Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

94 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. Rezső : Mert a többi nem az !), ez a ministerium valóban a nép jólétére törekedett volna. Szerettem volna, ha ez a ministerium hűen azokhoz az Ígéretekhez, amelyeket a nyáron is több alkalommal telt az igen t. minister úr, szociális javaslatokkai jönne a nemzetgyűlés elé Elismerem, hogy ez tényleg szociális javaslat (Rupert Rezső : Idegenből kaptuk ezt is !), de ha a sorrendet kell megállapítani, akkor szerettem volna, ha a minister ur ez előtt a javaslat előtt a hadirokkantakra vonatkozó törvényjavaslatot nyújtotta volna be, a hadirokkantak ellátására, a hadiözvegyek és árvák anyagi ügyeinek rendezésére vonatkozó javaslatot, mert az a helyzet, amelyben ma a hadirokkantak és özvegyek vannak, szégyene ennek a nemzetnek, szégyene ennek az országnak. Azután szerettem volna, ha a gyermekhalandóság megakadályozásáról, az anyaság védelméről hozott volna javaslatokat. Szerettem volna az orvoskiképzésre vonatkozólag is látni valamilyen intézkedést, hogy ne történhessék meg az, ami ma megvan Magyarországon, hogy számtalan falu van, amely teljesen orvosi segítség nélkül áll. Az orvosoknak állásokat kellene biztosítani és a falvakat abba a helyzetbe kellene hozni, hogy képesek legyenek az orvosokat eltartani, hogy veszedelem esetén mindjárt kéznél legyen az orvosi segítség. Ezek helyett azonban jött az igen t. minis er ur igen egyszerűen ezzel a javaslattal, amelyért a köszönet nem annyira ő neki és a kormányzatnak jár ki, mint inkább egy hozzánk idegen embernek, Rockefellernek, a milliárdosnak (Horváth Zoltán : A szabadkőművesnek és a köztársaságinak ! — Ugy van ! llgij van ! a szélső baloldalon,), egy köztársasági felfogású embernek. Csak azért tudom ezt a javaslatot nyugodt lélekkel elfogadni — mert én minden ajándékot kellemetlennek, lealázónak és szolgainak találok, — mert Amerikában dolgozik másfél millió magyar s ezek közül bizonyára sok dolgozott az ő vállalataiban és gyáraiban is és igy az ő óriási mammuth-vagyonának megszerzésében je.entékenyen kivette a magyar munkásság is a maga részét. (Rainprecht Antal: De e mellett ott a munkások is meggazdagodtak Î) Amikor a magyar közegészségügy rendezéséről beszélünk, lehetetlen fel nem hívnom a t. minister ur figyelmét arra, hogy az országban, de különösen Budapesten óriási mértékben szaporodott el az öngyilkosok száma. Csak Budapesten naponta 20—30 szerencsétlen ember válik meg az életétől. (Rupert Rezső : Majyar királyi nyomor !) A vidéken szintén rendkívül elszaporodott az öngyilkosok száma. Ez is hozzájárul a nép egészségügyének teljes tönkretételéhez és aláásásához és okozatilag összefügg azzal, hogy az ilyen törvényjavaslatokat csak későn hozzák ide és hirtelen, ripsz-rapsz módon kivan ják letárgyaltat ni. Mostanában több községben jártam a letenyei kerületben, ahol gyűléseket tartottunk. Több községből jöttek hozzánk emberek, akik épen a nép jóléti minister ur működésével kapcsolatban elmondották, hogy azon a vidéken és azokban a falvakban olyan lakások vannak, ámenekben 16 ember alszik naponta egyetlen szobában. Most méltóztassék elképzelni, hogyan áll a népjólét és a közegészségügy Magyarországon, mikor nem akadályozzák meg hatóságilag azt, hogy egyetlen szobában 15—16 ember legyen kénytelen aludni. Nem szeretném, hogyha ebből a nagy kérdésből is, mely az ország egészségessé tételének egyik feltétele, eladminisztrálást csinálnának; nem szeretném, ha valóra válnék az, ami nagyon közel esik a megvalósuláshoz Magyaror.-zágon, t. i. a korallsziget elmélete, amelyről Malasits Géza t. barátom beszélt, hogy mindig a gombhoz varnak minden ruhadarabot. Ha megvan a gomb, arra készítenek hozzá egy ruhát. (Zsirkay János : Az érsekségeket is a népjóléthez várják !) Amikor az intézmény megvan, annak vezetői és megteremtői nem arra törekszenek, hogy azt az eleven élet valóságába bevigyék s organikus egészévé tegyék a nemzeti életnek, hanem ellenkezőleg — l'art pour l'art — önmagáért a hivatalért kezelik az egész kérdést. Nem a közegészségügy, hanem az a fontos, hogy azok az urak, akik abban az intézményben helyet foglalnak, mennél hamarább előrerukkoljanak" az V. és IV. fizetési osztályba, hogy minél hamarabb államtitkárrá legyenek, ami ina nagyon ragadós Magyarországon, és nem arra törekednek, hogy annak az intézménynek egész gondolatmenetét és szellemét bevigyék az ország lakosságának millióiba, és azt egj

r gyönyörű nélkülözhetetlen és szükséges valamivé fejlesszék, hanem ellenkezően, csak tisztára az adminisztrálás és eladminisztrálás meddő sivatagán akarják az intézményt fentartani. Ugy fog állani a dolog, hogy a korallszigeten lakók uri és kényelmes életének fentartására tartatik tulajdonképen fenn és nem szolgaija azt a nagy eszmét, amelyet ez az Amerikában élő és a magyar munkások fillérein is meggazdagodott, de nagy és aranylelkü ember, Rockefeller megteremtett az ő alapítványával akkor, amikor alapítványából igen jelentékeny összeget átküldött ide csonka Magyarországba, hogy ezáltal itt is segítsen a nyomoron és kétségbeesésen. Én elfogadom ezt a törvényjavaslatot, mert egy nagyon jelentéktelen morzsát és porszemecskét iátok azon az utón, amelyen most már nem a porszemeknek és morzsáknak kellene megépíteni és alátámasztani a magyar népjólétet, hanem ellenkezően : prizmákkal mérnöki utvonalakat kellene építeni és a legnagyobb erőfeszítéssel és kockakövek kifaragásával kellene hogy megcsinálják azt az egyenes és biztos utat, ameïy a nemzet egészsége télé vezet. El kellett mondanom ezeket a kritikai megjegyzéseket és arra kell kérnem a népjóléti minister urat, ismerje el, hogy népjólét valóban már csak niinisteriumának feliratában van meg Magyarországon. Errenézve ezelőtt két esztendővel azt mondtam a lakáshivatali ügyekkel és nyomorúságokkal kapcsolatban, hogy tulajdonképen le kellene kaparni azt a címet, hogy »M. kir. népjólét«, és helyibe Dante poklának feliratát kellene alkalmazni : »Hagyjatok fel minden reménnyel« ministerium. Mert aki odakerült lakásügyben, rokkantügyben vagy akár más természetű ügyben, aki odadobatott és kényszeríttetett a sors által, az lehorgasztott fejjel és kétségbeesett szivvel tántorgott ki onnan,, akárcsak Dante poklában lett volna, mert minden reményét porrá zúzták azok, akik ott az intézkedéseket végrehajtották. Szeretném, hogyha végre némi javulás állana be ebben az önmagában ellentmondó nevet viselő ministeriumban ; azt szeretném, hogyha ebben a ministeriumban tényleg gondolkoznának most már a gyermekhalandóságról az egykéről és a tüdővész megakadályozásáról és gondolkoznának az öngyilkosságok leapasztásáról, mindazokról a sok emberéletet kioltó, elpusztító és tönkretevő nyomoruságokról, amelyekről való gondoskodást a ministerium magának monopolizálja és tartja fenn, épen azért, mert ez mind a népjóléthez tartozik. Én a javaslatot abban a reményben fogadom el, hogy ez az adomány az igen t. népjóléti minister ur lelkiismeretét fel fogja serkenteni, hogy feladatának magaslatára emelkedjék és hogy buzdítani fogja őt arra, hogy hatékony intézkedésekkel jöjjön a magyar népjólét szanálására, ne csak egy olyan kis adománnyal, amelyet tulajdonképen nem is a nemzet, nem is a ministerium produkált, hanem egy idegenben élő nagy ember, és hogy ő végre maga olyan intézkedésekkel, törvényjavaslatokkal jöjjön az ország elé, ameryeket már régen várnak,