Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

 nemzetgyűlés 433. ülése 1923. évi június hó 24-én, szerdán. B§ mázasának módja az, — mindig a rendszerről beszélek — amit kifogásolnom kell. Eszembe jut egy régi elemi iskolai tanitó ; nagyon szigorú bácsi volt, akinek szemrebbenésétől is megijedtek a gyerekek. Borzasztóan tartotta a fegyelmet, de csak a szegény gyerekekkel szemben és annyira szigorú volt, hogy' a gazdag gyermekek csinytevéseit is a szegény "gyerekeken torolta meg. Ezt érzem, ha benn vagyok a parlamentben, különösen, ha látom az elnöklés módját. (Mozgás jobb felől.) Ezen feltétlenül változtatni kell és ha nekem ajánlási módom volna, akkor az angol rendszert ajánlanám. Elnök ur, talán a végén tessék súgni. Elnök : A képviselő urnák nincs joga észrevételt tenni ahhoz, hogy az elnök kivel beszél az emelvényen anélkül, hogy a képviselő urat zavarná. Ha szükségesnek látom, hogy valakivel megbeszéljek valamit, ezt tessék csak rámbizni. Propper Sándor : Tudomásul veszem. Ha ajánlási módom volna, akkor az angol rendszert ajánlanám. A házszabályok szigorításánál különös figyelemre méltatták az angol házszabályokat. Sok hivatkozás történt az előadó ur részéről is az angol házszahályokra. Ha tehát elfogadtuk az angol házszabályok szigorúságát, akkor el kell fogadnunk az angol elnöklési módszert is. Az angol képviselőház plénumában a speaker az elnök — mert két elnök van — a bizottság elnöke a chairman. A speaker teljesen független ember, pártokon kivül és pártokon felül áll. Az angol elnök nem mond programmbeszédet, az angol elnöknek nincs tanácskozási joga, az angol elnök nem tesz nyilatkozatokat. Az angol elnök távoltartja magát a napi politikától, az angol elnök a szó nemes értelmében valamennyi párt fölött áll s igy módja van pártatlanul, minden párt megelégedésére elnökölni. Az angol elnök első kötelessége a tanácskozási rend biztositása, második kötelessége a kisebbségek, kisebb pártok jogainak védelme. Az angol elnöknek egyetlen párt sem állit ellenjelöltet. Az utóbbi száz esztendőben öszszesen — ugy gondolom — 12 elnöke volt az angol alsóháznak, mert nem volt sohasem ellenjelöltje, majdnem a kihalási rendszer alapján megy a dolog. Ha az angol elnök elhagyja az elnöki széket, ha többé nem elnöke az alsóháznak, akkor tradíció, hogy kinevezik a lordok házának tagjává ; soha többé nem lép vissza abba a pártba, amelynek tagja volt elnökké választatása előtt, ugy, hogy az angol elnök pártatlansága, az angol házszabályok drákói szigora teljes megnyugvást kelt minden pártban és a parlament minden frakciójában. A chairman tagja valamely pártnak, többnyire az uralkodó pártnak, a chairman-nek azonban nincs olyan hatásköre, mint a speakernek. A chairman csak a bizottság elnöke és mielőtt intézkednék, mindig kikéri a speaker rendelkezését, utasítását és tanácsát. Ez a magyarázata annak, hogy szigorú házszabályok mellett is ezekben a parlamentekben, főleg az angol parlamentben tumultusokra nem kerül sor. Rá kell mutatnom egy másik kérdésre is, amely a mi bizalmatlanságunkat megokolj a.Eza Somogyi— Bacsó kérdés. Ezt mi már sokszor szóvátettük s ennek kapcsán mi itt igen sok szemrehányást is kaptunk. Utóbb saját elhatározásunkból belenyugodtunk abba, hogy a vizsgálatot ebben az ügyben újra megindították. Azt az Ígéretet kaptuk a ministerelnökhelyettes úrtól, hogy a fejével garantál azért, hogy ezt az ügyet most már megelégedésre el fogják intézni. Azóta eltelt néhány nap. Mi az anyagot rendelkezésre bocsátottuk. Akik az anyagot összehordtak, azok elmentek tanúskodni. Tegnap volt alkalmunk itt felolvasni egy jegyzőkönyvbe mondott, de oda fel nem vett részletet, melyet az ügyész nem akart a jegyzőkönyvbe felvenni és NAPLÓ. XXXIV. amivel — a mi felfogásunk szerint — a vizsgálatot újra holtpontra juttatta. De ettől függetlenül nem tudunk komolyságot felfedezni a megtorlásnál. Nem ott kellett volna kezdeni, vagy legalább is nem ott kellett volna sokáig időzni a kérdésnél, hogy tanukat hallgatnak ki és őrködnek azon, hogy oda valami bele ne kerüljön, ami az ügyész felfogása szerint a lojalitást sérti. A gyanúsítottak még mindig szabadon járnak. Névszerint meg vannak nevezve a gyilkosok, vagy legalább is a gyanúsítottak. Ezek még mindig szabadon járnak ; a koronatanú még mindig le van csukva, Az Újság, amely ezt a kérdést kötelességszerűen szóvátette, még mindig be van tiltva, az ügy tehát holtponton van és azt kell látnunk, hogy az ügyet nem kigobozni akarják, hanem újra elkenni, a lebonyolítást újra késleltetni, lehetetlenné tenni ugy, hogy most már végleg kételkednünk kell abban, hogy a kormánynak valóban komoly a szándéka e tekintetben, hogy a Somogyi—Bacsó-féle gyalázatos gyilkosság ügyét valóban kiderítse. Az uj vizsgálat megfeneklése után ugy gondolom, hogy mi visszanyertük az erkölcsi jogot az ügy szorgalmazásához és ne vegye rossznéven tőlünk a nemzetgyűlés és az egységespárt, ha mi ezt a kérdést újra és újra ide fogjuk hozni mind- , addig, anűg a saját felfogásunk szerint meg nem győződünk arról, hogy most már komoly stádiumba jutott ez az ügy, mert addig, amig felfogásunk szerint nemcsak hogy nem igyekeznek a dolgot tisztázni, hanem ellenkezőleg ez a vizsgálat sem akar egyebet, mint az ügyet valahogy olyan stádiumba juttatni, amely azután egész lehetetlenné teszi az ügy elintézését : szorgalmaznunk kell az államfői hatáskörének és működési időtartamának fixirozását. Errenézve indítványt nyújtottunk be amelynek napirendre tűzését kértük a tegnapi ülés végén. Az egységespárt bennünket ezzel az indítványunkkal leszavazott, noha szónokunk kifejtette, hogy a legtökéletesebb jóhiszeműség vezérel bennünket s nem akarunk egyebet, mint az államfői szék hatáskörét és működési időtartamát fixirozni. Tudnia kell végre az országnak, hogy az állam első funkcionáriusa, az államfő, milyen hatáskörrel rendelkezik és mennyi a működési időtartama. Igen sok bajnak, igen sok félreértésnek oka az, hogy ez a kérdés ezidőszerint még rendezetlen . Nagyon jói tudjuk, hogy mi ebben a kérdésben is gyanúsításoknak vagyunk kitéve. Nagyon jól látjuk azt, hogy ezt az őszinte törekvésünket sem honorálják a túloldalról, mi azonban ezzel nem törődhetünk és nem is törődünk. Ezt a kérdést is szorgalmazni fogjuk, mert az ország nyugalma, az igazi konszolidáció érdekében szükségesnek tartjuk, hogy ez a kérdés is fix pontra jusson. Beszélnem kell még röviden a kormány gazdasági politikájáról is. Azt mondhatnám erre — amit korábbi indemnitási beszédeimben már volt alkalmam mondani — hogy ha a kormány gazdasági politikájáról beszélek, akkor olyasvalamiről kell beszélnem, ami tulaj donképen nincs. A kormánynak nincs gazdasági politikája. Én az egész pénzügyi apparátust egyoldalú pénzszerző intézménynek, egyoldalú pénzszerző vállalatnak tekintem, amely az államháztartáshoz szükséges pénzeszközöket akárhogyan, akármilyen eszközökkel ki vonja a gazdasági életből és elkölti, de hogy az adóalanyok miből fedezik szükségleteiket, azzal a mi rendszerünk nem törődik. Jól mondotta Baross János t. képviselőtársunk, hogy ez egy szivattyuszerkezet, amely belevágja a maga csápjait a gazdasági élet minden részecskéjébe, kihúzza onnan az életerőt, az energiát, ebből azonban vissza nem ad semmit. A modern állami gazdálkodás nem lehet más, mint egy cirkuláció, amely ad és vesz, illetve vesz 13