáltalában nem lehet gyűléseket tartani. Amikor rámutattunk arra, hogy Haller István t. képviselőtársam Székesfehérvárott nyilt téren szónokolhatott, ugyanakkor r amikor a vendéglőben nekünk nem engedték a gyüléstartást, azt mondotta, hogy ez egészen más. Tehát ami 1848 előtt volt Magyarországon, amikor kétféle jog volt az egyik az ur, a másik a paraszt számára, ugylátszik, ezt a jogot kívánják most is statuálni a munkások számára. Kétféle jog van : egy az uri osztály számára, a másik pedig a munkásság számára, legalább közigazgatásunkban ezt látjuk. Anélkül, hogy nélkülözném itt ma a belügyminister ur igen t. személyét, már előre tisztában vagyok a válasszal. Azt fogja mondani, hog} 7 , tessék felebbezni ezek ellen. (Esztergályos János : Ördögöt az öreg anyjánál.) Megemlítem, hogy legalább másfel métermázsa felebbezést adtunk be az elmúlt öt ev alatt a belügyministeriumba, de válaszra sem méltattak bennünket. Ez is igazolja előbbi állításomat, hogy nálunk kétféle jog van : egyik az urak számára, a másik a mi számunkra. Az urak legkisebb sóhajaira mindjárt válaszolnak, a mi feljajdulásunkra pedig egyáltalában nem jön felelet. Amint a francia mondja, a proletár csak quantité negligeoble, csak arra való, hog} 7 dolgozzék Ezeket a dolgokat nem azért mondom el, mintha eg} 7 percig is azt hinném, hogy felszólalásommal ezeken az állapotokon valamit is segítenék. Tisztában vagyok azzal, hogy amíg ez a keresztény kurzus uralmon lesz, addig Magyarországon jogrend nem lesz, vagy ha jogrendnek nevezhető valami van, az is kétféle kép nyilvánul meg : egyik az önök számára, másik a mi számunkra. De figyelmeztetni akarom az urakat arra, hogy ne kénj 7 szeritsék a munkásságot a föld alá, a munkásság nem akar a föld alatt szervezkedni, hiszen a legutóbbi kommunista puccsnál minden nagy rendőri felhajtás dacára is alig három tucat embert tudtak letartóztatni ebben a szörnyű nyomorúságos helyzetben. Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar munkásság ettől a fertőzéstől még ment és azt bizonyítja. hog} 7 a magyar munkásság nem akar a föld alatt szervezkedni. Mert ha a mai nyomorúság közepette meg volna a munkásságnak a hajlandósága arra, hogy a föld alatt szervezkedjék, akkor Rákosi Mátyással és társaival nem 3 4 tucat embert fogtak volna el, hanem lényegesen többet. Ma még a magyar munkásság a föld felett kivan szervezkedni, ügyesbajos dolgait a nyilvánosság előtt kívánja elmondani, eszméit, kívánságait a nyilvánosság előtt kívánja propagálni, és a nyilvánosság előtt kívánja hirdetni gondolatait. Most még idő van arra, hogy magukba szálljanak az urak, és hogy azt a rendszert, amely szisztematikusan a föld alá kergeti a munkásságot, megszüntessék. Utasítsák a közigazgatási hatóságokat arra,
