Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

ji nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. 93 meztetni a kormányt, hogy ezzel a mechanikus tevékenységgel, ezzel a tisztán tudományos, habár elméleti és gyakorlati tudományos szempontból történő védekezéssel nem lehet az ország közegészségügyét kielégíteni, hanem itt okos, józan és emberséges politikával, a szabadságnak, a valódi egyenlőségnek és az*igazi testvériségnek politikájával kell gondoskodni arról, hogy a nemzet jóléte fokoztassék, s hogy — a Rockefeller-intézettel együtt — az ilyen jólétben lévő, jóltáplált és jó lakásokban elhelyezett nemzedék küzdhessen meg azzal a nagy problémával, amelynek csak egyetlen megoldási eszköze a Rockefeller-intézet. Magában a közegészségügyben is igen sok hiba van belső szervezetünkben. Hiszen közegészségügyünket is, a baktériumok ellen való védekezést is a pártpolitika szempontjai döntik el Magyarországon. Méltóztassanak csak megnézni az életet a városokban, de még inkább a vidéken ; mészárszékek vizsgálata, korcsmák, vendéglők, vagy fűszeres üzletek vizsgálata történik, aszolgabiró megy az orvossal, s a szerint találják tisztának a helyiségeket, hogy az illető kormánypárti-e, vagy nem. Az esetek nagy számát láttuk, hogy választás előtt, de különösen választás után az expedíciók megtorlásképen bejárják ezeket az üzleteket, s az egyik helyen lehet akármilyen tiszta az ellenzéki polgár mészárszéke, korcsmája, vagy kiskereskedése, azt megrendszabályozzák, megbüntetik, talán elveszik még az illető jogát is, ellenben ha a kormánypárti választók mészárszékében, korcsmájában akármilyen piszkot találnak is, azt közegészségügyileg rendben levőnek találják. Különösen vidéken a közegészségügy szempontjai tisztán szolgabírói felfogás és hatalmi kérdések szerint döntetnek el. Volt itt szó az orvosokról is. Hogyan tölthesse be egy orvos a közegészségügyi szolgálat nagy követelményeit akkor, — pl. csak egy körorvost, vagy akár egy járásorvost nézek — ha az orvos alárendelt szolgája egy kis szolgabírónak, akinek önkénye szerint láthatja csak el szolgálatát, aki nem érintkezik vele, nem áll szóba azzal az orvossal, mert az neki alárendelt közege, pedig az orvosnak a műveltsége kétszer akkora, mint az övé. Az elöljáróság utján izenget neki, mert be akarja tartani a hivatalos utat, hogy a körorvossal igy lépjen csak érintkezésbe. Tudok egy esetet: Jászkarajenőberí'történt 8 évvel ezelőtt. 8 éve folyik az ottani körorvos ellen a fegyelmi eljárás, mert a főszolgabíró igy akarta. Arról volt szó, hogy egy enyhe kis vörheny ütött ki 8 vagy 9 esztendővel ezelőtt Jászkarajenőben. Mivel csak szórványos esetek fordultak elő — egy vagy két eset — az orvos nem intézkedett, hogy az enjdie vörheny miatt az iskola bezárassék. Ellenben a tanitókisasszony szabadságra akart menni s igy neki volt fontos és kényelmes, ha az iskolát bezárják. Elment tehát panaszra a főszolgabíró úrhoz, mire a főszolgabíró a két vörheny eset miatt önhatalmúlag egyszerűen bezárta^ az iskolát és fegyelmit indított a körorvos ellen azért, mert a két esetet nem jelentette be. Csak a felsőbb hatóságnál, a népjóléti minister urnái derült ki, hogy az orvos igenis bejelentette azokat a betegeket, — erről okmányai vannak, postakönyve van — de mindegy, a körorvos 8 esztendő óta fel van függesztve olyan ráfogott cselekmény miatt, amelyről később kiderült, hogy teljesen valótlan. Kiderült az is, hogyannak a szolgabírónak nem is volt joga a járványbizottság közreműködése nélkül az iskola bezáratása iránt intézkedni. Amikor a fegyelmi bíróság előtt felmerült az a kérdés, hogy a t. szolgabíró ur miért nem kérdezte meg a körorvost, aki ott lakik a szomszéd községben és telefonja van, azt felelte : azért, mert a körorvos neki alárendelt közege és csak később, a község elöljárósága utján szerzett tudomást a két vörhenyesetről. Elnök : Mivel a képviselő ur kétszeri figyelmeztetésem ellenére sem hallgatott reám, ezért a házszabályok 244- §-ának 2. pontja értelmében a szót a képviselő úrtól megvonom. (Zaj a baloldalon. — Rupert Rezső : A közegészségügyről beszéltem. — Farkas István: Már a közegészségügyről sem lehet beszélni !) Kiss Menyhért képviselő urat illeti a szó. (Zaj.j Kiss Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, hogy Rupert t. képviselőtársam abba a szerencsétlen helyzetbe került, hog}

7 ennél a szaktörvényjavaslatnál nem mondhatta" el véleményét (Rupert Rezső : Ez a helyzet szignaturája ! Elmondok majd én különbeket is, elnök ur !) és igy reám került a sor, nekem kell kifejtenem álláspontomat. (Rupert Rezső : Neki az nem közegészségüg}

7

, hogy miként bánnak a körorvosokkal í) Lehetetlenség akként kritizálni ezt a törvényjavaslatot, bármennyire közegészségügyi intézményről van is szó, hogy bizonyos politikai kérdéseket bele ne vigyünk a tárgyalásba. Teljesen igazuk van az előttem szólott ellenzéki képviselőtársaimnak abban, hogy ezzel a törvényjavaslattal már régen kellett volna jönni. Szomorú tragikuma és humoros szatírája az ország helyzetének, hogy egy olyan ember, aki mérföldnyi és mérföldnyi távolságra él Magyarországtól : Rockefeller, de aki vagyona megszerzésének jelentékenj

7 részét kapta a magyar munkások segítségétől, a magyar munkástestvérek verejtékes támogatásától, általános emberi, vallási és humanitárius érzéséből kifolyólag szükségéi látta annak, hogy ilyen intézményeket állítson fel Európában s igy a többek közt egyet Magyarországon is. Meg lehet állapítani, hogy e tekintetben Magyarország a legnagyobb mértékben rá van szorulva ennek az intézménynek a felállítására. Méltóztassék elgondolni és képzeletben bemenni Magyarország legtöbb községébe és látni azt a sok nyomorult viskót, azokat a pocsolyás, elhagyatott, rendezetlen utakat, azokat a közegészségügyi állapotokat, amelyek a magyar falvakat jellemzik s amelyek mind a legkétségbeejtôbbek. h magyar alu mellett fekszik a magyar temető és abból óriási részt foglal le a maga számára a gyermekhalandóság következtében a gyermektemető. Az ország közegészségügyi éretlenségének és politikai múltja gondozatlanságának prototípusa az, hogy Magyarországon a gyermekhalandóság olyan óriási statisztikai számokat produkál. Ma gyarország a tekintetben valamennyi ország között a legelhanyagoltabb. (Farkas István : Nem is járnak rosszul ! \]g\ is csak rabszolgák lehetnének ebben az országban !) A gyermekhalandóságon kívül rá kell mutatnom arra, hogy valahányszor fertőző betegségek viharai zúgtak végig az országon, mindig százezer és százezer számra estek áldozatul a magyar emberek. Ezekkel a betegségekkel szemben annyira nagy volt a tudatlanság, hogy amikor ezelőtt 100 esztendővel egyes falvakban megjelent a kolera, ugy vélték meggátolni a bacillusok be özönlését és beáramlását, hogy a községek határában vasvillát állítottak tel s a gyermekek azt körültáncolva énekelték: »Falu végén a vasvella, mégis bejött a korela«. (Derültség. — Propper Rezső : Csak a szoígabirákat ne bántsd, akkor ez mind a tárgyhoz tartozik.) A magyar népnek vagyok én is a gyermeke és fájó szívvel látom, hogy ez a magyar nép olyan műveletlen állapotban volt — s ez a múlt korszak bűnéből történt — hogy a fertőző betegségekkel szemben elég védelmet látott egy, a határszélre kitűzött vasvillában és azt hitte, hogy ezzel a bacillusok beözönlését megakadályozhatja. Szerettem volna, hogy amikor a világháború után a népjóléti ministeriumot felállították (Rupert