Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXV. kötet • 1925. október 14. - 1925. november 6.

Ülésnapok - 1922-451

92 A nemzetgyűlés 451. ülése 1925. évi október hó 21-én, szerdán. amely ilyen súlyosan vétett az emberi jogok ellen, mert bármennyire örülök nemzetem érdekében, hogy ilyen hatalmas, nagy ajándékot kaptunk és ezzel nagy célokat tölthetünk be, félek attól, hogy ennek a kormánynak kezében, amelynek semmiféle más gondja nincs, mint ennek az országnak minden erkölcsi és anyagi javát arra az egyre felhasználni, hogy rendőrkézzel és rendőrbrutalitással magának tartsa meg a hatalmat, még ez az ajándék sem fog sok jó gyümölcsöt teremni. (Ugyvan! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.} Ha méltóztatik megnézni a költségvetést, ott sem a közegészségügynek az ország kulturujának előmozdítása vagy az általános népjólét megóvása a fő. Méltóztassék megnézni azokat a szörnyű nagy számokat, amelyek benn vannak a költségvetésben rendőrségi, csendőrségi, katonai, militarista kiadá sokra felhasználva. (Rainprecht Antal : Locarno után !) Azonkívül pedig cifraságra, rohamsisakra megy el a pénz. Hiszen valóságos anakronizmus, amit itt az utcán látunk, azok az ezüstsisakok, amikor a nemzet nyomorban sínylődik. Igen is igaz az, ami ellen a népjóléti minister ur egyik képviselőtársam, Esztergályos János felszólalása alatt tiltakozott, hogy ennek a közegészségügyi, közgazdasági es általános politikának, amelyet a kormány folytat, százezer és százezer magyar élete eseit áldozatul. (Horváth Zoltán: Ugy van!) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat — méltóztatik talán tudni, hogy nem a költségvetést tárgyaljuk még, hanem a Magyar Királyi Országos Közegészségügyi Intézet felállításáról szóló törvényjavaslatot — méltóztassék ennek keretében mozogni. (Horváth Zoltán : Ez odatartozik !) A képviselő urat kérem, ne méltóztassék elnöki enunciációkat vita tárgyává tenni. Rupert Rezső : Az ország közegészségügyének nemcsak az a kérdése, hogy a baktériumok ellen harcra induljunk, mert maga a baktériumok ellen való harc még nem teszi a közegészségügyet, még nem meríti ki a közegészségügy szolgálatát. A baktériumok elleni küzdelem mellett igen fontos az, hogy a kormányzat olyan legyen, hogy az emberek emberi módon megélhessenek. Amikor a baktériumok ellen harcba indulunk, akkor egyúttal gondoskodni kell arról is, hogy az ország polgárai, a közönség alsóbb rétegei is jól tápláltak legyenek, mert csak a jól táplált szervezet állhat ellen a baktériumok támadásának. Mert mit érünk magával azzal, hogy itt van a Rockefellerintézet, s átveszi az ország bakteriológiai közegészségügyét, ha egyúttal nem gondoskodunk arról, hogy a betegségek elleni védekezésben az emberi megélhetés színvonalának emelésével, javításával is felvegyük a harcot. Hiszen nálunk a baktériumoknak azért van könnyű helyzetük, azért tud itt terjeszkedni az országnak ez a hatalmas ellensége, s azért tudja áldozatait tömegesen szedni, mert az ország lerongyolódott és itt mindennel inkább törődnek, csak azzal nem, hogy az általános jólétet előmozdítsák. Az ország nagy része rosszul táplált, nincs meg a betevő falatja ; márpedig az elcsigázott, elsorvadt szervezetet hiába akarják mesterségesen védeni a baktériumok ellen az orvosi tudomány eszközeivel. De hiába lesz bakteriológiai intézetünk is,* ha a lakásviszonyok olyanok lesznek, mint amilyenek most, a kormány politikájának jóvoltából, hogy szinte az ólnál sokkal súlyosabb kifogás alá esnek higéniai szempontból. Szó volt itt arról, hogy a munkások egy része milyen szomorú hetyeken, földalatti műhelyeken dolgozik. Rothenstein Mór t. képviselőtársam panaszkodott arról, hogy a nyomdászok, akik a legegészségtelenebb ipart folytatják, kénytelenek sötét pincékben dolgozni. Ezzel nem lehet pusztán Rockefeller-intézettel segíteni; ezen azzal kell segíteni, hogy a kormány politikája más legyen, mint amilyen. Nem lennének ilyenek azok a nyomdák, nem menekülnének a föld alá, vagy bújnának meg a föld alatt, ha itt szabad voL a a nyomdaipar, ha itt sajtószabadság volna, s nem kellene attól félni, hogy a kormány a maga érdekei szerint hatalmi túlkapásával egy-egy sajtóorgánumot egyszerűen beszüntet. Hiszen ez mindennapi lehetőség, sőt mindennapi praxis is, hogy a kormány lapokat betilt, uj lapokat pedig nem engedélyez. Mármost tessék elképzelni, hogy az a nyomdaipar, amely elvileg és törvényeink szerint szabad, a valóságban szabad-e '? Nem kell-e minden vállalatnak attól félnie, hogy hiszen holnap megfojthatják. A nyomdaipar a sok közül csak egy kiragadott példa, szimbólum, mert hiszen ez igy van egész gazdasági életünkben. Méltóztassék most elképzelni, hogy egy nyomdavállalat hajlandó-e belemenni építkezésekbe, kiadásokba, hajlandó-e intézményeket Jétesiteni, amelyek majd csak évek, vagy évtizedek után tudnának letöriesztődni, akkor, amikor a holnapja nem biztos. T. Nemzetgyűlés ! A Kormánynak nemcsak azok a közvetlen intézkedései, amelyek tisztán gazdaságiak, hanem az ilyen általános erkölcsi és politikai magatartása és az egész kormányzati rendszere is igen nagy mértékben akadálya annak, hogy gazdasági téren is történjék valami és hogy megerősödvén közgazdasági életünk, a közegészségügy érdekeit is szolgálni tudjuk. Minden téren csak az elfojtásnak, az elnyomásnak, a terrornak szellemét érezzük magunk felett. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A bizonytalanság az ur ebben az országban, holott már régen a megnyugvás szellemének kellett volna itt úrrá lennie, hogy minden polgár érezze, hogy az ország bármelyik hatósága nem arravaló, hogy

r őt, mint detektív kövesse, keresse és minden lépésénél nyakoncsipje, hanem hogy a hatóságok és törvények egyesegyedül azért vannak, hogy őt, a polgárt védjék, oltalmazzak és érdekeit előmozdítsák. A megnyugvás szellemének kellene ebben az országban intézményesnek, kétségtelennek, vitátlannak és megtámadhatatlannak lenni a tekintetben is, hogy az ember hosszú évekre megcsinálhassa számitásait, hogy a vállalatok is igy számolhassanak De itt eltűrnek, sőt támogatnak hivatalos helyről politikai irányzatokat, amelyek a vagyonelkobzást teszik meg programmjuk tengelyévé, aszerint, hogy ki milyen felekezethez tartozik. Méltóztatnak intézményes gyakorlatot látni az Ofbnál is — de ezért nem az Ofb. a hibás, hanem a törvény, — amikor apró kis parcellákat is elszednek az emberektől csak azért, mert ehhez, vagy ahhoz a felekezethez tartoznak. Ahol a magánjog biztonsága is ennyire megingott, ott nem fejlődhetik erős gazdasági élet. Elnök : A képviselő urat kénytelen vagyok nyomatékkal figyelmeztetni a házszabályok 199. §-ára. A képviselő urnák nincs joga a tárgytól eltérni. A képviselő urat már másodszor figyelmeztettem; kérnem kell, méltóztassék felszólalását a törvényjavaslat keretében elmondani. Amemryiben ezt nem tenné, ugy a házszabályokban'előirt kötelességem folytán kénytelen volnék majd a képviselő úrtól a szót megvonni. Ruppert Rezső : Szorosan összefügg a nemzet gazdasági létével a közegészség ügye. Ha nincs egészséges alap, ha a nemzet gazdasága nem elég erős, akkor ezt az állapotot természetesen a nemzet közegészségügye is megsínyli, mert hiszen akkor a nemzet élő fizikuma sokkal alkalmasabb a megtámadásra, s ellenállóképessége a betegségekkel szemben annál gyengébb, mennél gyengébb a nemzet gazdasági szervezete, gazdasági alkata. Ezért voltam bátor ezeket a kérdéseket itt szóvátenni és figyel-