Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

92 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. amely ilyen súlyosan vétett az emberi jogok ellen, mert bármennyire örülök nemzetem érdekében, hogy ilyen hatalmas, nagy ajándékot kaptunk és ezzel nagy célokat tölthetünk be, félek attól, hogy ennek a kormánynak kezében, amelynek semmiféle más gondja nincs, mint ennek az országnak minden erkölcsi és anyagi javát arra az egyre fel­használni, hogy rendőrkézzel és rendőrbrutalitással magának tartsa meg a hatalmat, még ez az ajándék sem fog sok jó gyümölcsöt teremni. (Ugyvan! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.} Ha méltóztatik megnézni a költségvetést, ott sem a közegészségügynek az ország kulturujának előmozdítása vagy az általános népjólét megóvása a fő. Méltóztassék megnézni azokat a szörnyű nagy számokat, amelyek benn vannak a költségvetésben rendőrségi, csendőrségi, katonai, militarista kiadá sokra felhasználva. (Rainprecht Antal : Locarno után !) Azonkívül pedig cifraságra, rohamsisakra megy el a pénz. Hiszen valóságos anakronizmus, amit itt az utcán látunk, azok az ezüstsisakok, amikor a nemzet nyomorban sínylődik. Igen is igaz az, ami ellen a népjóléti minister ur egyik képviselőtársam, Esztergályos János felszólalása alatt tiltakozott, hogy ennek a közegészségügyi, közgazdasági es általános politikának, amelyet a kormány folytat, százezer és százezer magyar élete eseit áldozatul. (Horváth Zoltán: Ugy van!) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat — mél­tóztatik talán tudni, hogy nem a költségvetést tárgyaljuk még, hanem a Magyar Királyi Országos Közegészségügyi Intézet felállításáról szóló törvény­javaslatot — méltóztassék ennek keretében mo­zogni. (Horváth Zoltán : Ez odatartozik !) A kép­viselő urat kérem, ne méltóztassék elnöki enun­ciációkat vita tárgyává tenni. Rupert Rezső : Az ország közegészségügyének nemcsak az a kérdése, hogy a baktériumok ellen harcra induljunk, mert maga a baktériumok ellen való harc még nem teszi a közegészségügyet, még nem meríti ki a közegészségügy szolgálatát. A bak­tériumok elleni küzdelem mellett igen fontos az, hogy a kormányzat olyan legyen, hogy az emberek emberi módon megélhessenek. Amikor a baktériumok ellen harcba indulunk, akkor egyúttal gondoskodni kell arról is, hogy az ország polgárai, a közönség alsóbb rétegei is jól tápláltak legyenek, mert csak a jól táplált szerve­zet állhat ellen a baktériumok támadásának. Mert mit érünk magával azzal, hogy itt van a Rockefeller­intézet, s átveszi az ország bakteriológiai közegész­ségügyét, ha egyúttal nem gondoskodunk arról, hogy a betegségek elleni védekezésben az emberi megélhetés színvonalának emelésével, javításával is felvegyük a harcot. Hiszen nálunk a bakté­riumoknak azért van könnyű helyzetük, azért tud itt terjeszkedni az országnak ez a hatalmas ellen­sége, s azért tudja áldozatait tömegesen szedni, mert az ország lerongyolódott és itt mindennel inkább törődnek, csak azzal nem, hogy az általános jólétet előmozdítsák. Az ország nagy része rosszul táplált, nincs meg a betevő falatja ; márpedig az elcsigázott, elsor­vadt szervezetet hiába akarják mesterségesen vé­deni a baktériumok ellen az orvosi tudomány esz­közeivel. De hiába lesz bakteriológiai intézetünk is,* ha a lakásviszonyok olyanok lesznek, mint amilye­nek most, a kormány politikájának jóvoltából, hogy szinte az ólnál sokkal súlyosabb kifogás alá esnek higéniai szempontból. Szó volt itt arról, hogy a munkások egy része milyen szomorú hetye­ken, földalatti műhelyeken dolgozik. Rothenstein Mór t. képviselőtársam panaszkodott arról, hogy a nyomdászok, akik a legegészségtelenebb ipart folytatják, kénytelenek sötét pincékben dolgozni. Ezzel nem lehet pusztán Rockefeller-intézettel segíteni; ezen azzal kell segíteni, hogy a kormány politikája más legyen, mint amilyen. Nem lennének ilyenek azok a nyomdák, nem menekülnének a föld alá, vagy bújnának meg a föld alatt, ha itt szabad voL a a nyomdaipar, ha itt sajtószabadság volna, s nem kellene attól félni, hogy a kormány a maga érdekei szerint hatalmi túlkapásával egy-egy sajtóorgánumot egyszerűen beszüntet. Hiszen ez mindennapi lehetőség, sőt mindennapi praxis is, hogy a kormány lapokat be­tilt, uj lapokat pedig nem engedélyez. Mármost tessék elképzelni, hogy az a nyomdaipar, amely elvileg és törvényeink szerint szabad, a valóságban szabad-e '? Nem kell-e minden vállalatnak attól fél­nie, hogy hiszen holnap megfojthatják. A nyomda­ipar a sok közül csak egy kiragadott példa, szim­bólum, mert hiszen ez igy van egész gazdasági életünkben. Méltóztassék most elképzelni, hogy egy nyomdavállalat hajlandó-e belemenni építke­zésekbe, kiadásokba, hajlandó-e intézményeket Jétesiteni, amelyek majd csak évek, vagy évtizedek után tudnának letöriesztődni, akkor, amikor a holnapja nem biztos. T. Nemzetgyűlés ! A Kormánynak nemcsak azok a közvetlen intézkedései, amelyek tisztán gazdasá­giak, hanem az ilyen általános erkölcsi és politikai magatartása és az egész kormányzati rendszere is igen nagy mértékben akadálya annak, hogy gazda­sági téren is történjék valami és hogy megerősöd­vén közgazdasági életünk, a közegészségügy érde­keit is szolgálni tudjuk. Minden téren csak az elfoj­tásnak, az elnyomásnak, a terrornak szellemét érezzük magunk felett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A bizonytalanság az ur ebben az országban, holott már régen a megnyugvás szellemének kellett volna itt úrrá lennie, hogy minden polgár érezze, hogy az ország bármelyik hatósága nem arravaló, hogy r őt, mint detektív kövesse, keresse és minden lépé­sénél nyakoncsipje, hanem hogy a hatóságok és törvények egyesegyedül azért vannak, hogy őt, a polgárt védjék, oltalmazzak és érdekeit előmoz­dítsák. A megnyugvás szellemének kellene ebben az országban intézményesnek, kétségtelennek, vitát­lannak és megtámadhatatlannak lenni a tekintetben is, hogy az ember hosszú évekre megcsinálhassa számitásait, hogy a vállalatok is igy számolhassa­nak De itt eltűrnek, sőt támogatnak hivatalos helyről politikai irányzatokat, amelyek a vagyon­elkobzást teszik meg programmjuk tengelyévé, aszerint, hogy ki milyen felekezethez tartozik. Méltóztatnak intézményes gyakorlatot látni az Ofb­nál is — de ezért nem az Ofb. a hibás, hanem a törvény, — amikor apró kis parcellákat is elszed­nek az emberektől csak azért, mert ehhez, vagy ahhoz a felekezethez tartoznak. Ahol a magánjog biztonsága is ennyire megingott, ott nem fejlőd­hetik erős gazdasági élet. Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok nyomatékkal figyelmeztetni a házszabályok 199. §-ára. A képviselő urnák nincs joga a tárgytól eltérni. A képviselő urat már másodszor figyel­meztettem; kérnem kell, méltóztassék felszólalását a törvényjavaslat keretében elmondani. Amemryi­ben ezt nem tenné, ugy a házszabályokban'előirt kötelességem folytán kénytelen volnék majd a képviselő úrtól a szót megvonni. Ruppert Rezső : Szorosan összefügg a nemzet gazdasági létével a közegészség ügye. Ha nincs egészséges alap, ha a nemzet gazdasága nem elég erős, akkor ezt az állapotot természetesen a nemzet közegészségügye is megsínyli, mert hiszen akkor a nemzet élő fizikuma sokkal alkalmasabb a meg­támadásra, s ellenállóképessége a betegségekkel szemben annál gyengébb, mennél gyengébb a nemzet gazdasági szervezete, gazdasági alkata. Ezért voltam bátor ezeket a kérdéseket itt szóvátenni és figyel-

Next

/
Thumbnails
Contents